A Sárvári család immár harmadik generáció óta ad burgonyakutatókat az országnak és Európának. Ők voltak a híres keszthelyi fajták, például a Magyar rózsa kinemesítői is. Az évtizedek alatt több átütő sikert értek el Sárváriék. A család 40 év munkájával nemesítette ki korunk legjobb minőségű burgonyáját, ami küllemével, zamatával, kiváló sütési-főzési tulajdonságaival, egészségességével, bőtermőségével, kiváló tárolhatóságával tűnik ki. Betegségekkel szembeni ellenálló képessége egyedüli módon teszi alkalmassá biotermesztésre. Vegyszerek nélkül, biztonságosan, magas terméshozammal termeszthetők, világszerte egyedülállóak, igazi hungarikum lehetne és mindezt GMO-mentesen állították elő. Akár siker történet is lehetne…
A nagyapa, Sárvári István az első világháborúból hazaérve kezdett el burgonyát termeszteni az Alföld közepén, Zsana pusztán. Parasztemberként hamar rájött hogyan lehet a lehető legjobb minőségű vetőburgonyát előállítani és elég rövid idő alatt ő lett az első számú ellátó a környező gazdák között. István fiát, már gyerekkorában érdekelte a burgonya termesztése, majd ő is burgonya nemesítésébe fogott, miközben elvégezte Gödöllőn az egyetemet.
A vad-burgonyafajok tanulmányozása közben jött rá, hogy bizonyos rezisztenciák kialakítása lehetséges, így a növény saját magán belül, genetikailag is képes lenne ellenállást kifejteni ezekkel a megbetegedésekkel szemben. Nemzetközi génbankoktól megkapta az általa kiválasztott kilenc féle vad-burgonyafaj mintáit, majd annak ellenére kezdett bele kísérleteibe, hogy a nála jóval tapasztaltabbnak tűnő akadémikus szakemberek nem sok jövőt jósoltak neki, hisz ezen a terülten a világ nemesítőinek sem sikerült megoldani ezt a feladatot.
Ekkorra már 150 éves múltra tekintett vissza szerte a világon a rezisztenciára történő nemesítés, de nem sikerült átütő eredményt elérni. A krumpli nemesítése nem egyszerű feladat, hisz új burgonyafajtát, csak a virágain keresztül, az úgynevezett keresztezéses módszerrel lehet előállítani, később ezekbe csak mesterséges indukált mutációval, vagy GMO technikával lehetne beavatkozni. Egy átlagos nemesítési idő 20-25 év, ezek hosszú távú projektek, rendszerint a kutatók egyéb ügyek miatt félbehagyják a kutatásokat. A Sárvári család is ezért magánnemesítésbe kezdett, inkább olyan családi hobbi lett, magánkertekben, bérelt földeken folytatták a kutatásokat.
A másodgenerációs Sárvári Istvánnak kilenc vadburgonya fajból sikerült létrehoznia az első nagy ellenálló képességű faj- hibridjeit úgy, hogy többszöri visszakeresztezéssel a vad tulajdonságokat kiiktatta, de a rezisztenciát megőrizte. A sokszoros visszakeresztezés eredményeképpen jött létre a Magyar rózsa a hetvenes évek végén, amelyet hatalmas ellenszélben, nagy harc árán sikerült fajtaelismerésben részesíteniük.
Előtte viszont az 1968-as "Új gazdasági mechanizmus" bevezetése miatt azonban nem várt akadályokat állított a magyar csodakrumpli elé. A magyar szocialista ország utat nyitott a nyugati érdekszféra számára a magyar állam irányítása mellett. És alig négy esztendő alatt, teljesen szabványon kívülivé tették a teljes magyar vetőburgonya készletet, amely az ország burgonyatermelésének 90 százalékát adta. A nyugati burgonya kereskedők ekkor felajánlották, hogy segítenek a magyar gazdákon. A külföldi nemesítésű fajták vetőgumójával, technikával és teljes gépparkkal látták el őket. Ez a nagyszabású és sokkal nagyobb költséget jelentő manipuláció, amely sohasem jöhetett volna létre a hazai kiszolgáló apparátus segítsége nélkül, igencsak széles felvásárló piacot biztosított a "segítőkész" külföldi partner számára, amit a Magyar Népköztársaság még 70 százalékos állami támogatással is megfejelt. Az új fajták megjelenésével szinte egy időben, törölték a fajtalistáról az addigi magyar nemesítésű fajtákat, mint például a Gülbabát és a Kisvárdai rózsát.
