Tények, tévhitek és ellentmondások a nátrium-kloriddal kapcsolatban (A cikk megjelent nyomtatásban a Gyógyszerészet – a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Lapja – 2011/7. számában)


Több mint egy éve indították útjára az interneten és különböző fórumokon azt a figyelmeztető hírt, hogy az étkezésre szánt konyhasó kálium-kloriddal kevert, dúsított, sőt akár 100%-ban csak azt tartalmazza. A hírközlő(k) és/vagy annak terjesztői még azt is hangsúlyozták (összeesküvés elméletekhez illően), hogy ennek következtében a magyar lakosság tudtán és akaratán kívül nátriumszegény diétára van fogva. Még azt is megkockáztatták, hogy szerintük egy gyalázatos biológiai népirtásról van szó, hiszen csökken az „egészséges NaCl” bevitel és nő a szervezet számára igen „ártalmas KCl” fogyasztása. Ezáltal – írták embertársaik megsegítésére – számtalan betegségnek lehetünk áldozatai, sőt a krónikus bajainkból éppen ezért nem tudunk meggyógyulni (nemzőképtelenség, allergia, vesebetegség, magas vérnyomás).

A történet önmagában véve talán jelentéktelennek, furcsának, akár badarságnak is tűnhet egy egészségügyi tanulmányokat folytatott szakember számára. Azonban fel kell ismerni azt is, hogy a szakmailag ellenőrizetlen internetes honlapok, a gyakran futótűzként terjedő email-hálózatok hihetetlen sebességgel terjeszthetnek olyan „téveszméket” is, melyeket a laikusok sok esetben el is hisznek. Ezt bizonyítja az is, hogy a YouTube-on több tízezer megtekintést mutatnak már a só-hamisítás témájában készült videók.

Hazai gyógyszertári tapasztalatok alapján már 2010. év elején felfigyeltünk arra a meglepő jelenségre, hogy a betegek/vevők egyre nagyobb számban keresnek gyógyszertári minőségű (Ph. Hg. VIII.) konyhasót a patikákban. Az egyik e-mail szerzőjének állítása szerint zárás előtt tíz perccel személyesen 250 kg (?) NaCl-ot vásárolt egy gyógyszertárban. Beszámolójában azt is megemlíti, hogy olyan gyógyszerésztől vette, aki maga is „patikai” sót használ a főzéshez. Ez az egyedinek látszó történet önmagában is tanulságos lenne. Azonban azt is be kell látnunk, hogy sokszor mi magunk sem vagyunk felkészülve az ilyen, és ehhez hasonló kétes eredetű hírek gyógyszertári „fogadására”, patikai „felbukkanására”, szakszerű és hiteles gyógyszerészi kezelésére. Írásunk további részében részletesebben is bemutatott gyógyszertári eladási adatok alapján egyértelművé válik, hogy számos gyógyszertár, akár nagy mennyiségben is, adhatott el gyógyszerkönyvi minőségű sót a vevők/ betegek kérésének eleget téve. Az ilyen -közel sem egyedi – gyógyszerészi hozzáállásra magyarázat lehet, hogy talán még a gyógyszerészek közül is sokan hittek a figyelmeztető „mérgezett só teóriának”, elfogadták a betegek/vevők érveit és kényszerítését, esetleg engedtek az üzletnek, nem rendelkeztek meggyőző érvekkel, nem tekintették gyógyszerészi kompetenciának („gondozásnak”), vagy csak egyszerűen közömbösek voltak az újabb egészségügyi „divat-hóborttal” szemben. A gyógyszertári só-értékesítések terjedését jelezte az is, hogy 2011. február 11-én az országos tiszti főgyógyszerész megtiltotta a NaCl alapanyag „nem gyógyászati célú forgalmazását” a patikákban, nyomatékosan figyelmeztetve az expediálási szabályok betartására a gyógyszertárakat. Nemcsak a lakosságot és a gyógyszerészeket tévesztette meg az étkezési sók körül zajló bizonytalanság, hanem az orvosokat is. Ezt bizonyítja például, hogy 2011 tavaszán (a tiszti főgyógyszerész közleményét követően) egy somogyi háziorvos 1000 gramm nátrium-kloridot normatív támogatással írt fel receptre a betege számára. A vélhetően teljesen indokolatlan gyógyszeralapanyag-expediálást a gyógyszerész megtagadta.

