A debreceni atlétikai élet egyik legkiemelkedőbb alakja úgy döntött, felhagy az aktív versenysporttal. Nagy Xénia hazánk egyik legjobb gerelyhajítójává nőtte ki magát az évek alatt, 13 éves sportpályafutása során valamennyi korosztályban bajnoki címig jutott. A válogatott atléta az idei, Helsinkiben megrendezett atlétikai Európa-bajnokság résztvevője volt, ráadásul egyéni csúcsot döntött ebben az évben, ám mégis a sarokba teszi a gerelyt.
Jól meggondolta?
Nagy Xénia: – Már többször foglalkoztatott a visszavonulás gondolata. Legutóbb 2011-ben hónapokig őrlődtem a hogyan továbbon, végül a londoni olimpiai közelsége, illetve Orendi Misi bácsi, a Sportcentrum első embere meggyőzött a folytatásról.
Most mi volt a kiváltó ok, ami miatt véget vet a sportkarrierjének?
Nagy Xénia: – Az utolsó cseppeket a pohárban az jelentette, hogy nem úgy sült el a felnőtt Európa-bajnokság, ahogy azt szerettem volna, s az olimpiai kvalifikációt sem teljesítettem. Több szempontot is mérlegeltem, s végül a befejezés mellett döntöttem.
Kikérte valakinek a véleményét, mielőtt meghozta a végső döntést?
Nagy Xénia: – A párom és az édesapám véleményére kíváncsi voltam. Természetesen apukám – aki korábban az edzőm is volt – szerette volna, ha nem hagyom abba, így nehezére esett elfogadnia a döntésemet, de végül megértette, miért teszem le a gerelyt.
És mire hivatkozott, amikor az édesapját meggyőzte?
Nagy Xénia: – A motiváció hiányára és arra a rengeteg sérülésre, ami végigkísérte a pályafutásomat.
Mikor tette le a gerelyt?
Nagy Xénia: – Szeptember 29-én volt az utolsó versenyem, akkor dobtam utoljára. Egyelőre nem hiányzik a gerelyhajítás, de lehet, másképp lesz, ha indul a versenyszezon. Talán majd a veteránok között újrakezdem…
Idén ünnepelte a 26. születésnapját. Az életkora mennyire befolyásolta?
Nagy Xénia: – Ha a riválisokat és a sztárokat veszem alapul, akkor 30-35 éves korig nyugodtan lehetne magas színvonalon űzni a gerelyhajítást. Igazából most jöhetnének az eredmények, de a hazai viszonyokat elnézve, reménytelennek tűnik a sportág helyzete. Ilyen körülmények között nagyon nehéz lenne felkészülni, vagy éppen bevállalni egy újabb négyéves ciklust. Mindenképpen a civil élet felé orientálódom, s a munka mellett már nem tudnék teljes erőbedobással sportolni.
Hol szeretne elhelyezkedni, milyen munkakörben akar dolgozni?
Nagy Xénia: – Elvégeztem a Testnevelési Főiskola rekreáció szervező sportmenedzser szakát, májusban pedig diplomázom. Mindenképpen ezt a tudást szeretném kamatoztatni, azaz a sportéletben kívánok maradni. Már hónapok óta „vadászok” a legideálisabb állásra, s úgy tűnik, Debrecenben könnyebb lenne elhelyezkedni, mint a fővárosban. De mivel a párommal, a Debreceni Vadkakasok korábbi játékosával, Likár Péterrel Budapesten képzeljük el a jövőnket, így tovább folytatom az álláskeresést. Karriert akarok csinálni a civil életben is, minél feljebb szeretnék jutni majd azon a bizonyos ranglétrán. Vannak ambícióim, nem félek, várom az új kihívásokat.
Ha már említette a párját, nem lehet elmenni szó nélkül a közelgő nagy esemény előtt.
Nagy Xénia: – Hat év együttjárás után úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk! Május 10-én lesz az esküvő, Debrecenben mondjuk ki a boldogító igent. Igazából most van időm szervezni az eseményt, s a felkészülést is megkezdtem rá, ugyanis napi rendszerességgel járok edzeni. Mint minden menyasszonynak, nekem is az a vágyom, hogy a lehető legjobb formában bújhassak bele a ruhába.
A régi hagyományok szerint a házasság után a következő lépcsőfok a gyermekáldás. A babázás is tervbe van már véve?
Nagy Xénia: – Családban gondolkozom, az első gyermeket szeretném 30 éves koromig megszülni, majd utána jöhet még egy baba.
Érzékelhetően nagyon céltudatos. A sportpályán elért eredményeivel mennyire elégedett?
Nagy Xénia: – Maximalista vagyok, így maradéktalanul sosem vagyok elégedett. A 13 éves karrierem során minden korosztályban bajnok voltam, ráadásul kijutottam a felnőtt Európa-bajnokságra is, s végül egyéni csúccsal fejeztem be, azaz nem panaszkodhatom. Ha visszatekintek, összességében pozitív a kép, viszont úgy érzem, sok maradt bennem, ami főként a sérülések számlájára írandó. Az nagyon bosszant, hogy a 60 méteres álomhatárt nem tudtam túlszárnyalni.
Egy korábbi beszélgetésünkkor elárulta, több sportágat is kipróbált, mielőtt a gerelyhajítás mellett döntött. Ha újra kezdené, akkor is így cselekedne?
