Harmincöt embernek fizet az állam jelenleg félmillió forintnál magasabb nyugdíjat havonta, és mintegy 46 ezren kapnak 200 ezer feletti ellátást az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság adatai szerint. Egy közel 300 ezres nyugdíjhoz elég volt a folyamatos magas kereset, a nagyon magashoz viszont már legalább 75-80 éves korig dolgozni kell. 

A nyugdíjak reálértékét a kormány próbálja megőrizni: a szimpla politikai célokon túlmenően ennek már csak azért is értelme van, mert a nyugdíjastól nem szabadna elvárni, hogy egy átdolgozott élet után sorba álljon a munkaközvetítőnél. De ha azt nézzük, hogy több mint a felük így is 50 és 100 ezer forint közötti összeget kap, akkor a méltányos öregkori ellátás igénye nehezen megkülönböztethető az átlagos szociális segélytől.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) segítségével megpróbáltunk utánajárni, hogy jelenleg kik számítanak jól fizetett nyugdíjasnak, és hogyan lehet szert tenni ezekre a top-összegekre. A jelenlegi nyugdíjszerkezetből azonban már jól látszik, öngondoskodás nélkül csak kevesek számíthatnak öregkori arany évekre.

Magas nyugdíj: kevesek kiváltsága

Három embernek fizet havonta 700 és 800 ezer forint közötti nyugdíjat a magyar állam - derül ki az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság hvg.hu-nak küldött válaszaiból. Ugyancsak hárman kapnak 6-700 ezer forintos járadékot, és 29 embernek 500-600 ezer forint közötti ellátás jár. Az összeg csökkenésével az ellátottak száma nő: a 4-500 ezres sávban már pár százan vannak, 3-400 ezer között pedig már közel háromezren.


Fotó: Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság
Kétszázezer forint feletti nyugdíjat összesen 46 ezren kapnak, és közel hatszázezer ember van a 100-200 ezer forintos csoportban. Az öregségi nyugdíjasok mintegy 60 százaléka azonban 50 és 100 ezer forint közötti összeget kap havonta, és közel 100 ezren élnek 50 ezer forintnál is kevesebből.

Több százezres nyugdíjat úgy lehet elérni a magyar nyugdíjrendszerben, ha jóval az öregségi korhatáron túl igényli valaki az ellátást, vagyis tovább dolgozik, mint kellene, és magas volt a keresete életpályája során. A legmagasabb nyugdíjakat általában 75-80 éves, vagy még magasabb életkorban veszik igénybe. Az ONYF válaszában kiemelte, hogy a szabályok a magasabb biztosítási teljesítményt – a hosszabb ideig tartó és/vagy magasabb összeg után történő járulékfizetést – jutalmazzák. Emellett figyelembe veszik azt is, hogy idősebb életkorban a demográfiai adatok rövidebb ideig tartó ellátás-igénybevételt valószínűsítenek.

Számottevő tényezők

A nyugdíj összegének megállapításakor lényegében négy tényezőt vesznek figyelembe. Az első a nyugdíjba vonuló jövedelmeinek az átlaga, ami a jelenlegi nyugdíjba vonulók esetében nem a teljes életpályájuk jövedelmét jelenti, hanem az 1988. január 1-jétől megszerzett, nyugdíjjárulék alapját képező kereseteket (ez a bruttó keresetekből számított nettó összeg). Ezt az átlagos jövedelmet ezután valorizálják, ami azt jelenti, hogy felszorozzák az országos nettó átlagkereset emelkedésének üteme szerint.

Sokat számít a magas kereset
Fontos megjegyezni, hogy 1992 márciusa előtt nem volt járulékplafon, vagyis a munkavállalók a teljes keresetük után fizettek járulékot (ugyanúgy ahogyan 2013-tól lesz, a kormány ugyanis eltörli a járulékplafont). Így azonban ezeknek a kereseteknek a teljes összege beszámít a nyugdíjba. Ha tehát egy biztosított 1988 és 1992 között is magas (például az átlagkereset háromszorosát meghaladó) jövedelem után, majd utána végig a járulékplafon összege után fizetett egyéni nyugdíjjárulékot, 40 év szolgálati időt ért el, és nyugdíjkorhatáron igényli a nyugdíjat, 2012-ben mintegy 275-285 ezer forintos havi nyugdíjat állapítanak meg részére az ONYF számításai szerint. Ez az összeg azonban kiemelkedően magas 1988-1992 közötti jövedelem, 40 évnél hosszabb szolgálati idő, és 62 év feletti továbbdolgozás, valamint ezt követő nyugdíjazás esetén jelentősen emelkedhet. Hogy mekkora a súlya a keresetnek, jól mutatja, hogy annak, akinek 1988 óta folyamatosan a nemzetgazdasági átlagbér szintjén volt a keresete, és 40 év szolgálati időt gyűjtött össze, 2012-ben mintegy 123-125 ezer forintos havi nyugdíjat állapíthatnak meg, ha eléri a nyugdíjkorhatárt.

A második tényező, ami befolyásolhatja a nyugdíjat, hogy az ONYF úgynevezett degressziós kulcsokat alkalmaz, melyek magas átlagkereset esetén korlátozzák a nyugdíjba beszámítandó összeget, ennek azonban ma már nincs érdemi hatása. A harmadik tényező a szolgálati idő hossza, amelyhez a nyugellátásról szóló törvény szorzószámokat rendel: 20 év szolgálati idő esetén például a nyugdíjba beszámító átlagkereset 53 százaléka lesz a nyugdíj összege, 30 év esetén 68 százalék, 40 év esetén 80 százalék, 50 év, vagy hosszabb szolgálati idő esetén pedig 100 százalék a szorzószám. Vagyis, ha valaki 40 helyett 50 év munkaviszonyt gyűjt össze, 25 százalékkal nagyobb lesz a nyugdíja a 40 év szolgálati időért megállapítható ellátáshoz képest.

A nyugdíjba vonuló bónuszt is kaphat, ha túllépte az öregségi nyugdíjkorhatárt és jogosulttá vált a nyugdíjra, de nem igényelte és továbbdolgozott. Ez havonta fél, évente tehát 6 százalékkal magasabb nyugdíjra jogosítja fel (mivel várhatóan jóval rövidebb ideig fog nyugellátásban részesülni). Ez azt jelenti, hogy ha például a korhatár felett további 10 évet dolgozik a nyugdíj igénybevétele nélkül, a kiszámított nyugellátását 60 százalékkal emelik meg. A bónusz életkortól függően igen magas lehet. Ha valaki a 62 éves nyugdíjkorhatár helyett esetleg 86 éves korában igényli a nyugdíjat (és a 24 év alatt végig dolgozott), akkor 144 százalékkal, vagyis 2,44-szeresére emelik a részére kiszámított nyugdíjat.