Tutanhamon, másik elterjedt írásmód szerint Tutankhamon, görögösen Khebrész, uralkodói nevén Nebheperuré, (*Kr. e. 1342 körül, ur.: kb. Kr. e. 1333 – †Kr. e. 1324) az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájának egyik utolsó fáraója. Mivel fiatalon került trónra, helyette más nagy hatalmú személyek, mint Ay és Horemheb irányították az országot. Uralma alatt kezdődött Egyiptom Amarna-reform utáni restaurációja.
Történelmi szempontból mérsékelten fontos uralkodó volt. Hírneve nagyrészt annak köszönhető, hogy sírja, a Királyok völgye 62, amit 1922-ben tártak fel Howard Carter vezetésével, az egyetlen, épségben megmaradt fáraósír. A fáraó múmiája most is ott található. A múmia aranymaszkja az egyik legismertebb ókori egyiptomi műalkotás.
Születésekor Tutanhatonnak hívták („Aton élő képmása”). Neve előfordul Tutanhuaton alakban is. Uralkodása első éveiben – Aton napisten egyedülálló kultuszának felszámolása és a régi istenek, köztük Ámon tiszteletének helyreállítása idején – nevét Tutanhamonra változtatta, ma ezen a néven a legismertebb.
Mivel múmiája vizsgálata alapján 17–19 évesen, uralkodásának tizedik évében halt meg, nagyjából Ehnaton uralkodásának 9. és 11. éve közt születhetett. Valószínűleg az Ehnaton által épített új fővárosban, Ahet-Atonban nőtt fel; itt említik is „a király vér szerinti, szeretett fia, Tutanhuaton” néven. Ugyanez a felirat már trónra lépése előtt összefüggésbe hozza későbbi Nagy királyi hitvesével, Ehnaton harmadik lányával, Anheszenpaaton hercegnővel. (Vitatott, hogy a „fia” szót itt úgy kell-e értelmezni, hogy Ehnaton fia, vagy hogy veje,bár míg a „fia” szó egyes esetekben jelenthetett vőt vagy unokát is, a „király vér szerinti, szeretett fia” kifejezés a XVIII. dinasztia idején minden esetben uralmon lévő fáraó tényleges gyermekét jelölte.)
Ahogy ebben az időben szokás volt, az ábrázolásokon a királyi családból a fáraón kívül csak a nők jelentek meg; a hercegeket nem szokták ábrázolni. Emiatt ebből az időszakból nem maradtak fenn képmásai (ugyanúgy, ahogy Ehnatonról sincs sok adat a trónra lépése előtti időkből, Szemenkharéról pedig egyáltalán nincsen).
Ehnaton és utódja, a rövid életű Szemenhkaré halála után a királyi család egyetlen életben maradt férfi tagjaként Tutanhaton lett a fáraó, és feleségül vette Ehnaton harmadik lányát, Anheszenpaatont.
Tutanhamon több nagy építkezést kezdett Thébában; a luxori templomban ő díszíttette III. Amenhotep nagy oszlopcsarnokát – többek közt egy Opet-ünnep jeleneteivel.Egy, az ifjú fáraó arcvonásait viselő szfinx ma is látható a karnaki nagy Ámon-templom első udvarán, a hármas szentéllyel szemben, a hatodik udvarban pedig Ámonnak és Amaunetnek emelt szobrot.
Halotti templomának pontos helyét egyelőre nem ismerjük, de főpapjának és egy uab-papjának nevét ismerjük, és ez bizonyítja a templom létét. A templom Medinet Habu szomszédságában állhatott, és valószínűleg Horemheb uralkodása alatt bontották el. Tutanhamonnak két, újra felhasznált kolosszusa is innen került elő.
Kisebb építkezéseket Núbiában kezdett: a Nílus nyugati partján, Abu Szimbeltől nem messze, Farasznál állt egy mára megsemmisült kis templom (egykori helyét ma a Nasszer-tó vize fedi).Építkezett Kawában is.
