Szerda este mutatja be Silvio Soldini A tábornok és a gólya (Il comandante e la cicogna) című új játékfilmjét a budapesti Puskin mozi a 10. MittelCinemaFest olasz filmfesztiválon.
MTI - "A tábornok és a gólyát két drámaibb hangvételű film (Cosa voglio di piú, Giorni e nuvole) után forgattam, mert úgy éreztem, hogy ismét vígjátékot kell készítenem, és könnyedebb, ironikusabb hangon szólni a világról" - idézte fel az MTI-nek adott szerdai interjújában az olasz filmrendező.
MTI - "A tábornok és a gólyát két drámaibb hangvételű film (Cosa voglio di piú, Giorni e nuvole) után forgattam, mert úgy éreztem, hogy ismét vígjátékot kell készítenem, és könnyedebb, ironikusabb hangon szólni a világról" - idézte fel az MTI-nek adott szerdai interjújában az olasz filmrendező.
Silvio Soldini elmondta, ez a némileg szürreális hangulatú film abból a belső igényből született, hogy túllépjen a mai olasz valóságon, amelyből egyébként nehéz kiutat találni. "Forgatókönyvíró társaimmal egyszerre szerettünk volna nevettetni és közben komoly dolgokról beszélni, kicsit madártávlatból, akár a címbéli gólya" - fogalmazott.
Meseszerű elem a Valerio Mastandrea, Alba Rohrwacher, Claudia Gerini és Giuseppe Battiston főszereplésével forgatott filmben, hogy a szobrok is beszélnek; Garibaldi például keserűen állapítja meg: jobb lett volna Itáliát osztrák uralom alatt hagyni.
"A köztéri szobrokat sokszor szinte észre sem vesszük, pedig jelen vannak a mindennapjainkban. Innen született az a szürreális gondolat, hogy jó lenne tudni, ők mint néma megfigyelők vajon mit gondolnak rólunk. Másrészt vannak dolgok, amelyeket a film szereplői nem tudtak elmondani, csak a szobrok" - szólt friss munkájáról a rendező.
Természetesen A tábornok és a gólya is ugyanúgy Soldini-vígjáték, akár a Tangó és tulipán vagy a Szex, szerelem, olaszok, még ha erősebb üzenetet is hordoz - tette hozzá.
Az igazi "commedia all'italiana" korszaka a hetvenes évekkel véget ért, ezt követően sok felszínes, csak a szórakoztatást célzó olasz vígjáték született - mondta a műfaj közelmúltjáról Soldini, hozzáfűzve: voltak azért, akik tartalmas munkákat készítettek, például Paolo Virzí és más, hozzá közelebb álló rendezők.
Hazája filmiparáról szólva megjegyezte, hogy az olasz film jelenleg nehéz időszakot él meg: a gazdasági válság miatt komoly elvonások sújtották az ország kulturális életét, miközben az olaszok is ritkábban járnak már moziba, vagy ha be is ülnek, gyakran amerikai filmeket választanak.
A részben svájci származású rendező éppen tíz éve forgatta Elégni a szélben című filmjét, amely Kristóf Ágota magyar-svájci író Tegnap című regényén alapul. "Egyik forgatókönyvíróm, Doriana Leondeff talált rá a könyvre, majd miután elolvastam, én is úgy éreztem, hogy mindenképpen filmet kell készítenem belőle; ez egyébként ritkán fordul elő velem regények olvasása közben" - árulta el.
Kristóf Ágotával csak azután találkozott, hogy elkészült a forgatókönyv, az író ekkor nehezményezte is, hogy a filmben megváltozott a történet vége, amely így reménytelibb lett. "Mikor azonban megnézte a kész filmet, azt mondta nekem, hogy megértette az indokaimat, és tetszik neki a +mi filmünk+" - emlékezett a rendező.
Következő játékfilmjéről szólva Soldini elmondta, még nem tudja, hogy miről fog szólni. A milánói születésű rendező jelenleg egy vakokról szóló dokumentumfilm utómunkálatain dolgozik.
0 Megjegyzések