A szuszék a legrégibb tárolásra használt bútorunk itt, a Kárpát-medencében. A néprajzkutatók szerint őse már az ókori közel-keleti civilizációkban kialakult.
Miben különbözik a szuszék a tulipános ládától?
Gyakran keverik össze manapság őket, pedig nagyon más a kettő. A szuszék többezer éves technológia kiforrott formája, és hasítással, ácsmunkával készült, jó minőségű bükkfából - ezért nevezik “ácsolt ládának” is.
Ezzel szemben a tulipános láda a későbbi asztalosipar terméke és már fűrészelt puhafából, fenyőből készült. Deszkái közt már nincs zsindelyszerű hornyolt illesztés, fecskefarkas sarokillesztéssel ragasztották össze őket. A ládát kifestették leveles, virágos mintákkal, innen kapta közkeletű nevét. Ezek, majd azután a fiókos sublótok az 1930-as, 40-es évekre végképp kiszorították kelengyés funkciójából az ácsolt szuszékot.
A szuszék jellegzetességei
A palóc szuszék formája jellegzetes, teteje jellemzően domború. Kézimunkával készült, nem volt benne vasszeg és semminemű ragasztóanyag sem. Érdekesség, hogy ennélfogva tökéletesen megfelel a mai német „biobútor” szabványnak is!
Szerkezetének lényege hogy a négy lábba hornyokat vájt a készítő, ezekbe csúsztak be zsilipszerűen az ácsolással megfaragott deszkák, amiket faszeggel rögzítettek. Az ácsolt láda minden deszkáját egyenként kézi munkával kellett megfaragni és hornyolni. A hornyok lefelé álltak, így még a víz is lefolyt róla. A jól elkészített ácsolt ládában mindig biztonságban volt a ruha, értékes holmi. A palóc (főként gömöri) ládákon kívül - amelyek vásározással egész messzire is elkerültek - híresek voltak a baranyai „szökrönyök” és az erdélyi szuszékok is. Egyéni formaviláguk volt az egyes tájegységeknek, de a szerkezete, készítési módja mindnek közel azonos: a zsindelyezéshez hasonlóan hornyolták, illesztették a deszkákat.
A palócföldi mesterek kétféle használatra készítettek ácsolt ládát: gabona tárolásra - ezeket nem díszítették -, az igen cifrán „hímzettet” pedig menyasszonyi kelengyés szekrénynek. Díszítés előtt megfüstölték, így a belekarcolt minták szépen kirajzolódtak. A készítő mester fontos jelentéstartalommal ruházta föl a szekrenyt, hiszen az ifjú asszonyt ez a bútor elkísérte esküvőjétől élete végéig.
A szuszék újkori újjáéledése
A hagyományos menyasszonyi használatra már mindkét ládaféle eltűnt – a szuszék készítését 1955-ben tudták utoljára filmre venni - mégis sok száz ácsolt láda található még itt a Kárpát-medencében. Mi ennek a titka? Minden egyes szuszékot éppen darabjainak szabálytalansága, csodálatos díszei miatt körülleng valamiféle megfogalmazhatatlan ősiség, erő, időtlenség és utánozhatatlanság. Az egykori készítők és készítőközpontok gazdag termést hagytak maguk után, és az ácsolt szuszék igen tartós: rendes szobai körülmények közt néhányszáz évig is elálldogál. (Ismerünk 3-400 éves példányokat is.) Ezek miatt sokan gyűjtik őket; a lakásban archaikus látvány egy szuszék (bár a régi szuvas példányokból nehéz kiölni a farontó bogarakat).
Napjainkban ismét feléledt ez az ősi szépmesterség: megrendelésre újra készítenek kisebb méretű palóc szuszékot, az eredeti kézi módszerrel és a régi díszítésekkel, amelyek közt – akárcsak az öreg szuszékok esetében – ma sincs két egyforma.
A ládikó vagy szelence más megvilágításban
A ládikó vagy szelence a tudatalattit és az anyaméhet jelképező női szimbólum, mely mindenkor titkot foglal magába: magába zárja és elválasztja a világtól mindazt, ami értékes, múlékony vagy esetleg rettenetes. Képes megóvni, de ugyanakkor elfojt és visszatart.
