Elhunyt Lehoczki Károly karikaturista, a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának egyik alapító atyja, a Kistehén Tánczenekar dobosa november 19-én. Pályáját a Ludas Matyinál kezdte, a Blikkben még a múlt héten is jelent meg karikatúrája. Rajzai az elmúlt 20 évben a Hócipőben, a Népszabadságban, a Népszavában, a Kreténben és a Magyar Nemzetben is megjelentek. Dr. Halász Géza karikaturistát, a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának elnökét kérdeztük Lehoczky Károlyról.
Mit gondol munkáiról, miért voltak azok különlegesek? Mi volt munkáira a legjellemzőbb?
Egy művész attól jó művész, hogy különleges, hogy másképp reagál, mint más művész, másképpen hat a nézőkre, olvasókra, mint a többiek. Lehoczki leginkább a napi politikáról mondott véleményt a rajzaival, és ebből kiolvasható volt mélységes megvetése a politika haszonlesői iránt, a karrierpolitikusok iránt - bármely oldalán a politikai palettának. Nem fogta vissza magát, mindig szókimondó volt, ami a szívén, az a ceruzája hegyén. Ezzel azonban felül is emelkedett a napi politika szintjéről, hiszen általános emberi gyengeségeket gúnyolt ki. Mindezt úgy, hogy amellett, hogy érezhető volt a dühe, ezt mindig fel tudta oldani egy jó poénnal. Sokszor van, hogy bosszantanak a rossz karikatúrák, hogy untatnak az egymással szemben álló "ketten beszélgetnek" típusú karikatúrák. Karesz mindig új tudott lenni, nem nyúlt rossz, megszokott sémákhoz, pedig napról napra várták tőle a lapok, és ő ontotta magából a rajzait.
Egy művész attól jó művész, hogy különleges, hogy másképp reagál, mint más művész, másképpen hat a nézőkre, olvasókra, mint a többiek. Lehoczki leginkább a napi politikáról mondott véleményt a rajzaival, és ebből kiolvasható volt mélységes megvetése a politika haszonlesői iránt, a karrierpolitikusok iránt - bármely oldalán a politikai palettának. Nem fogta vissza magát, mindig szókimondó volt, ami a szívén, az a ceruzája hegyén. Ezzel azonban felül is emelkedett a napi politika szintjéről, hiszen általános emberi gyengeségeket gúnyolt ki. Mindezt úgy, hogy amellett, hogy érezhető volt a dühe, ezt mindig fel tudta oldani egy jó poénnal. Sokszor van, hogy bosszantanak a rossz karikatúrák, hogy untatnak az egymással szemben álló "ketten beszélgetnek" típusú karikatúrák. Karesz mindig új tudott lenni, nem nyúlt rossz, megszokott sémákhoz, pedig napról napra várták tőle a lapok, és ő ontotta magából a rajzait.
Miként tudta megőrizni függetlenségét? Miként szolgálta ezt személye?
A függetlenséget többféleképpen lehet megőrizni. Egyik az anyagi szabadság, amikor egy művészt nem az foglalkoztatja, hogy fizetnek-e érte, hogy egy keményebb kritika után nem mondanak-e föl neki. Másik, amikor a munkája annyira hiteles, annyira egyéni, és annyira nyilvánvalóan igaz, hogy föl sem merül a párttól, szerkesztőtől, anyagiaktól való függőség kérdése. Úgy gondolom, hogy Kareszt ez utóbbi jellemezte.
A rajzokon, a stíluson jól érezhető a rajzoló "lelke". Vannak görcsösek, szerepjátszók, modorosak. Én Lehoczki Karcsit mindig felszabadult, könnyed alkotónak láttam.
(Forrás. Kultúra.hu)
A függetlenséget többféleképpen lehet megőrizni. Egyik az anyagi szabadság, amikor egy művészt nem az foglalkoztatja, hogy fizetnek-e érte, hogy egy keményebb kritika után nem mondanak-e föl neki. Másik, amikor a munkája annyira hiteles, annyira egyéni, és annyira nyilvánvalóan igaz, hogy föl sem merül a párttól, szerkesztőtől, anyagiaktól való függőség kérdése. Úgy gondolom, hogy Kareszt ez utóbbi jellemezte.
A rajzokon, a stíluson jól érezhető a rajzoló "lelke". Vannak görcsösek, szerepjátszók, modorosak. Én Lehoczki Karcsit mindig felszabadult, könnyed alkotónak láttam.
(Forrás. Kultúra.hu)
0 Megjegyzések