Nem ismerek családot, ahol problémák nélkül telne el a kamasz kor. Kamaszokkal együtt élni egyszer könnyű feladat, hiszen a „gyermek” okos, felnőttes viselkedése megnyugtat, és örömmel tölti el a szülőt. Más alkalmakkor nehéz az együttélés, mert a serdülők kíméletlenül megkritizálják, amivel nem értenek egyet, néha csúfolódnak a szülők véleményén, megrekedt szokásain. 


A kamasz kor talán legnehezebb kérdése a kontroll kérdés. A szülő számára félelmetes veszteség a gyermeke feletti kontroll elvesztése, mert úgy érzi, ha nem ellenőrizheti és nem szabályozhatja a gyermeke életét, akkor a kontroll elvesztésével a gyermekét is elveszíti.

Minden szülőnek van elképzelése arról, hogy milyen gyermeket szeretne nevelni, és arról is, hogy milyen felnőttnek szeretné látni a gyermekét. Minden szülő tudja a saját példájából, hogy az életben való érvényesüléshez önbizalomra, bátorságra, szabálykövetésre, magabiztosságra, kiegyensúlyozottságra, teljesítőképességre, rugalmasságra nagy szükség van.

A kamasz korban felbomlik a gyermekkori egyensúly, és hosszú éveken át alakul ki az új egyensúlyi állapot, amely a felnőttkor egyensúlya lesz már. Mint minden változás, ez hozhat kritikus időszakokat.

Ha a kamasz elveszti az önbizalmát

Vannak gyerekek, akik mindig is félénkek voltak, más gyermekek pedig bátrak, önbizalommal teltek. Amikor azonban beköszönt a kamasz kor, mindkét típusú gyermeknél megjelenhet a gátlásosság, a szülők és a gyerekek lelkét egyaránt nyomja az önbizalomhiány terhe.

Hogyan mutatkozik ez meg az önbizalomhiány a kamaszok esetében?

nem mer benevezni különféle tanulmányi versenyekre, mert kevésnek érzi a tudását
iskolaváltáskor nehezen találja meg a helyét az új közösségben
otthon sokat tartózkodik a szobájában, szeret egyedül lenni
úgy érzi, hogy más, mint a többi gyerek, és ezért elhúzódik, vagy a többiek nem fogadják be
kerüli a beszélgetéseket, nagyobb családi körben, felnőttek között szótlanná válik
komoly és fontos barátságok rövid idő alatt ok nélkül tönkre mennek
többnyire saját magát okolja, ha valami nem sikerül
aki eddig barátként viselkedett, bántóan viselkedő ellenséggé vált
klikkesedés történik az osztályban, a klikkek élesen elhatárolódnak egymástól, és a kamasz semelyik klikkel sem tud teljesen azonosulni, így mindenhonnan kizárják
a kamasz gyermek úgy gondolja, hogy kevesebbet ér másoknál, ezért neki sem fut bizonyos feladatoknak
nem mer új barátokat keresni, mert önmagát elfogadhatatlannak érzi
tétován keresgéli az új barátokat, de nem sikerülnek ezek az új kapcsolatok
gyakran szomorú, és értéktelennek érzi magát
nincs kibékülve a világgal, inkább csak otthon érzi magát biztonságban
nem érdeklődik a másik nem iránt, mert fél a kudarctól
a szabályokra fittyet hányó, ellenséges magatartást vesz fel
szélsőséges esetben kábítószerhez, alkoholhoz nyúl
vegetatív tünetei jelentkezhetnek, ismeretlen eredetű fájdalmak, gyomor problémák, emésztési gondok
néha neurotikus tünetek is jelentkezhetnek, kiborulások, nehezen szűnő sírógörcsök, ajtóba, falba ütés formájában.

A szülői háttér

Egyes szülők aggódni kezdenek, elbizonytalanodnak, mások zaklatottá vagy haragossá válnak, ismét mások tehetetlennek érzik magukat, amikor a gyermekük megváltozását látják. A serdülőkor hasonló ahhoz, mint amikor egy szobát átrendezünk. A gyermeki személyiség is egy átrendeződésen megy keresztül, csak sokkal-sokkal hosszabb ideig tart, s közben „felújítás” is történik. Az átrendezett szobában nem találjuk a megszokott helyükön a dolgokat, s így van ez a gyermek esetében is: mintha hirtelen kicserélték volna. Nem tudjuk követni a változásait, s szülő legyen a talpán, aki megpróbál alkalmazkodni a kamasz gyermek hangulatváltásaihoz. A kamasz lelkiállapota hullámzik, s még a rugalmas, alkalmazkodni akaró szülő is tehetetlenül pörög a gyermeke folyton változó lelkiállapota szerint.

A serdülőkor a szélsőségek korszaka. A kamasz gyereknek mindennél nagyobb szüksége van a család biztonságára, mint háttérre, a szülők szeretetére. Ugyanakkor óriásira nő a függetlenség igénye, távolodik a szüleitől, nagyobb személyes teret igényel, ahol önálló tapasztalatokat szerezhet. Eközben alakul, nő az önbizalma, a felelősségérzete, meggyőződik a saját életrevalóságáról.

A serdülők gyakran kíméletlenül kritizálják a szüleiket, s ezzel rá is veszik őket a változásokra. A serdülők mindent megkérdőjeleznek, a család szabályait, kapcsolatrendszerét, értékeit, szokásait, de a legtöbbször csak átmenetileg tagadják azt, amiben felnőttek.

A szülőnek igen nehéz úgy tekinteni az ő „kicsi gyermekére”, mint önálló életre készülő emberre. Nehéz elfogadni, hogy a gyermeke a testi kielégülés forrásának nem az anyu finom főztjét és ölelését, hanem az ellenkező nemű partnerrel történő nemi együttlétet tekinti. Idegen helyzet a szülő számára, amikor gyermeke a családon kívül keres társat, mert ez előre vetíti azt a helyzetet, amikor a gyermek kiválik a családból, és a származási családja elsődlegességét felváltja a választott partner elsődlegessé válása.

A kamasz gyereknek meg kell tanulnia az önálló életvitelt, a megfelelő pályaválasztást, a saját, sőt a mások sorsáért felvállalt felelősséget. Összefoglalóan ezt úgy mondjuk, hogy el kell vállalnia a felnőtt ember társadalmi szerepét. Ezekben az években a serdülőnek ki kell szakadnia a gyermekkor függéséből, amit a szülők gyakran erős aggódással és félelemmel élnek meg. Féltik a gyermeküket, ezért gyakran akadályozzák is ezt a folyamatot.