A magyar krumpli termesztés az új, külföldi érdekektől vált függővé, amely hegemónia még ma is tart. Ilyen politikai és gazdasági környezetben akarták bejegyeztetni első rezisztens nemesítésű krumplit, a Magyar rózsát, de folyamatosan külföldi érdekeket szolgáló, magyar hatóságok által épített falakba ütköztek, ami érdekes módon, csak a magyar nemesítést sújtotta. Az 1970-es évek vége felé, már nem tudták a legális látszat fenntartásával tovább akadályozni a Magyar rózsa jegyzékbe vételét, ám abban a pillanatban, ahogy regisztrálták, megindult a támadás ellenük, és a fajta ellen, hogy megakadályozzák az elterjedését. Három évig ment a szélmalomharc, próbáltak megfelelni minden új előírásnak, ám végül feladták. Ettől kezdve, többé semmiféle olyan információt nem hoztak nyilvánosságra, amely az akkori külföldi érdeket sértette volna.
A Magyar rózsa elismerése, hatalmas pánikot okozott a burgonyapiacon. Az addig ismert nyugati nemesítésű fajták mind a "fogékony fajták" köréhez tartoztak. A külföldi évszázados rezisztencianemesítés ellenére, még ma is olyan fogékony fajták uralják a világ burgonyatermesztését, amelyek hatalmas, 30-50 százalékos terméskiesést mutatnak egyetlen évi termesztés után, főleg a leromlást okozó betegségek által jobban sújtott térségekben. A biztos bevételre alapozva, természetesen a vetőanyag forgalmazóknak nem állt érdekében ellenállóbb vetőburgonyát piacra dobni, hiszen így a termelőknek minden évben fel kell újítaniuk a vetőburgonya készletüket, mert meg kellet vásárolni az újabb adag fogékony burgonyát, ha nem akarnak nagy veszteséggel termelni.
A krumpli szinte az egész világon alapvető élelmiszernek számít, ennél nagyobb üzlet talán nincs is a szántóföldi növényeink között, egységnyi területre vetítve. Ezzel a gyakorlattal szemben, pedig egy szinte ismeretlen, családi nemesítés eredményeképpen, megszületett néhány olyan széles spektrumú rezisztens burgonyafajta, amelyek nem csak a vírusoknak állnak ellent, hanem a fitoftóra változékony bio-típusaival szemben is, ezáltal permetezni sem kell ezeket, de ennek ellenére a tárolási veszteségeik is elenyészőek. A külföldi érdekek eluralkodásának időszakában, egy magyar szövetkezet megkeresésére nemesítettek burgonyát, ami szembe ment az akkori, külföldi érdekeket támogató tendenciával. 1982-re a vírus-rezisztens Magyar rózsa fajtából 510 tonna, nulla százalékos fertőzöttségi arányú, vetőburgonyát állítottak elő. A Vetőmag Vállalat, aki akkoriban a magyar vetőmag-importot teljes egészében uralta, azonnal felajánlotta a szövetkezetnek az import burgonya országos terjesztésének 10 százalékát, amiért a szövetkezet évek óta harcolt, de csak azzal a feltétellel, hogy megsemmisíti, ezt az 510 tonna Magyar rózsa fajta vetőgumóját. A szövetkezet azonnal elfogadta az ajánlatot, kihordták az erdőbe, és hagyták megfagyni ezt a hatalmas mennyiségű, jó minőségű krumplit.
Ha ugyanis ez a vetőanyag mennyiség kiszabadult volna a szövetkezeti területről, semmi nem állíthatta volna meg a sikerét, amely aláásta volna a hitelességét az addigi gyakorlatnak, hogy csak a külföldi a jó, amit minden média harsogott! Valakiknek tehát érdekében állt, hogy a Sárvári-család nemesítési eredményei ne kerülhessenek nyilvánosságra. Az ellenálló burgonyafajták, ugyanis nem csak a betegségeket tűrték, de többször is visszaültethető lett volna a vetőanyaguk. Ezzel szemben, a nyugati nemesítésű burgonyafajtákat minden esztendőben fel kell újítani, ha nem akar a termelő nagy veszteséget elérni. A Magyar rózsát divat volt ócsárolni felsőbb kezdeményezésre, mert alapvető külföldi érdeket sértett.
