Herta Müller Nobel-díjas romániai származású német író, a Szavak ördögi köre címmel az életét a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban bemutató tárlat záróeseményére érkezett Budapestre, és műveiből fog felolvasni. 


Az írónő elmondta: egykori politikai üldözöttként nagyon odafigyel a politikai hírekre, de "naiv újságolvasónak" tartja magát. "Az ember felfigyel, ha a hírekben azokról az országokról van szó, ahol már járt. Akik az irodalom, a művészetek iránt érdeklődnek, szükségképpen a politika iránt is kíváncsiak" - fogalmazott Herta Müller. Az MTI kérdésére elmondta, hogy művei már azelőtt is megjelentek Romániában, hogy 2009-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat.

Ezért - folytatta - neki alapvetően nem a művei fogadtatásával van problémája az egykori hazájában, hanem az "örökös szemrehányással" azzal kapcsolatban, hogy a külföldön élő értelmiség már nem érti az országot, "nincs beleszólási joga" az ország ügyeibe. Herta Müller kiemelte: nem ért egyet azzal, hogy a román értelmiség megszépíti a múltat és túlértékeli az egykori ellenállást, az ellenzék szerepét. Szerinte a Securitate emberei ma is az élet minden területén jelen vannak, a privatizációs eljárások során jelentős vagyonokra tettek szert, és újra politikai hatalomra törnek. "A mai titkosszolgálat a régi személyi állományának 40 százalékát átvette" - fogalmazott Herta Müller.

Megjegyezte, hogy a román értelmiség nem foglalkozik ezzel, amikor az akták megnyíltak, kevesen voltak kíváncsiak a róluk szóló jelentésekre. Arról is beszélt, hogy a múlt feldolgozása évtizedekig eltarthat, és valójában sohasem fog véget érni. Szólt arról, hogy számos területről nem esett szó, ilyen például egyes társadalmi csoportok szerepe a diktatúrában, és a kutatóknak fel kellene dolgozni az orvosok, tanárok, postások, papok szerepét a kommunista elnyomó gépezetben. Herta Müller Lélegzethinta című művének szerzőtársáról, barátjáról, a 2006-ban elhunyt Oskar Pastiorról 2010-ben kiderült, hogy a román titkosszolgálatnak dolgozott. A Nobel-díjas író elmondta: sokként érte a hír, de aztán utánanéztek a jelentéseinek, és kiderült, hogy Pastior tíz év alatt mindössze hét jelentést írt.

"Ezek a jelentések teljesen jelentéktelenek, és azt mutatják, hogy őt belekényszerítették ebbe, ezért nem tudom elítélni" - fogalmazott az írónő, aki felidézte, hogy a szolgálatok részben a lágerben írt verseivel, részben a homoszexualitásával is zsarolhatták Oskar Pastiort. "Döntenie kellett: aláír vagy börtönbe megy". Herta Müller szerint az egykori ügynökök felett nem szabad elhamarkodottan ítélkezni, egyénileg kell megvizsgálni az egyes eseteket.

Arra a kérdésre, hogy van-e nemzetisége a Nobel-díjnak, Herta Müller azt felelte, hogy bár Romániában született és 43 éves koráig ott is élt, már nem román állampolgár, és nem is románul, hanem német nyelven ír. Elmondta, hogy nem anyanyelve a román - csak tizenévesen kezdte tanulni -, ezért elbizonytalanodik, ha románul kell írnia. "Ez német nyelven nem történik meg velem, de ha németül írok, románul is írok, hiszen annak szóképei itt vannak a fejemben" - magyarázta.

"Nemcsak azért írok, mert átéltem a diktatúrát, hiszen valószínűleg enélkül is írtam volna, csak éppen más témákról. Hogy mi lesz a téma, azt nem én keresem, azok birtokolnak engem. Az élet azért fontosabb, mint az írás" - szögezte le. Herta Müller elmondta, hogy a Nobel-díj érdemben nem, csak a külsőségekben változtatta meg az életét. "Jó ebben, hogy azok a könyveim, amelyek a diktatúrával foglalkoznak, sok vitát keltenek. A diktatorikus országokban a műveimet gyakran szamizdatként olvassák a hivatalos fordítás hiányában. Ez a Nobel-díj nélkül nem történt volna meg" - tette hozzá.

A romániai születésű német író 2009-ben kapta az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Akadémia akkori indoklása szerint az írónő "a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával rajzolta meg műveiben az otthontalanság tájképét".

