Egy lovasbaleset, mely hosszú évek múlva kettébe tör egy életutat. Egy politikától sem mentes frigy, intrikákkal átszőtt császári udvar. Gyermektelenség, válás, depresszió, alkoholizmus. Egy világszép asszony élete nagy vonalakban. Sorsa korántsem egyedi, érdemes hát kibontani a történetet.
Mohammad Reza Pahlavi sah, Irán utolsó uralkodója mindig is adott arra, hogy választottja, sok egyéb jó tulajdonság mellett világszép is legyen. Így volt ez első felesége, Fauzija, egyiptomi hercegnő esetében is. Vélhetően soha nem tudjuk meg házasságuk megromlásának igazi okát, a lényeg azonban az, hogy válással végződött.
A sah új feleség után nézett, és választottja az előkelő családból származó Soraya Esfandiary Bakhtiary (1932 – 2001) lett. 1951-ben keltek egybe, és az új királyné az egész világot elvarázsolta szépségével.
A sahi rang ugyan a császári címnek felel meg, ám feleségei csupán királynéi rangot viselhettek, így Fauzija után Szoraja is az „Irán királynéja” címet kapta meg. A „sáhbánu” (császárné) címet majd csak a sah harmadik felesége, Farah Diba kapja meg, így ő lett Irán első, egyben utolsó császárnéja.
A későbbi történések megértéséhez tudni kell, hogy Szoraját 1948-ban lovasbaleset éri, erős alhasi fájdalmaktól szenved és emiatt nyolc napig kórházban fekszik. Ettől kezdve aggódik amiatt, hogy nem lehet gyermeke.
Mohammad Reza Pahlavi sah, Irán utolsó uralkodója mindig is adott arra, hogy választottja, sok egyéb jó tulajdonság mellett világszép is legyen. Így volt ez első felesége, Fauzija, egyiptomi hercegnő esetében is. Vélhetően soha nem tudjuk meg házasságuk megromlásának igazi okát, a lényeg azonban az, hogy válással végződött.
A sah új feleség után nézett, és választottja az előkelő családból származó Soraya Esfandiary Bakhtiary (1932 – 2001) lett. 1951-ben keltek egybe, és az új királyné az egész világot elvarázsolta szépségével.
A sahi rang ugyan a császári címnek felel meg, ám feleségei csupán királynéi rangot viselhettek, így Fauzija után Szoraja is az „Irán királynéja” címet kapta meg. A „sáhbánu” (császárné) címet majd csak a sah harmadik felesége, Farah Diba kapja meg, így ő lett Irán első, egyben utolsó császárnéja.
A későbbi történések megértéséhez tudni kell, hogy Szoraját 1948-ban lovasbaleset éri, erős alhasi fájdalmaktól szenved és emiatt nyolc napig kórházban fekszik. Ettől kezdve aggódik amiatt, hogy nem lehet gyermeke.
1954-ben a sah öccse, egyetlen édestestvére, Ali Reza herceg repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette. Mivel az egyetlen lehetséges trónörökös volt, a tragédia még inkább felnagyította a császári pár harmadik éve tartó gyermektelenségének problémáját. A császárnak ugyan volt egy lánya a Fauzija királynővel kötött első házasságából (akit „természetesen” az elvált feleség nem vihetett magával Egyiptomba), de a nők ki voltak zárva a trónöröklésből, így a fiúutód megszületése mindennél sürgetőbbé vált.
Szoraja amerikai, svájci és szovjet klinikákon is kivizsgáltatta magát, de semmi szervi bajt nem találtak nála, ami lehetetlenné tenné a fogantatást és egy gyermek kihordását, mégsem jött a várva várt trónörökös. A királyné abban reménykedett, hogy mivel anyja is csak hat évi házasság után szülte őt, talán az ő esetében sem reménytelen dolog várni, de a hatodik év elteltével, 1957-ben sem történt változás.
A család és főleg a sah anyja kezdettől fogva ellenséges volt Szorajával és meddősége még inkább elhidegítette kapcsolatukat. A sah tanácsadói azt javasolták az uralkodónak, hogy vegyen maga mellé egy második feleséget, amit az iszlám törvények megengednek, ha az asszony meddő marad, de az európai kultúrát is magába szívó feleség ezt a megoldást nem tudta elfogadni és megaláztatásnak érezte. Végül hosszas huzavona után, mikor minden kompromisszumos megoldás kudarcba fulladt, 1958-ban kimondták a válást.