Sárvári István 1962-ben Dr. Belák Sándor rektor meghívására Keszthelyre költözött és saját nemesítési programot indított. Ekkor alakult meg a Burgonya Víruskutatási és Nemesítési Csoport, mely szervezetileg az akkori Növénytermesztési Tanszékhez tartozott. Amikor később az intézet vezetője lett rejtélyes módon az összes fóliaházban, elképesztően nagy mennyiségű fonalféreg cisztát talált a hatóság, természetesen bejelentésre kivonulva, amely karantén kártevőként szerepel Magyarországon, így lehetővé vált több millió hibridnövényt megsemmisíttetni, amely a nemesítés kiinduló anyagát képezte. Érdekessége, hogy fonalféreg cisztát olyan fóliaházban is találtak, melyet évek óta nem használtak. Ez az eset ismétlődött meg napjainkban is, amikor is olyan baktérium jelent meg a vetőburgonya szaporító területükön, amely szintén karantén listán van Magyarországon. A szakmai megállapítás szerint, az öntözővízzel került be a burgonyaterületre a baktérium, amely nálunk nem honos, és vízben nem is szaporodik, legfeljebb az öntözőszivattyúhoz juttatva jelenhetett meg a burgonyatáblán. Vagyis csak direkt módon kerülhetett a területre.
Az 1990-es években, Erdélyben végeztek összehasonlító kísérleteket a magyar rezisztens fajták és a fogékony külföldi fajták között. A sors úgy hozta, hogy a skót kutatók, a saját, betegségekre fogékony fajtáikat meglátogatták augusztus végén, és ott szembesültek azzal a ténnyel, hogy létezik a Sárvári féle fitoftóra rezisztens fajta is, amely eddig ismeretlen volt a világ számára. A kutatócsoport mintát kért Sárvári úrtól, hogy bevizsgáltassa az addig világviszonylatban megvalósíthatatlannak tartott rezisztens burgonyagumókat. Két éven át, a világ, különböző laboratóriumaiban próbáltak rájönni a titokra, sikertelenül, de megállapították, hogy a világ legrezisztensebb fajtáit vizsgálták. Ekkor a külföld ismét segítséget ajánlott, ezúttal egy magyar magánvállalkozásnak.
1996-ban egy dán mezőgazdasági vállalat, két skót magánszemély és a Sárvári családi vállalkozás egyharmad-egyharmad arányban Sárpo, azaz Sárvári Potato néven létrehozott egy kft-t. A család feladat a szellemi munka, a kutatások, a nemesítés volt, a dánok a pénzügyi támogatást, a skótok pedig a nemzetközi kutatások és kísérletek megszervezését vállalták magukra. Viszont a megalakulást követő második évben a dán cég a sajátemberét juttatta a be a cégbe kereskedelmi igazgatónak. Aki nem fajtaképesnek nyilvánította a burgonyákat, viszont az anyacég azóta ezt a fajta burgonyát forgalmazza afrikai, pakisztáni, indiai, kínai piacokon. Továbbá a skót tulajdonost egyoldalú tőkeemeléssel akarta eltávolítani a Sárpó kft-ből és a család genetikai bázisát pedig elvenni. Viszont az akkori magyar társasági törvénymódosítás ebben megakadályozta a céget.
Áthidaló megoldásként a folyamatos finanszírozási problémák és ellenségeskedések után Skóciában létrehoztak egy alapítványt, amely szűrőként funkcionált volna ebben az indulatoktól forrongó érdek-háromszögben. A Sárvári Kutatási Alapítvány (Sárvári Research Trust) nonprofit jelleggel működik, az eredeti elképzelés szerint, neves szakemberek segítségével közvetítve a magyar kutató és a tőkével rendelkező társtulajdonosok között.
