A klasszikus maja kultúra virágzott az esős évszázadok folyamán, de menthetetlenül összeomlott, amikor az éghajlat aszályosra változott. Cseppkövekre alapuló éghajlati elemzést kombináltak a templomok falára vésett szavak gyakoriságának vizsgálatával.
Az éghajlatváltozás szerepe évtizedek óta vitatott a nagyjából Kr. u. 300-tól 1000-ig virágzó klasszikus maja civilizáció fejlődésében és hanyatlásában, mivel eddig nem állt rendelkezésre elegendő hiteles kormeghatározású éghajlati és régészeti lelet. Most azonban egy archeológusokból és geológusokból álló nemzetközi kutatócsoportnak sikerült összeállítania egy pontosan datált, nagy felbontású éghajlati adatsort az elmúlt 2000 évről.
A Science folyóirat legújabb számában megjelent cikkben a kutatók leírják, hogyan rekonstruálták a csapadékadatokat a Yok Balum cseppkőbarlangból származó sztalagmitminták (állócseppkövek) alapján. Ez a barlang alig 1,5 kilométerre helyezkedik el a mai Belize déli részén lévő ősi maja trópusi várostól, Uxbenkától.
A nemzetközi programot a Pennsylvaniai Állami Egyetem (Penn State) és az zürichi ETH (Műszaki Főiskola) kutatói vezették. A kutatóknak a mészkőképződmények vizsgálata alapján sikerült meghatározniuk a klasszikus maja területen hullott csapadék mennyiségét, és ezeket összevetették a kőépületeken megörökített háborús események mutatójával. A kutatások lehetővé tették a szakemberek számára egy egyedülálló történelmi idővonal megalkotását, ahol korábban nem látott részletességgel kapcsolták össze a kultúrát és az éghajlati jellemzőket.
A Yok Balum barlang cseppkövei
A háborús "mutatót" a faragott kőépítményeken található maja feliratokban előforduló bizonyos kulcsszavak gyakorisága alapján készítették el. Ez lehetővé tette a kutatók számára annak kimutatását, hogyan kapcsolódik össze a száraz időszakokkal a háborús események számának megnövekedése és a társadalmi nyugtalanság fokozódása.
Az új adatok szépen tükrözik, hogyan virágzott és fejlődött a civilizáció nagy városokat létrehozva a kedvező éghajlatú időszakban, és azután hogyan omlott össze a 660 és 1100 között lezajló klímaváltozás következtében. A maja uralkodók bizonyos építményeket az események feljegyzésére hoztak létre, és a kutatók azt találták a szövegekben, hogy a 660 és 900 között egyre több rivalizálásról, háborúról és stratégiai szövetségről esik szó, ahogy mind szárazabbá vált az éghajlat.
A maja birodalom három mai állam, Mexikó, Guatemala és Belize területén feküdt
"A 450 és 660 közötti szokatlanul nagy mennyiségű csapadék elősegítette és megnövelte az élelemtermelést, ami a népesség robbanásszerű növekedéséhez vezetett" - mondta dr. Douglas Kennett, a cikk vezető szerzője, a Penn State antropológiaprofesszora. "Ez a városok - amilyen Tikal, Copan és Caracol - felvirágzásához vezetett a maja alföldeken. Az új klímaadatok azt mutatják, hogy ezt a bőséges időszakot négy évszázadon át tartó általános szárazság követte, amelyet egy sor nagyobb aszály súlyosbított. Ez a mezőgazdasági termelékenység hanyatlásához vezetett, és hozzájárult a társadalmi, politikai összeomláshoz. A legsúlyosabb szárazság (1020-1100) a maja államrendszer általános szétesése, az úgynevezett maja összeomlás után következett be, és valószínűleg hozzájárult a terület népességének jelentős hanyatlásához."
"Az évszázadok folyamán a városoknak egyre fogyott a lakossága, és a maja királyok elvesztették erejüket és befolyásukat" - mondta Kennett. "Egy Mexikóban lezajlott 16. századi tartós aszály, terméskár, halál, éhezés és elvándorlás társadalmi tragédiája és emberi szenvedése történelmi analógiát kínál arra, hogy mit éltek át a maják. Ezt a szárazságot szintén ki lehet mutatni a barlang sztalagmitjai alapján."
"A klímaváltozás hatásai összetettek, és hosszú időn át elhúzódnak" - fűzte hozzá a professzor. "A hirtelen éghajlatváltozás csak egy része a történetnek. Az éghajlat szárazabbra válása és az aszály mellett az azt megelőző ösztönző társadalmi összetettség és populációnövekedés is megalapozta a társadalmat ért későbbi sokkot és a politikai intézmények szétesését."
Közeledik a "maja világvége"
MInt arról korábban beszámoltunk, egy nemrég előkerült, 1300 éves szöveg a második ismert lelet, amely utalást tartalmaz a "maja világvégére", 2012. december 21-ére. Ahogy a mi naptárunkban az ezredforduló élénkítette meg sokak képzeletét, úgy az ősi kultúrák naptárainak fordulópontjai is felkeltették az érdeklődést, és időnként politikai célokra is felhasználták őket. A maják esetében éppen az idénre esik egy ilyen naptári ciklus (baktun) vége, így ezt sokszor tévesen világvégedátumként értelmezik. Valójában arról van szó, hogy egy 144 ezer napos naptári ciklus 2012. december 21-én érne véget az ősi maja civilizáció kalendáriuma szerint. A maja civilizációt azonban a spanyol hódítás eltörölte, így ma már sok olyan dolog misztikus fényben tűnik fel, ami akkoriban még hétköznapi lehetett.
