Mi köti össze a gumis lepedő cseréjét a csuklóban keletkező vérröggel? Mindkettőt az úgynevezett "ágyazási bénuláshoz" társítják a tudósok, amely nevéhez hűen az ismétlődő mozdulatsor miatti fizikai igénybevétel miatt következhet be.
A kosárlabdázóknál és edzés alkalmával felüléseket végzőknél is előforduló állapot első számú kockázati tényezője a gumis szélű lepedő matracra történő feszítése során végzett mozdulatsor. A csukló folyamatos feszítése ugyanis apró stroke-ot idézhet elő a kéz artériájában, a keletkező vérrögök pedig elzárják az idegek megfelelő működéséhez szükséges vérkeringést, így zsibbadást és gyengeséget tapasztalhatnak a betegek.
Dr. Francis O. Walker, a Wake Forest Baptista Orvosi Központ neurológusa és kollégái a Clinical Neuromuscular Disease című szakfolyóirat szeptemberi számában tették közzé a témában készült esettanulmányt.
Az egyik érintett páciens egy fitt és aktív 73 éves asszony volt, akinek bosszúságot okozott, hogy az előző évben az unokája segítségét kellett kérnie a házimunkában. Hiába próbálta ugyanis a gumis lepedőt ráhúzni a matracra, az utolsó saroknál mindig kudarcot vallott. Néha olyan érzése volt, mintha "tűvel szurkálnák a kezét", de nem gondolta, hogy összefüggés lehet a két jelenség között - főleg, mivel utóbbi tünet némi kézrázás után szinte rögtön elmúlt.
Néhány héttel később az unoka éppen nem tartózkodott nála, hogy segítsen, ezért sokáig próbálkozott a lepedő megfelelő elhelyezésével. Egyszer csak a hüvelykujja teljesen érzéketlenné vált, ezért azonnal hívta orvosát, Dr. Mary F. Lyles-t. A vizsgálat során kiderült, hogy az idős hölgy jobb keze olyan egyszerű feladatok elvégzésére is képtelenné vált, mint a cipőfűző bekötése vagy egy blúz begombolása. A doktornő kéztőalagút szindrómát gyanítva a tanulmány készítőjének segítségét kérte, hogy végezzen az idegekre irányuló és ultrahangos vizsgálatot.
"A nagyfelbontású, színes Doppler-ultrahang kiderítette, hogy az alkar vérkeringése rendben van, ám a csukló területén duzzadt sérülés található" - magyarázta Dr. Walker, aki hozzátette, hogy az emberek körülbelül öt százalékának van maradandó középartériája, a többieknek általában eltűnik a születés után.
A vizsgálatok után műtéti úton csökkentették az idegekre nehezülő nyomást, ám a hüvelykujj bénultsága továbbra is fennállt. A sebész azt javasolta, hogy a 73 éves nő próbálja mindennapi teendői során fokozatosan erősíteni az érintett részt. Egy éven belül minden visszatért a normális kerékvágásba.
Azoknál, akiknek maradandó középartériájuk van, a gyakran ismételt mozdulatok ízületi traumát jelenthetnek a csuklóra nézve, és a kéztőalagút-szindróma tüneteihez vezethetnek.
Dr. Francis O. Walker, a Wake Forest Baptista Orvosi Központ neurológusa és kollégái a Clinical Neuromuscular Disease című szakfolyóirat szeptemberi számában tették közzé a témában készült esettanulmányt.
Az egyik érintett páciens egy fitt és aktív 73 éves asszony volt, akinek bosszúságot okozott, hogy az előző évben az unokája segítségét kellett kérnie a házimunkában. Hiába próbálta ugyanis a gumis lepedőt ráhúzni a matracra, az utolsó saroknál mindig kudarcot vallott. Néha olyan érzése volt, mintha "tűvel szurkálnák a kezét", de nem gondolta, hogy összefüggés lehet a két jelenség között - főleg, mivel utóbbi tünet némi kézrázás után szinte rögtön elmúlt.
Néhány héttel később az unoka éppen nem tartózkodott nála, hogy segítsen, ezért sokáig próbálkozott a lepedő megfelelő elhelyezésével. Egyszer csak a hüvelykujja teljesen érzéketlenné vált, ezért azonnal hívta orvosát, Dr. Mary F. Lyles-t. A vizsgálat során kiderült, hogy az idős hölgy jobb keze olyan egyszerű feladatok elvégzésére is képtelenné vált, mint a cipőfűző bekötése vagy egy blúz begombolása. A doktornő kéztőalagút szindrómát gyanítva a tanulmány készítőjének segítségét kérte, hogy végezzen az idegekre irányuló és ultrahangos vizsgálatot.
"A nagyfelbontású, színes Doppler-ultrahang kiderítette, hogy az alkar vérkeringése rendben van, ám a csukló területén duzzadt sérülés található" - magyarázta Dr. Walker, aki hozzátette, hogy az emberek körülbelül öt százalékának van maradandó középartériája, a többieknek általában eltűnik a születés után.
A vizsgálatok után műtéti úton csökkentették az idegekre nehezülő nyomást, ám a hüvelykujj bénultsága továbbra is fennállt. A sebész azt javasolta, hogy a 73 éves nő próbálja mindennapi teendői során fokozatosan erősíteni az érintett részt. Egy éven belül minden visszatért a normális kerékvágásba.
Azoknál, akiknek maradandó középartériájuk van, a gyakran ismételt mozdulatok ízületi traumát jelenthetnek a csuklóra nézve, és a kéztőalagút-szindróma tüneteihez vezethetnek.
0 Megjegyzések