Gazdag Erzsi József Attila-díjas költőre, sok népszerű gyermekvers szerzőjére emlékeztek születésének 100. évfordulóján szerdán Szombathelyen.

MTI - A centenárium alkalmából emléktáblát avattak, megkoszorúzták a szombathelyi Jáki úti temetőben lévő sírját, és egy irodalmi est keretében életútját bemutató kiállítás is nyílt a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, ahol a nevét viselő szombathelyi óvodába járó gyerekek adtak műsort.
 
Gazdag Erzsi Budapesten született 1912. november 14-én Sebesi Erzsébet néven. Korán Sárvárra került anyai nagyanyjához, Gazdag Erzsébethez, az ő nevét vette fel később. Egy ideig fizikai munkából is élt, volt laboráns, gyógyszertári technikus, gyógynövénybegyűjtő, de újságíróként is tevékenykedett, majd 1961-ben a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár munkatársa lett, ahol nyugdíjazásáig dolgozott.
 
Fiatalkori barátságot kötött Weöres Sándorral. Első kötetét Pável Ágoston segítségével jelentette meg 1938-ban, Üvegcsengő címmel. Ez a kötet egyaránt tartalmazott felnőtt, illetve gyermekverseket, később főleg utóbbiakat méltatta Weöres Sándor a Nyugat hasábjain, és ezekre figyelt fel Kodály Zoltán is, aki többet megzenésített közöttük.
 
A biztatásoknak köszönhetően Gazdag Erzsi figyelme egyre inkább a gyermekversek felé terelődött, sorra jelentek meg népszerű kötetei, a Mesebolt (1957), Itt a tavasz! (1967), Egérlakta kis tarisznya (1970), Ringató (1974), Mézcsurgató (1981).
 
A József Attila-díjat 1978-ban kapta meg. Élete alkonyán rendezte össze felnőtteknek szóló verseit, amely Az utolsó szó jogán címmel már csak 1987 februárjában bekövetkezett halála után jelenhetett meg.
 
Gazdag  Erzsi versein nemzedékek nőttek fel és nőnek fel. A szombathelyi temetőben lévő díszsírhelye előtt elsétálva, tisztelői hétköznapokon is megállnak, gyertyát gyújtanak.