Tutanhamon uralkodása alatt Egyiptom kezdett újra több figyelmet fordított a külügyekre. Horemheb valószínűleg már az első években harcolt az egyre erősödő hettitákkal, mert ebben az időben díszített memphiszi sírjának egy felirata megemlíti, hogy nevét a hettiták földjén is ismerték. A hatalmi egyensúlyon azonban nem sikerült változtatnia: Egyiptom megtartotta ugyan a vazallus Palesztinát és Libanont, de a hettita feljegyzések Amka elfoglalásáról számolnak be. Az egyiptomiak válaszul elfoglalták Kádest és lázadást szítottak a hettita függőség alatt álló déli területeken, de a hettiták már a következő évben visszafoglalták elvesztett területeiket.
Núbiában viszont Egyiptomnak sikerült megerősítenie a hatalmát. Uralkodása utolsó éveiben maga a fáraó is részt vehetett valamelyik hadjáratban; az is elképzelhető, hogy egy csatában szerzett sebébe halt bele.
Uralkodásának tizedik évében a fiatal fáraó elhunyt. Halálának okáról számos feltételezés született, melyek nagy része a múmián található sérülések természetéből fakad: felvetették, hogy a fáraó esetleg gyilkosság áldozata lett, de a 2005-ben elvégzett vizsgálatok alapján halálát csonttörés következményei okozták. A 2008 és 2010 között elvégzett vizsgálatok azt is megerősítették, hogy maláriában szenvedett, ami hozzájárulhatott halálához.
Német tudósok szerint viszont sarlósejtes anémiában (vérszegénységben) hunyt el.
A dinasztia Tutanhamonnal férfiágon kihalt, feleségével, Anheszenamonnal pedig leányágon is. Élő gyermekeik nem születtek, csak két koraszülött leánycsecsemőről tudunk, akiknek bebalzsamozott testét megtalálták apjuk sírjában. Egyikük a terhesség 4., másikuk a 7. hónapjában születhetett holtan. Korábban Christiane Desroches Noblecourt feltételezte, hogy az újjászületéssel kapcsolatos vallási szempontból helyeztek két magzatot – nem feltétlenül az elhunyt király gyermekeit – a sírba,de a 2008-as DNS-vizsgálatok megerősítik, hogy Tutanhamon gyermekei voltak.
Tutanhamon Királyok völgye-beli sírja régészeti szenzáció, a 20. századig szinte az egyetlen érintetlenül fennmaradt fáraósír. A sírba az ókorban betörtek ugyan, mégis a benne elhelyezet tárgyak nagy része megmaradt, köztük a fáraó szarkofágja is, benne a múmiával.
A sírt 1922. november 4-én a brit Howard Carter találta meg több évnyi kutatás után. A felfedezésnek köszönhetően az addig szinte ismeretlen fáraó Egyiptom egyik leghíresebb történelmi személyévé vált, sírkincsei több darabja, közte az aranymaszk, a legismertebb ókori műkincsek közé tartoznak.
Mivel múmiája vizsgálata alapján 17–19 évesen, uralkodásának tizedik évében halt meg, nagyjából Ehnaton uralkodásának 9. és 11. éve közt születhetett. Valószínűleg az Ehnaton által épített új fővárosban, Ahet-Atonban nőtt fel; itt említik is „a király vér szerinti, szeretett fia, Tutanhuaton” néven. Ugyanez a felirat már trónra lépése előtt összefüggésbe hozza későbbi Nagy királyi hitvesével, Ehnaton harmadik lányával, Anheszenpaaton hercegnővel. (Vitatott, hogy a „fia” szót itt úgy kell-e értelmezni, hogy Ehnaton fia, vagy hogy veje,bár míg a „fia” szó egyes esetekben jelenthetett vőt vagy unokát is, a „király vér szerinti, szeretett fia” kifejezés a XVIII. dinasztia idején minden esetben uralmon lévő fáraó tényleges gyermekét jelölte.)
Ahogy ebben az időben szokás volt, az ábrázolásokon a királyi családból a fáraón kívül csak a nők jelentek meg; a hercegeket nem szokták ábrázolni. Emiatt ebből az időszakból nem maradtak fenn képmásai (ugyanúgy, ahogy Ehnatonról sincs sok adat a trónra lépése előtti időkből, Szemenkharéról pedig egyáltalán nincsen).