A Science folyóirat legújabb számában megjelent cikkben a kutatók leírják, hogyan rekonstruálták a csapadékadatokat a Yok Balum cseppkőbarlangból származó sztalagmitminták (állócseppkövek) alapján. Ez a barlang alig 1,5 kilométerre helyezkedik el a mai Belize déli részén lévő ősi maja trópusi várostól, Uxbenkától.
A nemzetközi programot a Pennsylvaniai Állami Egyetem (Penn State) és az zürichi ETH (Műszaki Főiskola) kutatói vezették. A kutatóknak a mészkőképződmények vizsgálata alapján sikerült meghatározniuk a klasszikus maja területen hullott csapadék mennyiségét, és ezeket összevetették a kőépületeken megörökített háborús események mutatójával. A kutatások lehetővé tették a szakemberek számára egy egyedülálló történelmi idővonal megalkotását, ahol korábban nem látott részletességgel kapcsolták össze a kultúrát és az éghajlati jellemzőket.
A Yok Balum barlang cseppkövei
A háborús "mutatót" a faragott kőépítményeken található maja feliratokban előforduló bizonyos kulcsszavak gyakorisága alapján készítették el. Ez lehetővé tette a kutatók számára annak kimutatását, hogyan kapcsolódik össze a száraz időszakokkal a háborús események számának megnövekedése és a társadalmi nyugtalanság fokozódása.
Az új adatok szépen tükrözik, hogyan virágzott és fejlődött a civilizáció nagy városokat létrehozva a kedvező éghajlatú időszakban, és azután hogyan omlott össze a 660 és 1100 között lezajló klímaváltozás következtében. A maja uralkodók bizonyos építményeket az események feljegyzésére hoztak létre, és a kutatók azt találták a szövegekben, hogy a 660 és 900 között egyre több rivalizálásról, háborúról és stratégiai szövetségről esik szó, ahogy mind szárazabbá vált az éghajlat.
A maja birodalom három mai állam, Mexikó, Guatemala és Belize területén feküdt
"A 450 és 660 közötti szokatlanul nagy mennyiségű csapadék elősegítette és megnövelte az élelemtermelést, ami a népesség robbanásszerű növekedéséhez vezetett" - mondta dr. Douglas Kennett, a cikk vezető szerzője, a Penn State antropológiaprofesszora. "Ez a városok - amilyen Tikal, Copan és Caracol - felvirágzásához vezetett a maja alföldeken. Az új klímaadatok azt mutatják, hogy ezt a bőséges időszakot négy évszázadon át tartó általános szárazság követte, amelyet egy sor nagyobb aszály súlyosbított. Ez a mezőgazdasági termelékenység hanyatlásához vezetett, és hozzájárult a társadalmi, politikai összeomláshoz. A legsúlyosabb szárazság (1020-1100) a maja államrendszer általános szétesése, az úgynevezett maja összeomlás után következett be, és valószínűleg hozzájárult a terület népességének jelentős hanyatlásához."
"Az évszázadok folyamán a városoknak egyre fogyott a lakossága, és a maja királyok elvesztették erejüket és befolyásukat" - mondta Kennett. "Egy Mexikóban lezajlott 16. századi tartós aszály, terméskár, halál, éhezés és elvándorlás társadalmi tragédiája és emberi szenvedése történelmi analógiát kínál arra, hogy mit éltek át a maják. Ezt a szárazságot szintén ki lehet mutatni a barlang sztalagmitjai alapján."
"A klímaváltozás hatásai összetettek, és hosszú időn át elhúzódnak" - fűzte hozzá a professzor. "A hirtelen éghajlatváltozás csak egy része a történetnek. Az éghajlat szárazabbra válása és az aszály mellett az azt megelőző ösztönző társadalmi összetettség és populációnövekedés is megalapozta a társadalmat ért későbbi sokkot és a politikai intézmények szétesését."
Közeledik a "maja világvége"
MInt arról korábban beszámoltunk, egy nemrég előkerült, 1300 éves szöveg a második ismert lelet, amely utalást tartalmaz a "maja világvégére", 2012. december 21-ére. Ahogy a mi naptárunkban az ezredforduló élénkítette meg sokak képzeletét, úgy az ősi kultúrák naptárainak fordulópontjai is felkeltették az érdeklődést, és időnként politikai célokra is felhasználták őket. A maják esetében éppen az idénre esik egy ilyen naptári ciklus (baktun) vége, így ezt sokszor tévesen világvégedátumként értelmezik. Valójában arról van szó, hogy egy 144 ezer napos naptári ciklus 2012. december 21-én érne véget az ősi maja civilizáció kalendáriuma szerint. A maja civilizációt azonban a spanyol hódítás eltörölte, így ma már sok olyan dolog misztikus fényben tűnik fel, ami akkoriban még hétköznapi lehetett.
0 Megjegyzések