A ló keletről való. Ma is Arábia meleg pusztáin vannak a legszebb, legnemesebb lovak. Minket, magyarokat vérrokonság köt a keleti népekhez. A magyar ló is rokonságban van a keleti szép lovakkal. A híres szé-
kely ló arab lovaktól való.
A székely ló a középkor óta számon tartott fajta. 1855-ben az ősi, „javítatlan” magyar lóhoz hasonlították, s megjegyezték róla, hogy még annál is kisebb. Brehm művének magyar kiadása (1929) szerint: „A székely ló a régi magyar parlagi ló változata, leginkább Erdély keleti részén található. Kisebb, zömökebb és durvább szervezetű a magyar parlagi lónál. Marmagassága 120-130 cm. Az utolsó fél évszázadban arab és lipicai lovakkal nemesítették” (idézi: Hankó B. 1943: 18; Földes L. 1958: 32). A székely ló nem havasi teherhordó állat volt, hanem hátas- és hámos ló. Magas főtartással és magas lépéssel járt, jól ügetett és vágtatott. Jeltelen alig volt közte, annál több szürke, legyes szürke és szeplős. Aligha véletlen, hogy a székelyek közös származásukat a fehér lóhoz kötötték (Gyallay D. 1959: 219). Ez a totemisztikus képzetet megőrző szólásuk több változatban ismert. („A székelyek mindnyájan rokonok apáról, anyáról s a fehér kabala likáról.”) Az ősi magyar lótól az arabos küllem, az aránylag kis és száraz fej, az arányos, vastag nyak is elkülönítette. Átlagos marmagassága az 1940-es évek elején még mérhető egyedeken 135 cm volt (Hankó B. 1943: 26-28). Az utóbbi századokban a keresztezések következtében a székely ló tulajdonságai, méretei is nyilván változtak.
Egy 1842-ben készült vásárlajstrom szerint Csíkszereda Mihály-napi vásárain erős kereslet volt a kicsiny, zömök, de vérmes és tüzes székely csikók iránt. Székelyudvarhely vásárain, főként az Oroszhegyen, a Sóvidéken (Marosszék) nevelt „eredeti, székely fajtájú” lovakat keresték. Marosszék és az egész Székelyföld leghíresebb lóvásárait Makfalván tartották. A székely lovat nagy számban vitték a Magyar Alföldre, ahol búzát nyomtattak vele (Nagy F. Ethn. 1979: 511-513). Csíkről a századfordulón azt közlik, hogy a hajdan híres székely ló már ismeretlen. „Mióta a székely 621-es huszár-katonaosztály megszűnt, s mióta a katonalovat a székelység nem maga tenyészti a maga számára, azóta a lótenyésztésnek is vége van.” (T. Nagy I. 1902: 29). Udvarhelyen szintén visszaesett e kiváló lófajta tenyésztése, s „a híres lótenyésztő községekben alig lehet jobb székely lovakat látni” (Barabás E. 1904: 29). A megye keleti részein azonban még éltek tiszta példányai ennek az apró termetű, dús sörényű, fürge és kitartó lófajtának. Udvarhelyen az oroszhegyi, Gyergyón a békási ló volt nevezetes tájfajta. Előbbi a Hargitán, utóbbi a Borgói-hágótól a Gyimesi-szorosig terjedő hegyvidéken élt. Mindkettő kis termetű, magashegyi lófajta volt. Az oroszhegyi ló marmagassága 14-15 marok (14 hüvelyk 3 vonal, azaz 147 cm), a békási lóé legfeljebb 130 cm. Mindkét fajta legelőn, erdőn élt télen is, istállót nem ismert (Orbán B. 1868: I. 96; Hankó B. 1943: 22; Gunda B. 1943b: 102-103; Földes L. 1958: 33-34). Az oroszhegyi ló az 1930-as évekre kiveszett, a békási fajta - amit Hankó a hucul lóval rokonított - az 1940-es években még létezett. További sorsáról sajnos nincs tudomásunk. (www.losport.hu)
* * *
Bölöni Dávid hagyományőrző, Éltes Barna szobrászművész, tanár, Péter Alpár képzőművész, és Simon Lajos lovasoktató, tanár, háromszéki lószerető emberek elhatároztuk, hogy mozgalmat indítunk a székely ló újratenyésztése érdekében. Első lépésben ezt az aláírásgyűjtést indítottuk útjára azért, hogy felmérhessük kezdeményezésünk támogatottságát. Ha sikerül pár száz aláírást összegyűjteni, azok birtokában lótenyésztő szakembereket fogunk megkeresni, arra kérve őket, hogy segítsenek a székely ló újratenyésztésében. Hiszünk benne, hogy akciónkkal hozzájárulunk a székelyföldi turizmus fejlődéséhez és a hagyományos kisparcellás földművelés életben tartásához, amely még ma is sok székely család számára biztosít megélhetést. Nem utolsó sorban a lovassport néhány válfajában is eredményeket biztosíthat.