Nagy Xénia: – Nem bánom, hogy így alakult, hiszen a sportág választott engem. Beleszülettem a gerelyhajításba, édesapám korábban versenyző volt, majd a bátyámat edzette, így nem kerülhettem el a sorsom. Látom, hogy a csapatsportágakban sokkal több pénz van, ezért vélhetően jobban megfizettek volna, ám nem biztos, hogy Európa-bajnoki résztvevőnek mondhatnám magam, ha más sportágat választok.
Nagy Xénia: – Már többször foglalkoztatott a visszavonulás gondolata. Legutóbb 2011-ben hónapokig őrlődtem a hogyan továbbon, végül a londoni olimpiai közelsége, illetve Orendi Misi bácsi, a Sportcentrum első embere meggyőzött a folytatásról.
Most mi volt a kiváltó ok, ami miatt véget vet a sportkarrierjének?
Nagy Xénia: – Az utolsó cseppeket a pohárban az jelentette, hogy nem úgy sült el a felnőtt Európa-bajnokság, ahogy azt szerettem volna, s az olimpiai kvalifikációt sem teljesítettem. Több szempontot is mérlegeltem, s végül a befejezés mellett döntöttem.
Kikérte valakinek a véleményét, mielőtt meghozta a végső döntést?
Nagy Xénia: – A párom és az édesapám véleményére kíváncsi voltam. Természetesen apukám – aki korábban az edzőm is volt – szerette volna, ha nem hagyom abba, így nehezére esett elfogadnia a döntésemet, de végül megértette, miért teszem le a gerelyt.
És mire hivatkozott, amikor az édesapját meggyőzte?
Nagy Xénia: – A motiváció hiányára és arra a rengeteg sérülésre, ami végigkísérte a pályafutásomat.
Mikor tette le a gerelyt?
Nagy Xénia: – Szeptember 29-én volt az utolsó versenyem, akkor dobtam utoljára. Egyelőre nem hiányzik a gerelyhajítás, de lehet, másképp lesz, ha indul a versenyszezon. Talán majd a veteránok között újrakezdem…
Idén ünnepelte a 26. születésnapját. Az életkora mennyire befolyásolta?
Nagy Xénia: – Ha a riválisokat és a sztárokat veszem alapul, akkor 30-35 éves korig nyugodtan lehetne magas színvonalon űzni a gerelyhajítást. Igazából most jöhetnének az eredmények, de a hazai viszonyokat elnézve, reménytelennek tűnik a sportág helyzete. Ilyen körülmények között nagyon nehéz lenne felkészülni, vagy éppen bevállalni egy újabb négyéves ciklust. Mindenképpen a civil élet felé orientálódom, s a munka mellett már nem tudnék teljes erőbedobással sportolni.
Hol szeretne elhelyezkedni, milyen munkakörben akar dolgozni?
Nagy Xénia: – Elvégeztem a Testnevelési Főiskola rekreáció szervező sportmenedzser szakát, májusban pedig diplomázom. Mindenképpen ezt a tudást szeretném kamatoztatni, azaz a sportéletben kívánok maradni. Már hónapok óta „vadászok” a legideálisabb állásra, s úgy tűnik, Debrecenben könnyebb lenne elhelyezkedni, mint a fővárosban. De mivel a párommal, a Debreceni Vadkakasok korábbi játékosával, Likár Péterrel Budapesten képzeljük el a jövőnket, így tovább folytatom az álláskeresést. Karriert akarok csinálni a civil életben is, minél feljebb szeretnék jutni majd azon a bizonyos ranglétrán. Vannak ambícióim, nem félek, várom az új kihívásokat.
Ha már említette a párját, nem lehet elmenni szó nélkül a közelgő nagy esemény előtt.
Nagy Xénia: – Hat év együttjárás után úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk! Május 10-én lesz az esküvő, Debrecenben mondjuk ki a boldogító igent. Igazából most van időm szervezni az eseményt, s a felkészülést is megkezdtem rá, ugyanis napi rendszerességgel járok edzeni. Mint minden menyasszonynak, nekem is az a vágyom, hogy a lehető legjobb formában bújhassak bele a ruhába.
A régi hagyományok szerint a házasság után a következő lépcsőfok a gyermekáldás. A babázás is tervbe van már véve?
Nagy Xénia: – Családban gondolkozom, az első gyermeket szeretném 30 éves koromig megszülni, majd utána jöhet még egy baba.
Érzékelhetően nagyon céltudatos. A sportpályán elért eredményeivel mennyire elégedett?
Nagy Xénia: – Maximalista vagyok, így maradéktalanul sosem vagyok elégedett. A 13 éves karrierem során minden korosztályban bajnok voltam, ráadásul kijutottam a felnőtt Európa-bajnokságra is, s végül egyéni csúccsal fejeztem be, azaz nem panaszkodhatom. Ha visszatekintek, összességében pozitív a kép, viszont úgy érzem, sok maradt bennem, ami főként a sérülések számlájára írandó. Az nagyon bosszant, hogy a 60 méteres álomhatárt nem tudtam túlszárnyalni.
Egy korábbi beszélgetésünkkor elárulta, több sportágat is kipróbált, mielőtt a gerelyhajítás mellett döntött. Ha újra kezdené, akkor is így cselekedne?
Nagy Xénia: – Nem bánom, hogy így alakult, hiszen a sportág választott engem. Beleszülettem a gerelyhajításba, édesapám korábban versenyző volt, majd a bátyámat edzette, így nem kerülhettem el a sorsom. Látom, hogy a csapatsportágakban sokkal több pénz van, ezért vélhetően jobban megfizettek volna, ám nem biztos, hogy Európa-bajnoki résztvevőnek mondhatnám magam, ha más sportágat választok.
haon.hu
0 Megjegyzések