A Lemhényi Dezső Magyar-angol Két tanítási nyelvű Általános Iskolában tettek látogatást, hogy megtekintsenek két nem hétköznapi tanórát. Őryné Gombás Csilla egy elsős és egy harmadikos osztállyal gyakorolta a matematikát, igaz, kicsit másként, mint ahogy azt megszokhattuk.
Az iskola két tanítási nyelvű oktatási rendszerben működik, tehát az egyik osztályban a tanítási órák zöme angol nyelven zajlik, ám nem emiatt olyan különleges ez az intézmény. Az iskola üde színfoltja a már 35 éve praktizáló tanítónő, Őryné Gombás Csilla, valamint az általa több mint tíz éve alkalmazott pedagógiai módszer, ami egy igen egyszerű, ám méltán népszerű játékra épül: a sakkra.
Az én tanítási módszeremben mindig benne volt a sakk. Ennek az az oka, hogy már óvodás koromban megszerettem a játékot. Eredetileg személyiségformálásra használtam, mivel felismertem, hogy ha behozok egy sakktáblát a tanórára, akkor azok a gyerekek, akik egyébként mozgékonyabbak, esetleg kicsit több gond van velük, hiszen szeretnek szerepelni, nos, ők is leköthetőek egy partival - meséli a tanárnő.
A két tanóra rendhagyó módon zajlott, a gyerekek logikai és matematikai feladatokat oldottak meg játékoson, sakkbábukkal. A tananyag egy az egyben megfeleltethető volt egy matematika óra tudásanyagának, csak mindez a sakk szabályai mentén, gazdag eszköztárral, sokoldalúan került bemutatásra.
Először az elsősök tanóráját nézhettük meg és bár ők még csak néhány hete kezdték az iskolát, a feladatok elvégzése gördülékenyen folyt, nem volt bizonytalanság a gyerekekben. Éppen ellenkezőleg, a legkisebbek is koncentráltan, ugyanakkor nagyon lelkesen ülték végig az órát. Ha elhangzott egy kérdés, minden mancs az égbe meredt, hiszen mindenkinek volt egy jó megoldása az adott példára.
Megkérdezték Őryné Gombás Csillát, hogy fejlesztette ki ezt a láthatóan sikeres módszert. Mivel nagyon szerettem sakkozni, így behoztam a terembe egy sakktáblát és megengedtem, hogy azok a gyerekek, akik befejezték a feladatukat és nincs szükségük további gyakorlásra, hátramehettek a kisasztalhoz játszani egy partit. Láttam, hogy mennyire leköti a gyerekeket ez a játék, így elkezdtem feladatokat írni sakkbábukra. Logikai és matematikai feladatok születtek, az eredményeket látva pedig egyre inkább úgy tűnt, van helye a sakknak a tanórán belül is. Rejtvények, bűvös négyzet, igaz-hamis feladatok, a magyar estében szógyűjtés, mondatalkotás – rájöttem, hogy a sakk mindenre behelyettesíthető.
A siker nem maradhatott el, hiszen a gyerekek élvezik a színes, játékos órákat, melyekből a testmozgás sem hiányzik. Több olyan feladat is volt, ahol a gyerekeknek csoportokba rendeződve, vagy felállva kellett megoldaniuk egy-egy feladatot. A harmadikosok pedig egy nagy „sakklepedőn” babzsák bábukkal játszhattak az óra utolsó részében.
A tanterem is árulkodó volt: mindenütt sakktáblák, kézzel készített figurák, a gyerekek által megrajzolt kártyák láthatók, melyek nem csak dekorációs célt szolgálnak. A játékok az óra kellékei, olyan eszközök, melyeket egy technika, vagy a rajzóra keretében készítettek el a gyerekek.
Nem meglepő, hogy Őryné Gombás Csilla szoros kapcsolatot ápol a sakkmesterrel, Polgár Judittal is. Polgár Judit keresett egy iskolát, ahol alkalmazhatja az általa kidolgozott programot, így ismerkedtünk meg. Beszélgetni kezdtünk és kiderült, hogy míg ő a sakk oldaláról, addig én tanítói oldalról közelítettem meg a játékot, ám mindketten ugyanarra az eredményre jutottunk: a sakk nagyon hasznos eszköz a gyerekek oktatására és személyiségfejlesztésére.
A feladatok kitalálását „tesztelés” követi, hiszen a tanárnő először kipróbálja az egyes feladatokat, és ha azok eredményesnek bizonyulnak és a gyerekek is szívesen veszik az egyes újításokat, úgy azok beépülnek a tanórába.
Minden egyes feladat, amit csinálunk fejlesztő hatással bír. Ez lehet készségfejlesztés, de lehet személyiség fejlesztés is, például társas kapcsolatépítés, segítőkészség, barátságépítés. Ha valaki kicsit gyengébb tanuló, a többiek támogatják, a virgoncabbak pedig hamar rájönnek, a verekedés helyett a többiektől is sokkal nagyobb elismerés jár egy győztes partiért.
A rengeteg feladat és a játékos tanulás példaértékű megvalósításának lehettünk szemtanúi a Lemhényi Dezső Általános Iskolában. Az iskola novemberben nyílt napot tart, 19. és 23. között a felsős órák, míg 26. és 30. között az alsós osztályok bemutató órái tekinthetőek meg. Érdemes megismerkedni ezzel a módszerrel, hiszen az eredmények hosszú távra szólnak.