Az alapítvány elnöksége a mai napig nem állt fel teljesen. Az egyetlen pozitívum, így visszatekintve, hogy sikerült megnyerni munkatársnak dr. David Shaw-t, a nemzetközi hírű fitoftóra-kutatót. Az ő munkája, kísérletei, publikációi, s a világ minden tájáról érkező tanítványainak hála, a Sárpo burgonyafajták világhírre tettek szert. Viszont a cégen belüli ellentétek azonban a sikerek ellenére sem múltak el.
A dán fél megtagadta a finanszírozást. A skótok folyamatosan bíztatták a családot, hogy keresik a lehetőségét, hogy folytatható legyen a finanszírozás, csak tartsanak ki. A kutatásokat abban az évben végül hitelekből kellet fedezni, és a skót fél pedig nem értesített őket arról, hogy valamilyen okból befejezték a finanszírozást. Utólag nem hivatalos forrásból értesültek arról, hogy a dán és a skót fél valamilyen egyezségre jutott egymás között! A kényszerből felvett kölcsönök mára ellehetetlenítették a családi vállalkozást, mert kiderült, hogy a két másik fél mégsem tudott megegyezni a folytatásról, így a támogatásuk is véglegesen elmaradt. A cég a mai napig csak vergődik, mert az a burgonyamennyiség, amit el tudnak adni, csak a napi számlákra elég, de ha elfogy, akkor már vége mindennek.
A banki hitelekkel elmaradtak, már arra is alig maradt pénz, hogy elültessék a következő évi veteményt és így veszélybe került több évtizedes munka eredménye, ami igazi hungarikum lehetne. Pedig a Sárpo Míra fantázianévvel jelölt burgonyájuk világszerte nagy elismerésnek örvend. Termesztik is Európa-szerte, Afrikában, Ázsia egyes részein pedig kísérleteznek vele, termőterülete egyre nő. A probléma csak az, hogy a nemesítésre vonatkozó szellemi jogdíjak valahogy elvesztek a sok belharc közepette. Újra kellene tárgyalni a szabadalmi jogokat, ám a perre sincsen elég pénzük. Ez a fajta rezisztencia-nemesítés a vegyszerfelhasználás ellen harcol, ami persze megint vegyipari érdekeket is sért. Közel hetven év munkája veszendőbe mehet. A család, soha nem mert a génmódosításhoz nyúlni, bár megtehették volna. De a látszólag könnyebb munka több problémát hozhatott volna létre, mint amit megoldott volna. Féltek olyan területre merészkedni, amely nagyon sok tisztázatlan kérdést vet fel, és amit sokkal egyszerűbben is meg tudtak volna oldani. Az emberi genom felderítése nyilvánvalóvá tette, hogy a genetikai állományunk 97 százaléka ismeretlen, fraktál-kódolású genetikai információt rejt, aminek csak a jövő kutatása fogja felderíteni a szerepét és hatásmechanizmusát. A természet nem tart fenn felesleges dolgokat, főleg nem ilyen arányban. Az ilyen bonyolult DNS-szerkezetek esetében lehetetlen előre meglátni az esetleges veszélyeket. A génmódosított élelmiszerek emberi testre, az anyagcserénkre, az immunrendszerünkre, a bélflóránkra, stb. gyakorolt hatása előre megjósolhatatlan. Nagy körültekintést igényel ez az új tudományterület! Akár két-három generáció is eltelhet addigra, mire egyes mutációk, vagy káros hatások a felszínre kerülnek. Éppen ezért a Sárvári-család mindig is óvatos volt a mesterséges génmanipulációval szemben. Vannak még kihasználatlan lehetőségei a hagyományos nemesítésnek, csak megfelelő módon kell alkalmazni. Több mint negyven fajtaképes burgonyája van a családnak talonban, ezen kívül világszerte száznál is több sárvári fajtával folyik kísérletezés. Az elmúlt évtizedek alatt, a család 100 millió burgonya-hibrid szelekciójával fejlesztette ki a rezisztens fajtáit, ami világviszonylatban több szempontból is egyedülálló. Más cégek évente alig pár tízezret tudnak megvizsgálni. A politikai döntéshozók felelőssége, hogy ez Magyarországon így működhetett az elmúlt évtizedekben. Pedig a magyar agráriumnak milliárdokat hozhatna. Miért ne tudnánk a harmadik világ piacát mi kézben tartani a bio-termesztés vonalán? Ezekkel a rezisztens fajtákkal Európa éléskamrája lehetnénk.
