Kezdetben az olvasás a gyermekeknek valamiféle varázslatnak tűnik. Ha útközben nem veszítitek el ezt a varázslatot, akkor biztos a siker!
A maga ösztönös módján a gyermek, amikor ide-oda gurigázza a vécépapír kartonhengerét, újra felfedezi a kereket.
Miközben építőkockáival játszik megtanulja, hogy hogyan védje ki a gravitáció hatását azzal, hogy a tornyot megfelelően alátámasztja, nehogy azonnal összeomoljon.
Tehát, ahogy a játéka fejlődik, sorra újra felfedezi az emberiség nagy kulturális vívmányait.
Ugyanez a helyzet akkor, amikor az emberiség legnagyobb kulturális teljesítményét, az írás-olvasást sajátítja el. Mint ahogy az emberiség történetében, eleinte a gyermek életében sem szolgál praktikus célokat az írás-olvasás.
Bármit tanuljon is a gyermeked később az iskolában, minden későbbi tanulmánynak az olvasás az alapja.
Ezt már ezerszer hallottuk... Arról viszont kevesebb szó esik, hogy a gyermek a játék során érik meg az olvasástanulásra.
Ha gyermeked például sorra megtanulta az egyre bonyolultabb társasjátékokat, akkor azt is megtanulta, hogy hogyan tartsa kordában vágyait és érzéseit és hogyan használja fel belső energiáit egy cél elérése érdekében. Így nem esik nehezére, hogy ugyanezeket a készségeit az olvasás megtanulása során is hasznosítsa.
De ha nem sajátította el és fejlesztette tovább ezeket játék közben, akkor az olvasásra sem tudja alkalmazni, így az érdektelen és örömtelen tevékenység marad számára.
Akár gyermekjátékról, társasjátékról, akár tanulásról van szó, ahhoz, hogy gyermekünk sikeresen megbirkózzon vele, tudnia és akarnia kell tudattalan energiáit az adott tevékenységre összpontosítani.
Most egy olyan fontos sikertényezőjét mutatom meg az olvasás megszerettetésének, amelyet - fogadok - még soha, sehol nem hallottál!
A könyvekkel való ismerkedés során, kezdetben az olvasás egyszerűen valamiféle varázslatnak tűnik gyermeked számára, amelynek semmiféle gyakorlati haszna nincsen. Ez éppúgy igaz minden kisgyermekekre, mint ahogy igaz volt az emberiségre annak idején.
Ezért egyszerűen semmi más dolgod nincs, csak arra kell törekedned, hogy ez a varázslat az olvasástanulás közben ne vesszen el.
Mi felnőttek többnyire nem tudjuk, hogy...
a gyermek csak akkor tanul meg olvasni, ha kezdetben egy ideig képzelete is kielégülést talál benne - akárcsak a játékban -, és ha ugyanakkor hatalmas varázslatnak is érzi azt.
Az a gyermek, aki nagyon szereti ha mesélnek neki, és ezek a mesék mozgósítják és kielégítik a képzeletét, azt is szeretné megtanulni, hogy hogyan olvashatná el ezeket az izgalmas történeteket ő maga is, amikor nincs senki a közelben, aki felolvashatná neki.
De ha nem élte át annak örömét, hogy felolvassanak neki,
akkor nem támad fel egykönnyen az érdeklődése az olvasás iránt. E tapasztalat híján kételkedni fog benne, hogy az csakugyan olyasmi-e, amit ő meg akar tanulni, és úgy fogja érezni, hogy az ehhez szükséges kemény munka nem éri meg a fáradságot.
A legtöbb gyerek számára még az sem ad elegendő indíttatást ahhoz, hogy szabad akaratukból és mohó érdeklődéssel vessék bele magukat ebbe a nehéz feladatba, ha olyan történeteket olvastak nekik, amelyeket nagyon élveztek. Ehhez még az is szükséges - vagy legalábbis sokat segít -, ha látják, hogy szüleik is szeretnek olvasni.
Ismerősen hangzik? - "Először a lecke, csak aztán jöhet a játék!"
Ha azt akarod, hogy gyermeked sikeres legyen az iskolában, akkor, biztosítanod kell számára, hogy a tanulás nem akadályozza meg, hogy a játékból is kivegye a részét.