Pandora szelencéje annak a titoknak a szimbóluma, amely örökre rejtve kell, hogy maradjon az ember előtt – Pandora ládikáját nem szabad felnyitni.
Régen az emberek a földön menedékben éltek, távol azoktól a szenvedésektől, fájdalmas betegségektől, rideg fáradtságtól, amelyek halált hozhattak rájuk. De a nő felemelte a ládika fedelét, és tartalmát szétszórta a világban. Ennek következtében gondok szállták meg az embereket. Egyedül csak a Remény maradt a szelence érinthetetlen börtönében, nem léphetett ki a dobozból, hiszen – a félelmetes, tömeg-erős, pajzzsal felszerelt Zeusz akaratának engedelmeskedve – Pandora visszahelyezte a doboz fedelét.
Azóta megszámlálhatatlan szomorúság bolyong az emberek között: a föld és a tenger benépesült a rosszal, a betegségek éjjel-nappal kényük-kedvük szerint látogatják az embereket, és minden halandónak osztályrésze lett a csendes, kimondhatatlan szenvedés – mert a bölcs Zeusz még ezek kimondását is megtiltotta. Úgy tűnik, nincs esély Zeusz tervei, céljai elől elmenekülni.
A szelence mélyében a Remény a tudatalattink – szélsőséges, váratlan, és romboló; valóságos, de önmagukra hagyva irracionális lehetőségeivel.
Paul Delie összefüggésbe hozza ezt a szimbólumot a képzelet rajongásával, elragadtatásával, amely hihetetlen gazdagságot kölcsönöz a szelencében rejtőző ismeretlennek – vágyaink gazdagságát és a megvalósulás csalóka hatalmát láttatva.
A szelence rokonságot mutat a mesék és legendák "kis ládikáival". Az első két ládika jót és gazdagságot rejt, de a harmadik vihart, nyomort és halált. A három ládikó az emberi élet szakaszainak felel meg: kettő jóindulatú, de egy balszerencsés.
A ládikó – legyen gazdagon díszített vagy egyszerű kivitelezésű –, a tartalma által nyer szimbolikus értéket, kinyitni pedig mindig kockázatos...
A láda
A láda szimbolikájának alapja kettős. Egyrészt szimbolizálja az elrejtés, elhelyezés aktusát, amikor anyagi vagy spirituális kincset helyezünk el ládában, másrészt jelképezi a felnyitás mozzanatát, amely a kinyilatkoztatással egyenértékű.
Tartalma lehet a héberek frigyládájában elhelyezett törvénytábla, Amateraszu szent tükre, Kuvera kőedényben őrzött kincsei, vagy a Sors Pandora szelencéjében, esetleg a titkos kínai társaságok esetében a halhatatlanság rizsszemei vagy különböző szimbolikus tárgyai
A ládában a Tradíció kincsét őrizzük, az Éggel való kapcsolat és a kinyilatkoztatás eszközét. Ezzel magyarázható, hogy amikor a kínai uralkodók Taj-San csúcsán fohászkodtak az Égiekhez, imádságaikat később – az Isteni Jelenlét biztosítékaként – lepecsételt ládákban őrizték.
A Távol-keleten az ősök viasztábláit még mindig ládákban őrzik, bár a kultuszt már nem gyakorolják. A hagyomány úgy tartotta, hogy az ősök szellemei az Érintetlen Ismeretlenség tartományában tartózkodnak, és várják újjászületésüket, felszabadulásukat.
Egyiptomban Ozirisz ciklikus eltemetését holdsarló formájú ládákkal jelképezték.
A tabu szó arabul ládát, frigyládát jelent, vagy a kosarat, amelyben Mózest a Nílusra bocsátották. Érdemes megjegyezni, hogy Hirukot, az Izanagi és Izanami egyesüléséből született első lényt is nádkosárban tették vízre.