A külföldi lobbi azonban folyamatosan erősebbnek bizonyul, de ez csak a hazai támogatók részvételével működik így. A történet jelenlegi állása szerint a Sárvári-család közel hét évtizedes munkája került veszélybe. A kényszerű hitelfelvétel, a támogatók meghátrálása és a gazdasági válság teljesíthetetlen feladatok elé állította Magyarország egyik legnagyobb potenciális lehetőségek előtt álló családi vállalkozását. A banki méltányosságban nem bízva, jelenleg csak a magyar emberek segítségén és összefogásán múlik fennmaradásuk.
Dr. Sárvári István elérhetősége: isarvari@freemail.hu
A vad-burgonyafajok tanulmányozása közben jött rá, hogy bizonyos rezisztenciák kialakítása lehetséges, így a növény saját magán belül, genetikailag is képes lenne ellenállást kifejteni ezekkel a megbetegedésekkel szemben. Nemzetközi génbankoktól megkapta az általa kiválasztott kilenc féle vad-burgonyafaj mintáit, majd annak ellenére kezdett bele kísérleteibe, hogy a nála jóval tapasztaltabbnak tűnő akadémikus szakemberek nem sok jövőt jósoltak neki, hisz ezen a terülten a világ nemesítőinek sem sikerült megoldani ezt a feladatot.
Ekkorra már 150 éves múltra tekintett vissza szerte a világon a rezisztenciára történő nemesítés, de nem sikerült átütő eredményt elérni. A krumpli nemesítése nem egyszerű feladat, hisz új burgonyafajtát, csak a virágain keresztül, az úgynevezett keresztezéses módszerrel lehet előállítani, később ezekbe csak mesterséges indukált mutációval, vagy GMO technikával lehetne beavatkozni. Egy átlagos nemesítési idő 20-25 év, ezek hosszú távú projektek, rendszerint a kutatók egyéb ügyek miatt félbehagyják a kutatásokat. A Sárvári család is ezért magánnemesítésbe kezdett, inkább olyan családi hobbi lett, magánkertekben, bérelt földeken folytatták a kutatásokat.
A másodgenerációs Sárvári Istvánnak kilenc vadburgonya fajból sikerült létrehoznia az első nagy ellenálló képességű faj- hibridjeit úgy, hogy többszöri visszakeresztezéssel a vad tulajdonságokat kiiktatta, de a rezisztenciát megőrizte. A sokszoros visszakeresztezés eredményeképpen jött létre a Magyar rózsa a hetvenes évek végén, amelyet hatalmas ellenszélben, nagy harc árán sikerült fajtaelismerésben részesíteniük.
Előtte viszont az 1968-as "Új gazdasági mechanizmus" bevezetése miatt azonban nem várt akadályokat állított a magyar csodakrumpli elé. A magyar szocialista ország utat nyitott a nyugati érdekszféra számára a magyar állam irányítása mellett. És alig négy esztendő alatt, teljesen szabványon kívülivé tették a teljes magyar vetőburgonya készletet, amely az ország burgonyatermelésének 90 százalékát adta. A nyugati burgonya kereskedők ekkor felajánlották, hogy segítenek a magyar gazdákon. A külföldi nemesítésű fajták vetőgumójával, technikával és teljes gépparkkal látták el őket. Ez a nagyszabású és sokkal nagyobb költséget jelentő manipuláció, amely sohasem jöhetett volna létre a hazai kiszolgáló apparátus segítsége nélkül, igencsak széles felvásárló piacot biztosított a "segítőkész" külföldi partner számára, amit a Magyar Népköztársaság még 70 százalékos állami támogatással is megfejelt. Az új fajták megjelenésével szinte egy időben, törölték a fajtalistáról az addigi magyar nemesítésű fajtákat, mint például a Gülbabát és a Kisvárdai rózsát.
