Pozsgai Zsolt: SZERETLEK, FAUST! – az Újszínház bemutatója 2012. november 9.
A kezdő jelenetben – miként ez a darabban el is hangzik – „egy hazug pap és egy zsidóbarát színész” látható: Mindszenty József és Jávor Pál. Mindszenty akkortájt már veszprémi püspök, de még nem hercegprímás, aki püspöktársaival együtt a zsidóság megmentéséért, valamint az ország vérbe borítása ellen megírja: ,,A Dunántúl püspökeinek memorandumát”.
Jávor vitathatatlanul az ország legnépszerűbb férfiszínésze – aki nemcsak nyíltan, hanem harcosan is kiáll zsidó származású felesége és kollégái mellett, s ez annak idején a hatalom számára nem volt éppen (finoman fogalmazva) komilfó.
1944-ben a Gestapo mindkettőjüket a kor leghírhedtebb hazai börtönébe, Sopronkőhidára záratta.
Ugyanazon börtöncellában ülve a még „csak” veszprémi püspök, a majdani esztergomi érsek az örök Faust-i kérdésbe bonyolódik: vajon az akkori múlt sötét emlékében és a majdani, még kétségbeejtőbb jövő megismerésének lehetőségében a tisztelendő atya eladja-e a lelkét?
A Szeretlek, Faust! két főhősének találkozása, különösen börtönbéli összezárása már önmagában kínálja a drámai feszültséget, de mindezt fokozzák a többrendbéli idősíkok és a szélsőséges korok, lett légyen az nácizmus vagy épp kommunizmus.
Ha bárki arra számítana, hogy egy – úgymond – „cselekménytelen” filozofisztikus színműről van szó, az téved. A Szeretlek, Faust! kiváló színészi alakításokkal mindvégig eseménydús s egyben elgondolkodtató is.
1944 Sopronkőhida. A börtönben két „híres rab”, Mindszenty József és Jávor Pál. Két ellentétes személyiség, két különböző életszemlélet. A hitét megszállottan őrző Pap, és a változásra mindig kész Színész. Kettejük időutazása alatt a Pap végignézheti saját életét, nem csak a múltját, a jövőjét is – és ezzel képet kaphatunk a magyar történelem fájdalmas századáról. Az előadásban megelevenednek, megküzdenek a korral és egymással ismert, valódi történelmi alakok.
A kezdő jelenetben – miként ez a darabban el is hangzik – „egy hazug pap és egy zsidóbarát színész” látható: Mindszenty József és Jávor Pál. Mindszenty akkortájt már veszprémi püspök, de még nem hercegprímás, aki püspöktársaival együtt a zsidóság megmentéséért, valamint az ország vérbe borítása ellen megírja: ,,A Dunántúl püspökeinek memorandumát”.
Jávor vitathatatlanul az ország legnépszerűbb férfiszínésze – aki nemcsak nyíltan, hanem harcosan is kiáll zsidó származású felesége és kollégái mellett, s ez annak idején a hatalom számára nem volt éppen (finoman fogalmazva) komilfó.
1944-ben a Gestapo mindkettőjüket a kor leghírhedtebb hazai börtönébe, Sopronkőhidára záratta.
Ugyanazon börtöncellában ülve a még „csak” veszprémi püspök, a majdani esztergomi érsek az örök Faust-i kérdésbe bonyolódik: vajon az akkori múlt sötét emlékében és a majdani, még kétségbeejtőbb jövő megismerésének lehetőségében a tisztelendő atya eladja-e a lelkét?
A Szeretlek, Faust! két főhősének találkozása, különösen börtönbéli összezárása már önmagában kínálja a drámai feszültséget, de mindezt fokozzák a többrendbéli idősíkok és a szélsőséges korok, lett légyen az nácizmus vagy épp kommunizmus.
Ha bárki arra számítana, hogy egy – úgymond – „cselekménytelen” filozofisztikus színműről van szó, az téved. A Szeretlek, Faust! kiváló színészi alakításokkal mindvégig eseménydús s egyben elgondolkodtató is.
1944 Sopronkőhida. A börtönben két „híres rab”, Mindszenty József és Jávor Pál. Két ellentétes személyiség, két különböző életszemlélet. A hitét megszállottan őrző Pap, és a változásra mindig kész Színész. Kettejük időutazása alatt a Pap végignézheti saját életét, nem csak a múltját, a jövőjét is – és ezzel képet kaphatunk a magyar történelem fájdalmas századáról. Az előadásban megelevenednek, megküzdenek a korral és egymással ismert, valódi történelmi alakok.
Képek: Dr. Boda Gábor
0 Megjegyzések