Egy ilyen robbanásszerűen elterjedt hír kiindulását, útra indítóit közel sem könnyű kideríteni. A jelenség hátterében többek közül két személy kiemelt szerepét lehet feltételezni. Ők a „Tudományos Rendőrség PJT” nevében petíciót nyújtottak be dr. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkárhoz. Feltevéseiknek különböző médiumokban rendszeresen adtak, adnak hangot, ezekben hangsúlyozva, hogy a magyar államot teszik felelőssé a lakosságot érő egészségkárosításért.
2011. március 29-én T.A. okleveles villamosmérnök és dr. M. P. nyugdíjas gyermekgyógyász főorvos már a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, mivel megalapozottnak látták, hogy a hazai üzletekben olyan „szabványsértő sók” vannak forgalomban, amelyek kálium-kloridot tartalmaznak. Továbbá a gyártók, forgalmazók sem hívják fel a lakosság figyelmét a „kálisó” veszélyeire, ezáltal egészségkárosodást (mérgezéseket) is okozhatnak. A petíció benyújtói figyelmeztetést is javasolnak ezért: „A napi 1 grammot meghaladó káliumbevitel esetén EKG ellenőrzés szükséges!” Ezt indoklással igyekeztek alátámasztani:
(a) a „gyógyszertári számítógépben lévő” figyelmeztetés is ezt írja a Kalium Retard gyógyszerkészítmény esetében;
(b) 1950-ben publikált mérési eredményekből ezen következtetések vonhatóak le;
(c) a kálisó kivégzésekhez is használatos idegméreg.
Jóllehet, egyértelműen nem mondják ki, hogy mérgezett só lenne a hazai kereskedelemben, azonban a „kálisót tartalmazó....szabványt megsértő étkezési sók” megállapításuk feltehetőleg erre utal. Beadványukat a következő gondolatokkal zárják: „Tűrhetetlen, hogy az alperes (Magyar Állam) a STOP SÓ programként kálisót ajánl konyhasó helyett! … Megtiltották, hogy gyógyszertárak árusítsák a biztonságosan kálisó mentes konyhasót. Vajon miért? Azért, hogy a „Holt-tengeri sóarányokkal” a vérünket is holt-tengerré tegyék, vagyis, hogy sejtjeinket életképtelenné tegyék!?”

Már e rövid felvezetés alapján is megállapíthatjuk, hogy a „só-ügy” gyógyszerészeket is közvetlenül érintő kérdéseinek a kibontása számos szakmai tanulság levonására nyújt lehetőséget. Ezért írásunkkal az alábbi kérdésekre igyekszünk hiteles és bizonyítékokon alapuló válaszokat adni:
1.Valóban megnövekedett-e a magyar lakosság gyógyszertári („gyógyszerkönyvi”) só vásárlása a kétes hitelességű információk hallatán?
2.2. Igaz-e az, hogy az üzletekben kapható étkezési célra szolgáló konyhasó „káliummal szennyezett”?
3.3. Mi ma a szakmai álláspont a napi ideális NaCl és KCl bevitellel kapcsolatban?

A hazai gyógyszertári NaCl (Ph. Hg. VIII.) felhasználás alakulását a hazai piac 35-41%-át lefedő Nagykereskedő (Hungaropharma Zrt.) eladási adatai alapján vizsgáltuk meg. Az ábráról kitűnik (mely a nyomtatott kiadványban megtekinthető – szerk.), hogy az eladások tavaly ősszel ugrásszerűen megnőttek, azaz éppen akkor, amikor kirobbant a „só vásárlási láz” is. Az országos tiszti főgyógyszerész 2011. februári intézkedése után pedig a forgalom visszaesett a korábbi szintre.

A nem gyógyszertári, kereskedelmi forgalomban beszerezhető, a hírek szerint „bizonytalan tisztaságú” étkezési konyhasó minőségét több üzletben vásárolt minták kémiai analitikai vizsgálatával kívántuk jellemezni. A legnagyobb magyarországi áruházláncok pécsi üzleteiben vásárolt étkezési sóminták analitikai vizsgálatát, a Hungaropharma Zrt. támogatásával a Wessling Hungar Kft. (Budapest) minőségvizsgáló laboratórium végezte. A sóminták nátrium és kálium tartalmának meghatározása induktív csatolású plazma-tömegspektrometria (ICP-MMS) mérésekkel történt.
A kereskedelemből származó hét különböző mintát és egy Ph. Hg. VIII. minősítésű Natrii chloridum mintát kóddal ellátva küldtük meg a vizsgáló labor számára. Az asztali só minták csekély mennyiségben tartalmaztak káliumot. Ez alól csak a deklaráltan 30%-kal csökkentett nátrium tartalmú só volt kivétel, mivel ezt szándékosan és jelzetten kálium-kloriddal hígítják. Valamennyi további mintában 1000 ppm (mg/kg) mérési határ alatti kálium tartalom volt kimutatható. Meglepő volt ugyanakkor, hogy akadt olyan csökkentett nátrium tartalmú só (elvileg 30%-kal csökkentett nátrium tartalom) is, melyben a mérések alapján arányaiban ugyanannyi nátrium volt, mint a többi konyhasó mintában. A kapott eredmények igazolták, hogy a kereskedelmi forgalomból származó hét asztali só nátrium-klorid tartalma megfelelő és szó sincs tömeges „káliumszennyezésről”. Jóllehet, a hét véletlenszerű választott kereskedelmi konyhasó-/asztalisó-minta nem tekinthető reprezentatív mintavételezésnek, azért a „rémhír” által leírt helyzet tényadatokon alapuló cáfolatára mindenképpen alkalmas.
Az analitikai analízis tanulságos eredményeinek bemutatása után ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy áttekintsük a nátrium és kálium ionok plazmaszintjeinek alapvető szabályozási folyamatait, valamint a fiziológiás tartománytól való kóros eltérés jellegét.

Termék neve     Kálium tartalom (ppm=mg/kg)     Nátrium tartalom (ppm=mg/kg)     1 gramm vizsgált konyhasó nátrium tartalma
Castello asztali só