A magyar krumpli termesztés az új, külföldi érdekektől vált függővé, amely hegemónia még ma is tart. Ilyen politikai és gazdasági környezetben akarták bejegyeztetni első rezisztens nemesítésű krumplit, a Magyar rózsát, de folyamatosan külföldi érdekeket szolgáló, magyar hatóságok által épített falakba ütköztek, ami érdekes módon, csak a magyar nemesítést sújtotta. Az 1970-es évek vége felé, már nem tudták a legális látszat fenntartásával tovább akadályozni a Magyar rózsa jegyzékbe vételét, ám abban a pillanatban, ahogy regisztrálták, megindult a támadás ellenük, és a fajta ellen, hogy megakadályozzák az elterjedését. Három évig ment a szélmalomharc, próbáltak megfelelni minden új előírásnak, ám végül feladták. Ettől kezdve, többé semmiféle olyan információt nem hoztak nyilvánosságra, amely az akkori külföldi érdeket sértette volna.
A Magyar rózsa elismerése, hatalmas pánikot okozott a burgonyapiacon. Az addig ismert nyugati nemesítésű fajták mind a "fogékony fajták" köréhez tartoztak. A külföldi évszázados rezisztencianemesítés ellenére, még ma is olyan fogékony fajták uralják a világ burgonyatermesztését, amelyek hatalmas, 30-50 százalékos terméskiesést mutatnak egyetlen évi termesztés után, főleg a leromlást okozó betegségek által jobban sújtott térségekben. A biztos bevételre alapozva, természetesen a vetőanyag forgalmazóknak nem állt érdekében ellenállóbb vetőburgonyát piacra dobni, hiszen így a termelőknek minden évben fel kell újítaniuk a vetőburgonya készletüket, mert meg kellet vásárolni az újabb adag fogékony burgonyát, ha nem akarnak nagy veszteséggel termelni.
A krumpli szinte az egész világon alapvető élelmiszernek számít, ennél nagyobb üzlet talán nincs is a szántóföldi növényeink között, egységnyi területre vetítve. Ezzel a gyakorlattal szemben, pedig egy szinte ismeretlen, családi nemesítés eredményeképpen, megszületett néhány olyan széles spektrumú rezisztens burgonyafajta, amelyek nem csak a vírusoknak állnak ellent, hanem a fitoftóra változékony bio-típusaival szemben is, ezáltal permetezni sem kell ezeket, de ennek ellenére a tárolási veszteségeik is elenyészőek. A külföldi érdekek eluralkodásának időszakában, egy magyar szövetkezet megkeresésére nemesítettek burgonyát, ami szembe ment az akkori, külföldi érdekeket támogató tendenciával. 1982-re a vírus-rezisztens Magyar rózsa fajtából 510 tonna, nulla százalékos fertőzöttségi arányú, vetőburgonyát állítottak elő. A Vetőmag Vállalat, aki akkoriban a magyar vetőmag-importot teljes egészében uralta, azonnal felajánlotta a szövetkezetnek az import burgonya országos terjesztésének 10 százalékát, amiért a szövetkezet évek óta harcolt, de csak azzal a feltétellel, hogy megsemmisíti, ezt az 510 tonna Magyar rózsa fajta vetőgumóját. A szövetkezet azonnal elfogadta az ajánlatot, kihordták az erdőbe, és hagyták megfagyni ezt a hatalmas mennyiségű, jó minőségű krumplit.
Ha ugyanis ez a vetőanyag mennyiség kiszabadult volna a szövetkezeti területről, semmi nem állíthatta volna meg a sikerét, amely aláásta volna a hitelességét az addigi gyakorlatnak, hogy csak a külföldi a jó, amit minden média harsogott! Valakiknek tehát érdekében állt, hogy a Sárvári-család nemesítési eredményei ne kerülhessenek nyilvánosságra. Az ellenálló burgonyafajták, ugyanis nem csak a betegségeket tűrték, de többször is visszaültethető lett volna a vetőanyaguk. Ezzel szemben, a nyugati nemesítésű burgonyafajtákat minden esztendőben fel kell újítani, ha nem akar a termelő nagy veszteséget elérni. A Magyar rózsát divat volt ócsárolni felsőbb kezdeményezésre, mert alapvető külföldi érdeket sértett.