Édesapja a második világháború alatt a Waffen-SS kötelékében szolgált. Édesanyját a német kisebbség tagjaként a háború után a Szovjetunióba deportálták, ahol öt évet töltött. Herta Müller a Temesvári Egyetemen szerzett német-román szakos diplomát 1977-ben. Diákévei alatt tagja volt az Aktionsgruppe Banat nevű ellenzéki beállítottságú, német fiatalokat tömörítő irodalmi csoportnak. Tanulmányai befejezése után 1979-ig egy gépgyárban dolgozott fordítóként. Innen elbocsátották, amikor megtagadta, hogy rendőrségi besúgó legyen és ezt követően a Securitate zaklatásainak volt kitéve.

Első kötete, az elbeszéléseket tartalmazó Niederungen (1982), Romániában csak cenzúrázott változatban jelenhetett meg. A rövidítetlen változat két évvel később jelent meg Németországban; ugyanebben az évben adták ki Romániában a Drückender Tango című kötetét. Mindkét kötetben egy kis romániai német falu korrupcióval, intoleranciával és elnyomással telített világát írja le. A román sajtó kritikusan viszonyult a műveihez, viszont Németországban pozitív fogadtatásban volt része. Mivel Müller nyilvánosan kritizálta a romániai diktatúrát, tiltólistára került. 1987-ben az akkori férjével, a szintén író Richard Wagnerrel együtt Németországba emigrált. Jelenleg Berlinben él.

Díjai

1984 - Aspekte-díj
1987 - Ricarda Huch-díj
1989 - Ingolstadt város Marieluise Fleißer-díja
1991 - Villa Massimo-Stipendium
1992 - Kritikusok díja
1994 - Heinrich von Kleist-díj
1995 - Aristeion-díj
1997 - Franz Nabl-díj
1998 - IMPAC-díj
1998 - Ida Dehmel irodalmi díj
1999 - Franz Kafka-díj
2003 - Joseph Breitbach-díj
2004 - Konrad Adenauer-díj
2005 - Berlini irodalmi díj
2005 - Würth-díj
2006 - Walter Hasenclever irodalmi díj
2009 - Irodalmi Nobel-díj

Művei

Niederungen – Bukarest : Kriterion-Verlag, 1982 ; Berlin : Rotbuch-Verlag, 1984
Drückender Tango – Bukarest : Kriterion-Verlag, 1984 ; Reinbek bei Hamburg : Rowohlt, 1996
Der Mensch ist ein groβer Fasan auf der Welt – Berlin : Rotbuch-Verlag, 1986
Barfüβiger Februar – Berlin : Rotbuch-Verlag, 1987
Reisende auf einem Bein – Berlin : Rotbuch-Verlag, 1989
Der Teufel sitzt im Spiegel – Berlin : Rotbuch-Verlag, 1991
Der Fuchs war damals schon der Jäger – Reinbek bei Hamburg : Rowohlt, 1992 (magyar nyelven: A rókák csapdába esnek, 1995, fordította: Lendvay Katalin, ISBN 963-605-103-8; A róka volt a vadász, 2010, fordította: Nádori Lídia, ISBN 978-963-266-119-3)
Eine warme Kartoffel ist ein warmes Bett – Hamburg : Europäische Verlagsanstalt, 1992
Der Wächter nimmt seinen Kamm : vom Weggehen und Ausscheren – Reinbek bei Hamburg : Rowohlt, 1993
Herztier – Reinbek bei Hamburg : Rowohlt, 1994 (magyar nyelven: Szívjószág, 2011, fordította: Nádori Lídia, ISBN 978-963-266-190-2)
Hunger und Seide – Reinbek bei Hamburg : Rowohlt, 1995
In der Falle – Göttingen : Wallstein-Verlag, 1996
Heute wär ich mir lieber nicht begegnet – Reinbek bei Hamburg : Rowohlt, 1997
Der fremde Blick oder Das Leben ist ein Furz in der Laterne – Göttingen : Wallstein-Verlag, 1999
Im Haarknoten wohnt eine Dame – Reinbek bei Hamburg : Rowohlt, 2000
Heimat ist das, was gesprochen wird – Blieskastel : Gollenstein, 2001
Der König verneigt sich und tötet – München : Hanser, 2003
Die blassen Herren mit den Mokkatassen – München : Hanser, 2005
Atemschaukel – München : Hanser, 2009 (magyar nyelven: Lélegzethinta, 2010, fordította: Nádori Lídia, ISBN 978-963-266-137-7)
Cristina und ihre Attrappe oder Was (nicht) in den Akten der Securitate steht – Göttingen : Wallstein, 2009
Immer derselbe Schnee und immer derselbe Onkel – München : Hanser, 2011
Vater telefoniert mit den Fliegen – München : Hanser, 2012