Vidróczki Márton (Mónosbél, 1837. november 12. – Mátraverebély, 1873. február 8.), más változatok szerint Vidrócky, Vidrovszky, Mitróczy; híres mátrai betyár.
Az életéről nem maradt fent semmi. Apja Vidrótzky András juhász volt. Azt, hogy miért választotta a szegénylegények hányatott életét, a néphagyomány sokféleképpen magyarázza. Egyes történetek szerint katonaszökevény volt, mások szerint bojtár korában kegyetlenül megverte a számadója, s ezért állt betyárnak, de romantikus szerelmi történetről, árva sorsról, törvénytelen származásról is szólnak mondák. Legvalószínűbbnek az első két verziót tartják a kutatók.
A mondák szerint szép, derék ember volt, lobogós ujjú inget, bő gatyát viselt, pisztolyokkal, puskákkal bőven felszerelkezve járt. A hiedelem szerint nem fogta a golyó, kegyetlenül megbüntette ellenségeit, nagylelkűen meghálálta a segítséget. Csak a gazdagtól rabolt, a szegényt nem bántotta. Sok történet szól vakmerőségéről, féktelen természetéről, mulatozásairól. Mindezek miatt félelemmel vegyes tisztelet övezte nevét az emberek között.
Egy ízben, Mikófalván tartott menyegzőre megjelent, amikor a pandúrok már országosan körözték, s egy nemes úr!,(melléthei Barna István) akinek korábban megmentette az életét, juhásznak öltözve a subája alatt menekítette ki.
A betyár haláláról szintén többféle verzió látott napvilágot. Egyes történetek szerint szeretője árulta el, többek szerint azonban egyik társa ölte meg. A korabeli sajtó közleménye is ezt igazolja. Ezek szerint Pintér Pista, egyik bandatársa végzett vele Mátraverebély határában. Örök álmát pedig Egerben, a Rókus temetőben alussza. Sírját kopjafa jelöli.
Emlékezete
A nevéhez kapcsolódó énekes szájhagyomány (dalok, balladák, mondák) – amely elsősorban a Mátra környékén ismert – a betyárköltészet általános sztereotip formuláit viseli.
Életét és halálának körülményeit Kodály Zoltán Mátrai képek című művében idézi fel ezzel a két dallal: A Vidroczki hires nyája és a Már Vidroczki emelgeti.
A Csernely község határában nyíló Betyárkút a szájhagyomány szerint róla kapta a nevét.
Mátrakeresztes közelében és a Bükkben is található egy-egy Vidróczki-barlang, utóbbi első kutatója 1942-ben Kadić Ottokár volt. A felső rétegekből a Bükki-kultúra cserepei a Herman Ottó Múzeumba kerültek.
Kép: Vidróczky fából készült szobra a Szentkútra vezető út szélén tátható.
A mondák szerint szép, derék ember volt, lobogós ujjú inget, bő gatyát viselt, pisztolyokkal, puskákkal bőven felszerelkezve járt. A hiedelem szerint nem fogta a golyó, kegyetlenül megbüntette ellenségeit, nagylelkűen meghálálta a segítséget. Csak a gazdagtól rabolt, a szegényt nem bántotta. Sok történet szól vakmerőségéről, féktelen természetéről, mulatozásairól. Mindezek miatt félelemmel vegyes tisztelet övezte nevét az emberek között.
Egy ízben, Mikófalván tartott menyegzőre megjelent, amikor a pandúrok már országosan körözték, s egy nemes úr!,(melléthei Barna István) akinek korábban megmentette az életét, juhásznak öltözve a subája alatt menekítette ki.
A betyár haláláról szintén többféle verzió látott napvilágot. Egyes történetek szerint szeretője árulta el, többek szerint azonban egyik társa ölte meg. A korabeli sajtó közleménye is ezt igazolja. Ezek szerint Pintér Pista, egyik bandatársa végzett vele Mátraverebély határában. Örök álmát pedig Egerben, a Rókus temetőben alussza. Sírját kopjafa jelöli.
Emlékezete
A nevéhez kapcsolódó énekes szájhagyomány (dalok, balladák, mondák) – amely elsősorban a Mátra környékén ismert – a betyárköltészet általános sztereotip formuláit viseli.
Életét és halálának körülményeit Kodály Zoltán Mátrai képek című művében idézi fel ezzel a két dallal: A Vidroczki hires nyája és a Már Vidroczki emelgeti.
A Csernely község határában nyíló Betyárkút a szájhagyomány szerint róla kapta a nevét.
Mátrakeresztes közelében és a Bükkben is található egy-egy Vidróczki-barlang, utóbbi első kutatója 1942-ben Kadić Ottokár volt. A felső rétegekből a Bükki-kultúra cserepei a Herman Ottó Múzeumba kerültek.
Kép: Vidróczky fából készült szobra a Szentkútra vezető út szélén tátható.
0 Megjegyzések