Különböző sófajták léteznek attól függően, honnan származik a só (tengeri só, kősó), finomítják-e, továbbá hogy milyen szemcseméretű (durva, kristályos, finom). A só származási helye befolyásolja a mikroelem-tartalmát, de két fő alkotórésze minden esetben a nátrium és a klór. Magas vérnyomást a túlzott nátriumbevitel okoz, ebből a szempontból a tengeri só használata a konyhasó helyett semmiféle előnnyel nem jár - áll a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) legfrissebb hírlevelében.
Egyre több helyen találkozhatunk "csökkentett nátriumtartalmú só"-val, melynek nátriumtartalmát valamilyen más komponenssel helyettesítik, leggyakrabban káliummal. Azok számára, akik nem kívánnak leszokni a sózásról, alacsonyabb nátriumtartalma miatt előnyösebb lehet. A leggyakoribb a 30 százalékkal csökkentett nátriumtartalmú só, amely esetében a káliummal történő helyettesítés egészséges egyének számára nem jelent kockázatot, vesebetegeknél azonban mellőzni kell.
A jódozott só alkalmazása a konyhasó helyett szintén hasznos lehet, mivel Magyarország nagy része jódhiányos.
Háromszor több sót eszünk
A só, azaz a nátrium-klorid két alkotórésze a nátrium (40%) és a klór (60%). A nátrium a klórral és a káliummal együtt a szervezet folyadékháztartását szabályozza. Jelentős szerepe van az ingerületátvitelben, így az ideg- és izomműködésben, valamint a vérnyomás szabályozásában és egyes enzimek aktiválásában.
A nátrium a szervezet számára az egyik legfontosabb makroelem, azonban napi 1,5-2 grammnyi mennyiség elégséges belőle egy egészséges felnőtt számára. Napi nátriumbevitelünk csaknem teljes egészében a konyhasóból származik, 2 gramm nátrium 5 gramm konyhasónak (NaCl) felel meg. Mi magyarok azonban ennek körülbelül háromszorosát fogyasztjuk.
Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) által végzett legfrissebb reprezentatív Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot vizsgálat (OTÁP 2009) adatai szerint a sóbevitel itthon nőknél 12 gramm, míg férfiaknál 17,2 gramm, azaz az ajánlott érték több mint 2,5, illetve 3,5-szerese. A felnőtt lakosság feldolgozott élelmiszerekből származó sóbevitelének több mint egyharmadáért a kenyérfélék, közel egynegyedéért a húskészítmények, mintegy 10 százalékáért pedig a zöldségkonzervek és a savanyúságok felelősek.
A túlzott sóbevitel következményei
A magas vérnyomás (hipertónia) - mely a magyar felnőtt lakosság közel egyharmadát érinti - egyik legfontosabb kockázati tényezője a túlzott sóbevitel, azaz ha túl sok sót fogyasztunk, magas lesz a vérnyomásunk. Ez az összefüggés mindkét nemnél, minden életkorban fennáll. Az agyvérzések 62 százalékának és a szívkoszorúér-betegségek 49 százalékának hátterében a magas vérnyomás áll. Ezek a betegségek felelősek a magyar lakosság körében előforduló halálozások több mint feléért.
A fokozott sóbevitel azonban a magas vérnyomástól függetlenül is növeli az agyvérzés, a vesebetegség, valamint a bal kamrai izomtömeg-vastagodás kialakulásának kockázatát. Vizsgálatok igazolták, hogy a csökkentett sótartalmú étrend mellett a hipertónia kialakulásának gyakorisága 10-14 százalékkal volt kisebb. Magas vérnyomású betegeknél a sófogyasztás visszafogásával a vérnyomás 2-8 Hgmm-rel csökkenthető, mellyel a stroke (agyvérzés vagy szélütés) okozta halálozásban 22 százalékos, a szívinfarktus következtében kialakuló halálozásban 16 százalékos kockázatcsökkenés érhető el - olvasható az MDOSZ hírlevelében.
Egyre több helyen találkozhatunk "csökkentett nátriumtartalmú só"-val, melynek nátriumtartalmát valamilyen más komponenssel helyettesítik, leggyakrabban káliummal. Azok számára, akik nem kívánnak leszokni a sózásról, alacsonyabb nátriumtartalma miatt előnyösebb lehet. A leggyakoribb a 30 százalékkal csökkentett nátriumtartalmú só, amely esetében a káliummal történő helyettesítés egészséges egyének számára nem jelent kockázatot, vesebetegeknél azonban mellőzni kell.
A jódozott só alkalmazása a konyhasó helyett szintén hasznos lehet, mivel Magyarország nagy része jódhiányos.
Háromszor több sót eszünk
A só, azaz a nátrium-klorid két alkotórésze a nátrium (40%) és a klór (60%). A nátrium a klórral és a káliummal együtt a szervezet folyadékháztartását szabályozza. Jelentős szerepe van az ingerületátvitelben, így az ideg- és izomműködésben, valamint a vérnyomás szabályozásában és egyes enzimek aktiválásában.
A nátrium a szervezet számára az egyik legfontosabb makroelem, azonban napi 1,5-2 grammnyi mennyiség elégséges belőle egy egészséges felnőtt számára. Napi nátriumbevitelünk csaknem teljes egészében a konyhasóból származik, 2 gramm nátrium 5 gramm konyhasónak (NaCl) felel meg. Mi magyarok azonban ennek körülbelül háromszorosát fogyasztjuk.
Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) által végzett legfrissebb reprezentatív Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot vizsgálat (OTÁP 2009) adatai szerint a sóbevitel itthon nőknél 12 gramm, míg férfiaknál 17,2 gramm, azaz az ajánlott érték több mint 2,5, illetve 3,5-szerese. A felnőtt lakosság feldolgozott élelmiszerekből származó sóbevitelének több mint egyharmadáért a kenyérfélék, közel egynegyedéért a húskészítmények, mintegy 10 százalékáért pedig a zöldségkonzervek és a savanyúságok felelősek.
A túlzott sóbevitel következményei
A magas vérnyomás (hipertónia) - mely a magyar felnőtt lakosság közel egyharmadát érinti - egyik legfontosabb kockázati tényezője a túlzott sóbevitel, azaz ha túl sok sót fogyasztunk, magas lesz a vérnyomásunk. Ez az összefüggés mindkét nemnél, minden életkorban fennáll. Az agyvérzések 62 százalékának és a szívkoszorúér-betegségek 49 százalékának hátterében a magas vérnyomás áll. Ezek a betegségek felelősek a magyar lakosság körében előforduló halálozások több mint feléért.
A fokozott sóbevitel azonban a magas vérnyomástól függetlenül is növeli az agyvérzés, a vesebetegség, valamint a bal kamrai izomtömeg-vastagodás kialakulásának kockázatát. Vizsgálatok igazolták, hogy a csökkentett sótartalmú étrend mellett a hipertónia kialakulásának gyakorisága 10-14 százalékkal volt kisebb. Magas vérnyomású betegeknél a sófogyasztás visszafogásával a vérnyomás 2-8 Hgmm-rel csökkenthető, mellyel a stroke (agyvérzés vagy szélütés) okozta halálozásban 22 százalékos, a szívinfarktus következtében kialakuló halálozásban 16 százalékos kockázatcsökkenés érhető el - olvasható az MDOSZ hírlevelében.
0 Megjegyzések