Szoraja a válással hercegnői címet és egy diplomataútlevelet kapott. A sah anyagilag megfelelően kárpótolta. 1963-ban ő volt Irán negyedik legnagyobb földbirtokosa: 346 falut birtokolt, teaültetvényei voltak valamint 15 háza Teheránban és Iszfahánban. Volt továbbá egy iszfaháni villája és egy vadászkastélya, valamint 45.000 marhája, 12.000 birkája és 35 pakisztáni telivére. Kétmilliárd svájci frank készpénzt, egy diadémot, egy pár fülbevalót és két darab 25 karátos drágakövet is biztosított számára a volt férje. Iránban levő javait majdnem elvesztette, mert nem fizette ki utánuk az adót, de a sah megmentette, mivel kifizette az összes adóhátralékát, mely 14 millió riálra rúgott.
Ezután Európában telepedett le, és belevetette magát az éjszakai életbe. Több udvarló is felbukkant az életében, komolyabb és kevésbé komoly is, de végül minden kapcsolata rejtélyes módon kudarcba fulladt. A sah a távoli Iránból is figyelemmel kísérte volt felesége életét, és sokszor az ő kezét vélték felfedezni egy-egy udvarló tragikus halálában, hirtelen eltűnésében, bebörtönzésében vagy a házasságtól való gyors menekülésében. Nem csoda hát, hogy az „elátkozott hercegnő” és a „végzet asszonya” jelzőket aggatták rá.
Iránba sohasem tért vissza, és férjével sem találkozott többé.
69 évesen párizsi lakásában érte a halál 2001. október 25-én. Öccse és egyetlen örököse, Bizsán, egy héttel később, november 2-án szívelégtelenségben halt meg a temetés intézésének közepette, így vele egy időben temették el Münchenben. Öccsének, aki soha nem nősült meg, szintén nem voltak gyermekei, így az értékek értékesítésével megbízott közjegyzőnek fel kellett kutatni a lehetséges örökösöket, ami nem volt egyszerű feladat. Ingóságait, lakása tárgyait több mint 5 millió euróért értékesítették. Távoli rokonai Iránban eltűntek a forradalom viszontagságai közepette és német rokonai sem maradtak.
Szoraja a válással hercegnői címet és egy diplomataútlevelet kapott. A sah anyagilag megfelelően kárpótolta. 1963-ban ő volt Irán negyedik legnagyobb földbirtokosa: 346 falut birtokolt, teaültetvényei voltak valamint 15 háza Teheránban és Iszfahánban. Volt továbbá egy iszfaháni villája és egy vadászkastélya, valamint 45.000 marhája, 12.000 birkája és 35 pakisztáni telivére. Kétmilliárd svájci frank készpénzt, egy diadémot, egy pár fülbevalót és két darab 25 karátos drágakövet is biztosított számára a volt férje. Iránban levő javait majdnem elvesztette, mert nem fizette ki utánuk az adót, de a sah megmentette, mivel kifizette az összes adóhátralékát, mely 14 millió riálra rúgott.
Ezután Európában telepedett le, és belevetette magát az éjszakai életbe. Több udvarló is felbukkant az életében, komolyabb és kevésbé komoly is, de végül minden kapcsolata rejtélyes módon kudarcba fulladt. A sah a távoli Iránból is figyelemmel kísérte volt felesége életét, és sokszor az ő kezét vélték felfedezni egy-egy udvarló tragikus halálában, hirtelen eltűnésében, bebörtönzésében vagy a házasságtól való gyors menekülésében. Nem csoda hát, hogy az „elátkozott hercegnő” és a „végzet asszonya” jelzőket aggatták rá.
Iránba sohasem tért vissza, és férjével sem találkozott többé.
69 évesen párizsi lakásában érte a halál 2001. október 25-én. Öccse és egyetlen örököse, Bizsán, egy héttel később, november 2-án szívelégtelenségben halt meg a temetés intézésének közepette, így vele egy időben temették el Münchenben. Öccsének, aki soha nem nősült meg, szintén nem voltak gyermekei, így az értékek értékesítésével megbízott közjegyzőnek fel kellett kutatni a lehetséges örökösöket, ami nem volt egyszerű feladat. Ingóságait, lakása tárgyait több mint 5 millió euróért értékesítették. Távoli rokonai Iránban eltűntek a forradalom viszontagságai közepette és német rokonai sem maradtak.
0 Megjegyzések