Sárvári István 1962-ben Dr. Belák Sándor rektor meghívására Keszthelyre költözött és saját nemesítési programot indított. Ekkor alakult meg a Burgonya Víruskutatási és Nemesítési Csoport, mely szervezetileg az akkori Növénytermesztési Tanszékhez tartozott. Amikor később az intézet vezetője lett rejtélyes módon az összes fóliaházban, elképesztően nagy mennyiségű fonalféreg cisztát talált a hatóság, természetesen bejelentésre kivonulva, amely karantén kártevőként szerepel Magyarországon, így lehetővé vált több millió hibridnövényt megsemmisíttetni, amely a nemesítés kiinduló anyagát képezte. Érdekessége, hogy fonalféreg cisztát olyan fóliaházban is találtak, melyet évek óta nem használtak. Ez az eset ismétlődött meg napjainkban is, amikor is olyan baktérium jelent meg a vetőburgonya szaporító területükön, amely szintén karantén listán van Magyarországon. A szakmai megállapítás szerint, az öntözővízzel került be a burgonyaterületre a baktérium, amely nálunk nem honos, és vízben nem is szaporodik, legfeljebb az öntözőszivattyúhoz juttatva jelenhetett meg a burgonyatáblán. Vagyis csak direkt módon kerülhetett a területre.
Az 1990-es években, Erdélyben végeztek összehasonlító kísérleteket a magyar rezisztens fajták és a fogékony külföldi fajták között. A sors úgy hozta, hogy a skót kutatók, a saját, betegségekre fogékony fajtáikat meglátogatták augusztus végén, és ott szembesültek azzal a ténnyel, hogy létezik a Sárvári féle fitoftóra rezisztens fajta is, amely eddig ismeretlen volt a világ számára. A kutatócsoport mintát kért Sárvári úrtól, hogy bevizsgáltassa az addig világviszonylatban megvalósíthatatlannak tartott rezisztens burgonyagumókat. Két éven át, a világ, különböző laboratóriumaiban próbáltak rájönni a titokra, sikertelenül, de megállapították, hogy a világ legrezisztensebb fajtáit vizsgálták. Ekkor a külföld ismét segítséget ajánlott, ezúttal egy magyar magánvállalkozásnak.
1996-ban egy dán mezőgazdasági vállalat, két skót magánszemély és a Sárvári családi vállalkozás egyharmad-egyharmad arányban Sárpo, azaz Sárvári Potato néven létrehozott egy kft-t. A család feladat a szellemi munka, a kutatások, a nemesítés volt, a dánok a pénzügyi támogatást, a skótok pedig a nemzetközi kutatások és kísérletek megszervezését vállalták magukra. Viszont a megalakulást követő második évben a dán cég a sajátemberét juttatta a be a cégbe kereskedelmi igazgatónak. Aki nem fajtaképesnek nyilvánította a burgonyákat, viszont az anyacég azóta ezt a fajta burgonyát forgalmazza afrikai, pakisztáni, indiai, kínai piacokon. Továbbá a skót tulajdonost egyoldalú tőkeemeléssel akarta eltávolítani a Sárpó kft-ből és a család genetikai bázisát pedig elvenni. Viszont az akkori magyar társasági törvénymódosítás ebben megakadályozta a céget.
Áthidaló megoldásként a folyamatos finanszírozási problémák és ellenségeskedések után Skóciában létrehoztak egy alapítványt, amely szűrőként funkcionált volna ebben az indulatoktól forrongó érdek-háromszögben. A Sárvári Kutatási Alapítvány (Sárvári Research Trust) nonprofit jelleggel működik, az eredeti elképzelés szerint, neves szakemberek segítségével közvetítve a magyar kutató és a tőkével rendelkező társtulajdonosok között.
Az alapítvány elnöksége a mai napig nem állt fel teljesen. Az egyetlen pozitívum, így visszatekintve, hogy sikerült megnyerni munkatársnak dr. David Shaw-t, a nemzetközi hírű fitoftóra-kutatót. Az ő munkája, kísérletei, publikációi, s a világ minden tájáról érkező tanítványainak hála, a Sárpo burgonyafajták világhírre tettek szert. Viszont a cégen belüli ellentétek azonban a sikerek ellenére sem múltak el.