Ehnaton és utódja, a rövid életű Szemenhkaré halála után a királyi család egyetlen életben maradt férfi tagjaként Tutanhaton lett a fáraó, és feleségül vette Ehnaton harmadik lányát, Anheszenpaatont.
Tutanhamon több nagy építkezést kezdett Thébában; a luxori templomban ő díszíttette III. Amenhotep nagy oszlopcsarnokát – többek közt egy Opet-ünnep jeleneteivel.Egy, az ifjú fáraó arcvonásait viselő szfinx ma is látható a karnaki nagy Ámon-templom első udvarán, a hármas szentéllyel szemben, a hatodik udvarban pedig Ámonnak és Amaunetnek emelt szobrot.
Halotti templomának pontos helyét egyelőre nem ismerjük, de főpapjának és egy uab-papjának nevét ismerjük, és ez bizonyítja a templom létét. A templom Medinet Habu szomszédságában állhatott, és valószínűleg Horemheb uralkodása alatt bontották el. Tutanhamonnak két, újra felhasznált kolosszusa is innen került elő.
Kisebb építkezéseket Núbiában kezdett: a Nílus nyugati partján, Abu Szimbeltől nem messze, Farasznál állt egy mára megsemmisült kis templom (egykori helyét ma a Nasszer-tó vize fedi).Építkezett Kawában is.
Tutanhamon uralkodása alatt Egyiptom kezdett újra több figyelmet fordított a külügyekre. Horemheb valószínűleg már az első években harcolt az egyre erősödő hettitákkal, mert ebben az időben díszített memphiszi sírjának egy felirata megemlíti, hogy nevét a hettiták földjén is ismerték. A hatalmi egyensúlyon azonban nem sikerült változtatnia: Egyiptom megtartotta ugyan a vazallus Palesztinát és Libanont, de a hettita feljegyzések Amka elfoglalásáról számolnak be. Az egyiptomiak válaszul elfoglalták Kádest és lázadást szítottak a hettita függőség alatt álló déli területeken, de a hettiták már a következő évben visszafoglalták elvesztett területeiket.
Núbiában viszont Egyiptomnak sikerült megerősítenie a hatalmát. Uralkodása utolsó éveiben maga a fáraó is részt vehetett valamelyik hadjáratban; az is elképzelhető, hogy egy csatában szerzett sebébe halt bele.
Uralkodásának tizedik évében a fiatal fáraó elhunyt. Halálának okáról számos feltételezés született, melyek nagy része a múmián található sérülések természetéből fakad: felvetették, hogy a fáraó esetleg gyilkosság áldozata lett, de a 2005-ben elvégzett vizsgálatok alapján halálát csonttörés következményei okozták. A 2008 és 2010 között elvégzett vizsgálatok azt is megerősítették, hogy maláriában szenvedett, ami hozzájárulhatott halálához.
Német tudósok szerint viszont sarlósejtes anémiában (vérszegénységben) hunyt el.
A dinasztia Tutanhamonnal férfiágon kihalt, feleségével, Anheszenamonnal pedig leányágon is. Élő gyermekeik nem születtek, csak két koraszülött leánycsecsemőről tudunk, akiknek bebalzsamozott testét megtalálták apjuk sírjában. Egyikük a terhesség 4., másikuk a 7. hónapjában születhetett holtan. Korábban Christiane Desroches Noblecourt feltételezte, hogy az újjászületéssel kapcsolatos vallási szempontból helyeztek két magzatot – nem feltétlenül az elhunyt király gyermekeit – a sírba,de a 2008-as DNS-vizsgálatok megerősítik, hogy Tutanhamon gyermekei voltak.
Tutanhamon Királyok völgye-beli sírja régészeti szenzáció, a 20. századig szinte az egyetlen érintetlenül fennmaradt fáraósír. A sírba az ókorban betörtek ugyan, mégis a benne elhelyezet tárgyak nagy része megmaradt, köztük a fáraó szarkofágja is, benne a múmiával.
A sírt 1922. november 4-én a brit Howard Carter találta meg több évnyi kutatás után. A felfedezésnek köszönhetően az addig szinte ismeretlen fáraó Egyiptom egyik leghíresebb történelmi személyévé vált, sírkincsei több darabja, közte az aranymaszk, a legismertebb ókori műkincsek közé tartoznak.
0 Megjegyzések