A mózesi kosár felnyitása valójában isteni kinyilatkoztatás, egy új tradicionális időszak bejelentése, az új eljövetel hírül adása. A láda törvénytelen felnyitása azonban veszélyt hordoz magában. Például a Genji lázadók, megkaparintva a császári ékszerládikát, kinyitották azt, ám a benne lévő Tükör ragyogásától megvakultak és megőrültek. Az isteni kinyilatkoztatást, feltárulást nem lehet meggondolatlanul leleplezni – csak a kulcs jogos tulajdonosa nyithatja ki a ládát, és csak a gondviselésszerűen elrendelt órában.
A képen:
Szuszék-Ácsolt láda Terehegy (Baranya m.) 1837. Néprajzi Múzeum, Budapest
A szuszék jellegzetességei
A palóc szuszék formája jellegzetes, teteje jellemzően domború. Kézimunkával készült, nem volt benne vasszeg és semminemű ragasztóanyag sem. Érdekesség, hogy ennélfogva tökéletesen megfelel a mai német „biobútor” szabványnak is!
Szerkezetének lényege hogy a négy lábba hornyokat vájt a készítő, ezekbe csúsztak be zsilipszerűen az ácsolással megfaragott deszkák, amiket faszeggel rögzítettek. Az ácsolt láda minden deszkáját egyenként kézi munkával kellett megfaragni és hornyolni. A hornyok lefelé álltak, így még a víz is lefolyt róla. A jól elkészített ácsolt ládában mindig biztonságban volt a ruha, értékes holmi. A palóc (főként gömöri) ládákon kívül - amelyek vásározással egész messzire is elkerültek - híresek voltak a baranyai „szökrönyök” és az erdélyi szuszékok is. Egyéni formaviláguk volt az egyes tájegységeknek, de a szerkezete, készítési módja mindnek közel azonos: a zsindelyezéshez hasonlóan hornyolták, illesztették a deszkákat.
A palócföldi mesterek kétféle használatra készítettek ácsolt ládát: gabona tárolásra - ezeket nem díszítették -, az igen cifrán „hímzettet” pedig menyasszonyi kelengyés szekrénynek. Díszítés előtt megfüstölték, így a belekarcolt minták szépen kirajzolódtak. A készítő mester fontos jelentéstartalommal ruházta föl a szekrenyt, hiszen az ifjú asszonyt ez a bútor elkísérte esküvőjétől élete végéig.
A szuszék újkori újjáéledése
A hagyományos menyasszonyi használatra már mindkét ládaféle eltűnt – a szuszék készítését 1955-ben tudták utoljára filmre venni - mégis sok száz ácsolt láda található még itt a Kárpát-medencében. Mi ennek a titka? Minden egyes szuszékot éppen darabjainak szabálytalansága, csodálatos díszei miatt körülleng valamiféle megfogalmazhatatlan ősiség, erő, időtlenség és utánozhatatlanság. Az egykori készítők és készítőközpontok gazdag termést hagytak maguk után, és az ácsolt szuszék igen tartós: rendes szobai körülmények közt néhányszáz évig is elálldogál. (Ismerünk 3-400 éves példányokat is.) Ezek miatt sokan gyűjtik őket; a lakásban archaikus látvány egy szuszék (bár a régi szuvas példányokból nehéz kiölni a farontó bogarakat).
Napjainkban ismét feléledt ez az ősi szépmesterség: megrendelésre újra készítenek kisebb méretű palóc szuszékot, az eredeti kézi módszerrel és a régi díszítésekkel, amelyek közt – akárcsak az öreg szuszékok esetében – ma sincs két egyforma.
A ládikó vagy szelence más megvilágításban
A ládikó vagy szelence a tudatalattit és az anyaméhet jelképező női szimbólum, mely mindenkor titkot foglal magába: magába zárja és elválasztja a világtól mindazt, ami értékes, múlékony vagy esetleg rettenetes. Képes megóvni, de ugyanakkor elfojt és visszatart.
Pandora szelencéje annak a titoknak a szimbóluma, amely örökre rejtve kell, hogy maradjon az ember előtt – Pandora ládikáját nem szabad felnyitni.