A dán fél megtagadta a finanszírozást. A skótok folyamatosan bíztatták a családot, hogy keresik a lehetőségét, hogy folytatható legyen a finanszírozás, csak tartsanak ki. A kutatásokat abban az évben végül hitelekből kellet fedezni, és a skót fél pedig nem értesített őket arról, hogy valamilyen okból befejezték a finanszírozást. Utólag nem hivatalos forrásból értesültek arról, hogy a dán és a skót fél valamilyen egyezségre jutott egymás között! A kényszerből felvett kölcsönök mára ellehetetlenítették a családi vállalkozást, mert kiderült, hogy a két másik fél mégsem tudott megegyezni a folytatásról, így a támogatásuk is véglegesen elmaradt. A cég a mai napig csak vergődik, mert az a burgonyamennyiség, amit el tudnak adni, csak a napi számlákra elég, de ha elfogy, akkor már vége mindennek.
A banki hitelekkel elmaradtak, már arra is alig maradt pénz, hogy elültessék a következő évi veteményt és így veszélybe került több évtizedes munka eredménye, ami igazi hungarikum lehetne. Pedig a Sárpo Míra fantázianévvel jelölt burgonyájuk világszerte nagy elismerésnek örvend. Termesztik is Európa-szerte, Afrikában, Ázsia egyes részein pedig kísérleteznek vele, termőterülete egyre nő. A probléma csak az, hogy a nemesítésre vonatkozó szellemi jogdíjak valahogy elvesztek a sok belharc közepette. Újra kellene tárgyalni a szabadalmi jogokat, ám a perre sincsen elég pénzük. Ez a fajta rezisztencia-nemesítés a vegyszerfelhasználás ellen harcol, ami persze megint vegyipari érdekeket is sért. Közel hetven év munkája veszendőbe mehet. A család, soha nem mert a génmódosításhoz nyúlni, bár megtehették volna. De a látszólag könnyebb munka több problémát hozhatott volna létre, mint amit megoldott volna. Féltek olyan területre merészkedni, amely nagyon sok tisztázatlan kérdést vet fel, és amit sokkal egyszerűbben is meg tudtak volna oldani. Az emberi genom felderítése nyilvánvalóvá tette, hogy a genetikai állományunk 97 százaléka ismeretlen, fraktál-kódolású genetikai információt rejt, aminek csak a jövő kutatása fogja felderíteni a szerepét és hatásmechanizmusát. A természet nem tart fenn felesleges dolgokat, főleg nem ilyen arányban. Az ilyen bonyolult DNS-szerkezetek esetében lehetetlen előre meglátni az esetleges veszélyeket. A génmódosított élelmiszerek emberi testre, az anyagcserénkre, az immunrendszerünkre, a bélflóránkra, stb. gyakorolt hatása előre megjósolhatatlan. Nagy körültekintést igényel ez az új tudományterület! Akár két-három generáció is eltelhet addigra, mire egyes mutációk, vagy káros hatások a felszínre kerülnek. Éppen ezért a Sárvári-család mindig is óvatos volt a mesterséges génmanipulációval szemben. Vannak még kihasználatlan lehetőségei a hagyományos nemesítésnek, csak megfelelő módon kell alkalmazni. Több mint negyven fajtaképes burgonyája van a családnak talonban, ezen kívül világszerte száznál is több sárvári fajtával folyik kísérletezés. Az elmúlt évtizedek alatt, a család 100 millió burgonya-hibrid szelekciójával fejlesztette ki a rezisztens fajtáit, ami világviszonylatban több szempontból is egyedülálló. Más cégek évente alig pár tízezret tudnak megvizsgálni. A politikai döntéshozók felelőssége, hogy ez Magyarországon így működhetett az elmúlt évtizedekben. Pedig a magyar agráriumnak milliárdokat hozhatna. Miért ne tudnánk a harmadik világ piacát mi kézben tartani a bio-termesztés vonalán? Ezekkel a rezisztens fajtákkal Európa éléskamrája lehetnénk.
A külföldi lobbi azonban folyamatosan erősebbnek bizonyul, de ez csak a hazai támogatók részvételével működik így. A történet jelenlegi állása szerint a Sárvári-család közel hét évtizedes munkája került veszélybe. A kényszerű hitelfelvétel, a támogatók meghátrálása és a gazdasági válság teljesíthetetlen feladatok elé állította Magyarország egyik legnagyobb potenciális lehetőségek előtt álló családi vállalkozását. A banki méltányosságban nem bízva, jelenleg csak a magyar emberek segítségén és összefogásán múlik fennmaradásuk.
Dr. Sárvári István elérhetősége: isarvari@freemail.hu
0 Megjegyzések