Új szakmai stratégiai tervet készít az Őrségi Nemzeti Park, amely az elképzelések szerint nyugat felé növelné területeit, azaz Ausztriában vásárolna földeket, és ezeket természetvédelmi oltalom alá vonná - jelentette be Illés Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) környezetügyért felelős államtitkára.



Illés Zoltán közölte: a legkisebb hazai nemzeti park igazgatójának ez év december 31-ig kell elkészítenie a stratégiai tervet, amelyben természetvédelmi szempontok alapján meghatároznák, hogy mekkora osztrák területek megvásárlására lenne szükség, és ehhez mennyi pénz kellene. A tíz hazai nemzeti park hatóköre lefedi Magyarország területét, ezen belül az ország több mint 22 százaléka védett terület - mondta el az államtitkár.

Új nemzeti park létrehozását jelenleg nem tartja aktuálisnak, de Európában már nincsenek határok, a természetvédelem érdekében az Őrségi Nemzeti Park területe növelhető nyugat felé - fogalmazott Illés Zoltán.
Az államtitkár bejelentette azt is: 170 millió forintból ökoturisztikai programot indítana a tárca, ha a jövő évi költségvetéséhez megkapja ezt az összeget.



A program megvalósításával a természeti értékeket megőrizve, a tíz hazai nemzeti park jelenlegi évi 1,3 millió látogatójának számát három éven belül 2-2,5 millióra növelhetnék. A 170 millió forint egyszeri beruházás lenne, amelynek révén a számítások szerint már az első évben befolyna körülbelül 200-250 millió forint, a későbbiekben pedig évi 250-300 millió is, amelyet a nemzeti parkok fejlesztésére fordíthatnának - hangsúlyozta az államtitkár.

A programot egy nemzetközi tanácsadó cég a vidékfejlesztési tárcával együttműködve dolgozta ki, a társadalmi felelősségvállalás jegyében ingyen. A megvalósításra a minisztérium háttérintézményeként nonprofit szervezetet hoznának létre, ahol 10-15 szakember dolgozna - mondta el Illés Zoltán.

A VM és a Közép-európai Egyetem (CEU) által szervezett budapesti természetvédelmi konferencián Julia-Marton Lefevre, a Természetvédelmi Világszövetség (IUNC) főigazgatója arról tartott előadást, hogy miként lehet megóvni a védett területeket a globális kihívásokkal szemben. A sajtótájékoztatón a főigazgató elmondta: nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy szerdán a Parlamentben átvehette a legrangosabb magyar természetvédelmi elismerést, a Pro Natura díjat.



Természeti és néprajzi érték

Vas megye délnyugati sarkában találjuk ezt az erdőkkel, ligetekkel szabdalt gyönyörű tájat, ahová a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek. Innen a táj neve Őrség. Az itt élő emberek évszázadok során alakították ki a táj arculatát apró parcellás gazdálkodásukkal, tájba simuló épületeikkel, mindezt harmóniában a természettel, megőrizve, fenntartva annak sokszínű változatosságát.

A természeti értékek mellett kiemelkedő néprajzi, kultúrtörténeti értékeket hordoz a táj. Ma ezekre az értékekre nemzeti park ügyel, melyet 2002. március 1-jével hoztak létre. Az Őrségi Nemzeti Park magába foglalja az Őrséget, a Vendvidéket, a Rába folyó szabályozatlan völgyét, (a Belső-Őrséget,) Szentgyörgyvölgy környékét. Összesen 44 település határát öleli fel, közel 44000 ha-on.

Az Őrség hazánk különleges, folyók és patakok által formált erdős dombvidéke, ahol a vizenyős, nehezen járható völgytalpakat dimbes-dombos kavicshátak vonulata övezi. Nyugatról kelet felé fokozatosan ellaposodó dombokat, dombsorokat találunk, ezek fennsíkszerű formát alkotnak. A tájképet a folyók völgyei, valamint a bennük siető patakok teszik tagoltabbá. A terület átlagmagassága a tengerszint felett 250-300 m. A legmagasabb pont Felsőszölnökön a Hármashatár (387 m), a legalacsonyabb a Zala-völgyében Felsőjánosfa határában (191 m) van.



Az Őrség éghajlata átmenetet képez a Dunántúl és az Alpok között, de déli mediterrán elemek is éreztetik itt hatásukat. Így alakult ki a kedvező, ún. szubalpin klíma. A terület legjellemzőbb sajátossága a sok csapadék, az éves csapadékmennyiség 700-950 mm között van, emiatt forrásokban, vízfolyásokban gazdag. Legjelentősebb folyója Rába mely É-ról határolja a területet, emellett kiemelkedő a Zala (Szala), ami Szalafőtől Északra ered és középen szeli át az Őrséget; illetve a Kerka. A patakok felduzzasztásával turisztikai szempontból is jelentős mesterséges tavakat hoztak létre.

A Nemzeti Park felszínét 3 folyónak, a Rábának, a Zalának és az Ős-Murának (Kerkának), valamint ezek mellékfolyóinak hordaléka építi fel. A nyugati részen főként erősen kötött agyagot találunk a felszínen, míg a keleti részeken a homokos-kavicsos rétegek jellemzőek.

A domborzat, a klíma, az alapkőzet és növényzet meghatározzák a terület talajviszonyait. A kötött, agyagos alapkőzetből kialakult talajok erősen vízzáró jellegűek, ezért még a dombtetőkön is igen gyakoriak a vízállások. A talaj kémhatása általában savanyú. A térség legelterjedtebb talajtípusa a pszeudoglejes barna erdőtalaj.



Kultúrtörténeti érték


Az Őrség néprajzilag önálló, sajátos kultúrát megőrző táj. Az egyetlen olyan tájegység hazánkban, melynek lakói a honfoglalás óta folyamatosan itt, egy helyben élnek. Az egykori királyi kiváltság levelekben feltüntetett őrállók családnevei ma is élők, azonosak az ezer évvel ezelőtt írottakkal. Méltán nevezzük e tájat az ország egyik legősibb magyar vidékének. Miután a honfoglaló magyarok birtokba vették a mai Ny-Magyarországot, az itt lévő hegyeket, erdőket, folyókat védelmi vonalul használták fel. Itt húzódott a gyepű határa.

Az Árpádházi királyaink őrállókat telepítettek a vidékre. A szabadalmas őrállók a király emberei voltak, csak neki tartoztak szolgálattal, saját költségükön, saját fegyvereikkel védték a határt, ezért kiváltságokat élveztek, mentesültek mindenféle földesúri teher alól. Legfőbb elöljárójuk az őrnagy, vagy ispán volt, aki 12 esküdttel együtt látta el a bírói és közigazgatási teendőket is. A hajdani őrnagyi székhely Őriszentpéter volt.

Az Őrvidékhez tartozó községek (települések) függetlenek voltak a vármegyéktől, adó- és tulajdonjogi kiváltságokat élveztek, amit többször megerősítettek az idők folyamán. Kiváltságaik a XVII. sz. végéig tartottak, mikor jobbágysorba kényszerítették őket is. Erről is olvashatunk Nemes-Népi Zakál György 1818-ban írodott könyvében, az "Eőrséghnek Leírásá"-ban, mely egyben Magyarország első tájmonográfiája is.