A gyerekek megtanulják mindazt, amire az életben is szükségük lesz. A sakk a jövőről is szól, hiszen a bábukat újra és újra felrakhatják, hogy elkezdjenek egy újabb csatát, ahogyan az életben is. A sakkal azt tanulják meg, ami a legfontosabb: ha valami nem sikerül, akkor is újra lehet kezdeni.
Az én tanítási módszeremben mindig benne volt a sakk. Ennek az az oka, hogy már óvodás koromban megszerettem a játékot. Eredetileg személyiségformálásra használtam, mivel felismertem, hogy ha behozok egy sakktáblát a tanórára, akkor azok a gyerekek, akik egyébként mozgékonyabbak, esetleg kicsit több gond van velük, hiszen szeretnek szerepelni, nos, ők is leköthetőek egy partival - meséli a tanárnő.
A két tanóra rendhagyó módon zajlott, a gyerekek logikai és matematikai feladatokat oldottak meg játékoson, sakkbábukkal. A tananyag egy az egyben megfeleltethető volt egy matematika óra tudásanyagának, csak mindez a sakk szabályai mentén, gazdag eszköztárral, sokoldalúan került bemutatásra.
Először az elsősök tanóráját nézhettük meg és bár ők még csak néhány hete kezdték az iskolát, a feladatok elvégzése gördülékenyen folyt, nem volt bizonytalanság a gyerekekben. Éppen ellenkezőleg, a legkisebbek is koncentráltan, ugyanakkor nagyon lelkesen ülték végig az órát. Ha elhangzott egy kérdés, minden mancs az égbe meredt, hiszen mindenkinek volt egy jó megoldása az adott példára.
Megkérdezték Őryné Gombás Csillát, hogy fejlesztette ki ezt a láthatóan sikeres módszert. Mivel nagyon szerettem sakkozni, így behoztam a terembe egy sakktáblát és megengedtem, hogy azok a gyerekek, akik befejezték a feladatukat és nincs szükségük további gyakorlásra, hátramehettek a kisasztalhoz játszani egy partit. Láttam, hogy mennyire leköti a gyerekeket ez a játék, így elkezdtem feladatokat írni sakkbábukra. Logikai és matematikai feladatok születtek, az eredményeket látva pedig egyre inkább úgy tűnt, van helye a sakknak a tanórán belül is. Rejtvények, bűvös négyzet, igaz-hamis feladatok, a magyar estében szógyűjtés, mondatalkotás – rájöttem, hogy a sakk mindenre behelyettesíthető.
A siker nem maradhatott el, hiszen a gyerekek élvezik a színes, játékos órákat, melyekből a testmozgás sem hiányzik. Több olyan feladat is volt, ahol a gyerekeknek csoportokba rendeződve, vagy felállva kellett megoldaniuk egy-egy feladatot. A harmadikosok pedig egy nagy „sakklepedőn” babzsák bábukkal játszhattak az óra utolsó részében.
A tanterem is árulkodó volt: mindenütt sakktáblák, kézzel készített figurák, a gyerekek által megrajzolt kártyák láthatók, melyek nem csak dekorációs célt szolgálnak. A játékok az óra kellékei, olyan eszközök, melyeket egy technika, vagy a rajzóra keretében készítettek el a gyerekek.
Nem meglepő, hogy Őryné Gombás Csilla szoros kapcsolatot ápol a sakkmesterrel, Polgár Judittal is. Polgár Judit keresett egy iskolát, ahol alkalmazhatja az általa kidolgozott programot, így ismerkedtünk meg. Beszélgetni kezdtünk és kiderült, hogy míg ő a sakk oldaláról, addig én tanítói oldalról közelítettem meg a játékot, ám mindketten ugyanarra az eredményre jutottunk: a sakk nagyon hasznos eszköz a gyerekek oktatására és személyiségfejlesztésére.
A feladatok kitalálását „tesztelés” követi, hiszen a tanárnő először kipróbálja az egyes feladatokat, és ha azok eredményesnek bizonyulnak és a gyerekek is szívesen veszik az egyes újításokat, úgy azok beépülnek a tanórába.
Minden egyes feladat, amit csinálunk fejlesztő hatással bír. Ez lehet készségfejlesztés, de lehet személyiség fejlesztés is, például társas kapcsolatépítés, segítőkészség, barátságépítés. Ha valaki kicsit gyengébb tanuló, a többiek támogatják, a virgoncabbak pedig hamar rájönnek, a verekedés helyett a többiektől is sokkal nagyobb elismerés jár egy győztes partiért.
A rengeteg feladat és a játékos tanulás példaértékű megvalósításának lehettünk szemtanúi a Lemhényi Dezső Általános Iskolában. Az iskola novemberben nyílt napot tart, 19. és 23. között a felsős órák, míg 26. és 30. között az alsós osztályok bemutató órái tekinthetőek meg. Érdemes megismerkedni ezzel a módszerrel, hiszen az eredmények hosszú távra szólnak.
A gyerekek megtanulják mindazt, amire az életben is szükségük lesz. A sakk a jövőről is szól, hiszen a bábukat újra és újra felrakhatják, hogy elkezdjenek egy újabb csatát, ahogyan az életben is. A sakkal azt tanulják meg, ami a legfontosabb: ha valami nem sikerül, akkor is újra lehet kezdeni.
0 Megjegyzések