És még egy: ha már megtanult olvasni, az nem jelenti azt, hogy ezentúl ne olvass neki és vele.
u.i. Védd meg gyermeked tehetségét! Nevelj önállóan és szabadon gondolkodó gyermeket!
Miközben építőkockáival játszik megtanulja, hogy hogyan védje ki a gravitáció hatását azzal, hogy a tornyot megfelelően alátámasztja, nehogy azonnal összeomoljon.
Tehát, ahogy a játéka fejlődik, sorra újra felfedezi az emberiség nagy kulturális vívmányait.
Ugyanez a helyzet akkor, amikor az emberiség legnagyobb kulturális teljesítményét, az írás-olvasást sajátítja el. Mint ahogy az emberiség történetében, eleinte a gyermek életében sem szolgál praktikus célokat az írás-olvasás.
Bármit tanuljon is a gyermeked később az iskolában, minden későbbi tanulmánynak az olvasás az alapja.
Ezt már ezerszer hallottuk... Arról viszont kevesebb szó esik, hogy a gyermek a játék során érik meg az olvasástanulásra.
Ha gyermeked például sorra megtanulta az egyre bonyolultabb társasjátékokat, akkor azt is megtanulta, hogy hogyan tartsa kordában vágyait és érzéseit és hogyan használja fel belső energiáit egy cél elérése érdekében. Így nem esik nehezére, hogy ugyanezeket a készségeit az olvasás megtanulása során is hasznosítsa.
De ha nem sajátította el és fejlesztette tovább ezeket játék közben, akkor az olvasásra sem tudja alkalmazni, így az érdektelen és örömtelen tevékenység marad számára.
Akár gyermekjátékról, társasjátékról, akár tanulásról van szó, ahhoz, hogy gyermekünk sikeresen megbirkózzon vele, tudnia és akarnia kell tudattalan energiáit az adott tevékenységre összpontosítani.
Most egy olyan fontos sikertényezőjét mutatom meg az olvasás megszerettetésének, amelyet - fogadok - még soha, sehol nem hallottál!
A könyvekkel való ismerkedés során, kezdetben az olvasás egyszerűen valamiféle varázslatnak tűnik gyermeked számára, amelynek semmiféle gyakorlati haszna nincsen. Ez éppúgy igaz minden kisgyermekekre, mint ahogy igaz volt az emberiségre annak idején.
Ezért egyszerűen semmi más dolgod nincs, csak arra kell törekedned, hogy ez a varázslat az olvasástanulás közben ne vesszen el.
Mi felnőttek többnyire nem tudjuk, hogy...
a gyermek csak akkor tanul meg olvasni, ha kezdetben egy ideig képzelete is kielégülést talál benne - akárcsak a játékban -, és ha ugyanakkor hatalmas varázslatnak is érzi azt.
Az a gyermek, aki nagyon szereti ha mesélnek neki, és ezek a mesék mozgósítják és kielégítik a képzeletét, azt is szeretné megtanulni, hogy hogyan olvashatná el ezeket az izgalmas történeteket ő maga is, amikor nincs senki a közelben, aki felolvashatná neki.
De ha nem élte át annak örömét, hogy felolvassanak neki,
akkor nem támad fel egykönnyen az érdeklődése az olvasás iránt. E tapasztalat híján kételkedni fog benne, hogy az csakugyan olyasmi-e, amit ő meg akar tanulni, és úgy fogja érezni, hogy az ehhez szükséges kemény munka nem éri meg a fáradságot.
A legtöbb gyerek számára még az sem ad elegendő indíttatást ahhoz, hogy szabad akaratukból és mohó érdeklődéssel vessék bele magukat ebbe a nehéz feladatba, ha olyan történeteket olvastak nekik, amelyeket nagyon élveztek. Ehhez még az is szükséges - vagy legalábbis sokat segít -, ha látják, hogy szüleik is szeretnek olvasni.
Ismerősen hangzik? - "Először a lecke, csak aztán jöhet a játék!"
Ha azt akarod, hogy gyermeked sikeres legyen az iskolában, akkor, biztosítanod kell számára, hogy a tanulás nem akadályozza meg, hogy a játékból is kivegye a részét.
És még egy: ha már megtanult olvasni, az nem jelenti azt, hogy ezentúl ne olvass neki és vele.
u.i. Védd meg gyermeked tehetségét! Nevelj önállóan és szabadon gondolkodó gyermeket!
0 Megjegyzések