Egy 1842-ben készült vásárlajstrom szerint Csíkszereda Mihály-napi vásárain erős kereslet volt a kicsiny, zömök, de vérmes és tüzes székely csikók iránt. Székelyudvarhely vásárain, főként az Oroszhegyen, a Sóvidéken (Marosszék) nevelt „eredeti, székely fajtájú” lovakat keresték. Marosszék és az egész Székelyföld leghíresebb lóvásárait Makfalván tartották. A székely lovat nagy számban vitték a Magyar Alföldre, ahol búzát nyomtattak vele (Nagy F. Ethn. 1979: 511-513). Csíkről a századfordulón azt közlik, hogy a hajdan híres székely ló már ismeretlen. „Mióta a székely 621-es huszár-katonaosztály megszűnt, s mióta a katonalovat a székelység nem maga tenyészti a maga számára, azóta a lótenyésztésnek is vége van.” (T. Nagy I. 1902: 29). Udvarhelyen szintén visszaesett e kiváló lófajta tenyésztése, s „a híres lótenyésztő községekben alig lehet jobb székely lovakat látni” (Barabás E. 1904: 29). A megye keleti részein azonban még éltek tiszta példányai ennek az apró termetű, dús sörényű, fürge és kitartó lófajtának. Udvarhelyen az oroszhegyi, Gyergyón a békási ló volt nevezetes tájfajta. Előbbi a Hargitán, utóbbi a Borgói-hágótól a Gyimesi-szorosig terjedő hegyvidéken élt. Mindkettő kis termetű, magashegyi lófajta volt. Az oroszhegyi ló marmagassága 14-15 marok (14 hüvelyk 3 vonal, azaz 147 cm), a békási lóé legfeljebb 130 cm. Mindkét fajta legelőn, erdőn élt télen is, istállót nem ismert (Orbán B. 1868: I. 96; Hankó B. 1943: 22; Gunda B. 1943b: 102-103; Földes L. 1958: 33-34). Az oroszhegyi ló az 1930-as évekre kiveszett, a békási fajta - amit Hankó a hucul lóval rokonított - az 1940-es években még létezett. További sorsáról sajnos nincs tudomásunk. (www.losport.hu)
* * *
Bölöni Dávid hagyományőrző, Éltes Barna szobrászművész, tanár, Péter Alpár képzőművész, és Simon Lajos lovasoktató, tanár, háromszéki lószerető emberek elhatároztuk, hogy mozgalmat indítunk a székely ló újratenyésztése érdekében. Első lépésben ezt az aláírásgyűjtést indítottuk útjára azért, hogy felmérhessük kezdeményezésünk támogatottságát. Ha sikerül pár száz aláírást összegyűjteni, azok birtokában lótenyésztő szakembereket fogunk megkeresni, arra kérve őket, hogy segítsenek a székely ló újratenyésztésében. Hiszünk benne, hogy akciónkkal hozzájárulunk a székelyföldi turizmus fejlődéséhez és a hagyományos kisparcellás földművelés életben tartásához, amely még ma is sok székely család számára biztosít megélhetést. Nem utolsó sorban a lovassport néhány válfajában is eredményeket biztosíthat.
0 Megjegyzések