Régen az emberek a földön menedékben éltek, távol azoktól a szenvedésektől, fájdalmas betegségektől, rideg fáradtságtól, amelyek halált hozhattak rájuk. De a nő felemelte a ládika fedelét, és tartalmát szétszórta a világban. Ennek következtében gondok szállták meg az embereket. Egyedül csak a Remény maradt a szelence érinthetetlen börtönében, nem léphetett ki a dobozból, hiszen – a félelmetes, tömeg-erős, pajzzsal felszerelt Zeusz akaratának engedelmeskedve – Pandora visszahelyezte a doboz fedelét.
Azóta megszámlálhatatlan szomorúság bolyong az emberek között: a föld és a tenger benépesült a rosszal, a betegségek éjjel-nappal kényük-kedvük szerint látogatják az embereket, és minden halandónak osztályrésze lett a csendes, kimondhatatlan szenvedés – mert a bölcs Zeusz még ezek kimondását is megtiltotta. Úgy tűnik, nincs esély Zeusz tervei, céljai elől elmenekülni.
A szelence mélyében a Remény a tudatalattink – szélsőséges, váratlan, és romboló; valóságos, de önmagukra hagyva irracionális lehetőségeivel.
Paul Delie összefüggésbe hozza ezt a szimbólumot a képzelet rajongásával, elragadtatásával, amely hihetetlen gazdagságot kölcsönöz a szelencében rejtőző ismeretlennek – vágyaink gazdagságát és a megvalósulás csalóka hatalmát láttatva.
A szelence rokonságot mutat a mesék és legendák "kis ládikáival". Az első két ládika jót és gazdagságot rejt, de a harmadik vihart, nyomort és halált. A három ládikó az emberi élet szakaszainak felel meg: kettő jóindulatú, de egy balszerencsés.
A ládikó – legyen gazdagon díszített vagy egyszerű kivitelezésű –, a tartalma által nyer szimbolikus értéket, kinyitni pedig mindig kockázatos...
A láda
A láda szimbolikájának alapja kettős. Egyrészt szimbolizálja az elrejtés, elhelyezés aktusát, amikor anyagi vagy spirituális kincset helyezünk el ládában, másrészt jelképezi a felnyitás mozzanatát, amely a kinyilatkoztatással egyenértékű.
Tartalma lehet a héberek frigyládájában elhelyezett törvénytábla, Amateraszu szent tükre, Kuvera kőedényben őrzött kincsei, vagy a Sors Pandora szelencéjében, esetleg a titkos kínai társaságok esetében a halhatatlanság rizsszemei vagy különböző szimbolikus tárgyai
A ládában a Tradíció kincsét őrizzük, az Éggel való kapcsolat és a kinyilatkoztatás eszközét. Ezzel magyarázható, hogy amikor a kínai uralkodók Taj-San csúcsán fohászkodtak az Égiekhez, imádságaikat később – az Isteni Jelenlét biztosítékaként – lepecsételt ládákban őrizték.
A Távol-keleten az ősök viasztábláit még mindig ládákban őrzik, bár a kultuszt már nem gyakorolják. A hagyomány úgy tartotta, hogy az ősök szellemei az Érintetlen Ismeretlenség tartományában tartózkodnak, és várják újjászületésüket, felszabadulásukat.
Egyiptomban Ozirisz ciklikus eltemetését holdsarló formájú ládákkal jelképezték.
A tabu szó arabul ládát, frigyládát jelent, vagy a kosarat, amelyben Mózest a Nílusra bocsátották. Érdemes megjegyezni, hogy Hirukot, az Izanagi és Izanami egyesüléséből született első lényt is nádkosárban tették vízre.
A mózesi kosár felnyitása valójában isteni kinyilatkoztatás, egy új tradicionális időszak bejelentése, az új eljövetel hírül adása. A láda törvénytelen felnyitása azonban veszélyt hordoz magában. Például a Genji lázadók, megkaparintva a császári ékszerládikát, kinyitották azt, ám a benne lévő Tükör ragyogásától megvakultak és megőrültek. Az isteni kinyilatkoztatást, feltárulást nem lehet meggondolatlanul leleplezni – csak a kulcs jogos tulajdonosa nyithatja ki a ládát, és csak a gondviselésszerűen elrendelt órában.
A képen:
Szuszék-Ácsolt láda Terehegy (Baranya m.) 1837. Néprajzi Múzeum, Budapest
0 Megjegyzések