Agrárforradalom egy debreceni hátsó kertben! - Ezzel a felütéssel indul egy pár napja publikált cikk a Cívishír nevű regionális hírportálon. A riport egy olyan debreceni családapával készült, aki hobbikertészként családját zöldséggel és hallal látja el, akár hóban és fagyban is. Megoldása döbbenetesen olcsó, egyszerű, egészséges ugyanakkor nem egyedülálló - a világ számos pontján már ismert eljárásnak számít - természetesen Gönczi Péter innovatív teljesítményének értékéből ez mit sem von le. 

Utánanéztünk az „agrárforradalomként” emlegetett jelenségnek, ami az aquapónia névre hallgat: találtunk inspiráló külföldi példákat és a megoldást valóban a természet adja. A történetünk főszereplője az úgynevezett akvapónia, ami az intenzív tartályos haltenyésztés (akvakultúra) és a föld nélküli növénytermesztés (hidropónia) egyesítéséből jött létre. Nagyszerűségét és egyszerűségét az adja, hogy a két rendszer hátrányait előnnyé kovácsolja, ezáltal egy természetes és meghökkentően olcsó működést biztosít. Mindkét folyamat önmagában is hatékony és ennek megfelelően elterjedt, ám mindkettő hatalmas költségekkel jár. 

Gönczi Péter a Cívishírnek elmondta, hogy a hidropóniában a növényeket föld nélkül vízben nevelik, az összes szükséges tápanyagot műtrágyával viszik be a vízbe. A nagyáruházak zöldségei a sár nélküli gyökerekkel mind innen származnak, tehát működőképes a dolog. Viszont a több száz köbméter vizet időnként cserélni kell, a leengedett vizet külön kezelni is kell, mielőtt a környezetbe visszaengedhető. Az akvakultúra is egyre terjed a tengeri halászat visszaszorulásával. 

Az intenzív halászatok is rendszeres vízcserével működnek a megfelelő vízminőség megőrzése érdekében, sőt a tartályok vizét gyakran fűteni is kell – tette hozzá a hobbikertész. Az akvapóniában a fent felsorolt összes költségtényező megszűnik egy természetes körfolyamat által. „A halak ürülékét tartalmazó víz az ammóniát nitráttá alakító baktériumoknak köszönhetően a növények számára fontos tápanyaggal telítődik. A haltartály tehát odakerül a kavicságy mellé, és a belőle érkező víz öntözi a növények kavicságyát. 

Utóbbiak szépen növekednek tőle, ráadásul megtisztítják a vizet. A növényektől visszaforgatott víz így a halak számára kiváló minőségű és oxigéndús lesz” – magyarázta Gönczi Péter. Tehát a haltenyésztés és a növénytermesztés hasznos és gazdaságos ötvözéséből jött létre az aquapónia. Mielőtt visszatérünk a debreceni hobbikertész innovatív hátsókerti gazdálkodásához tegyünk egy rövid nemzetközi kitekintést: hogy is áll a világ az aquapónia alkalmazását tekintve? Brazília nem áll meg… Brazíliai aquapóniás eljárással működő telep. Brazília már jó ideje alkalmazza a forradalminak számító technológiát és Mexikó számára sem idegen az eljárás. 

Az előbbi esetében egy olyan országról beszélünk, ahol az összes földterület 80 %-a a lakosság csekély, mindössze 5 százalékának tulajdonában van, és az ország lakosságát a kiemelkedően gazdagok és a szélsőségesen szegények alkotják. Ilyen feltételek mellett szükségessé vált a kistermelői, és önellátó növénytermesztés serkentése, aminek egyik eszközeként az aquapóniás termesztést alkalmazzák, akár kormányzati támogatással és mára igen fejlett Brazíliában. Így már nem tűnik véletlennek, hogy az interneten fellehető anyagok, videók jelentős része portugálul van. Főleg leveles zöldségek termesztése során alkalmazzák ezt a módszert, de Brazília itt nem állt meg. Gyógynövényeket és paradicsomot is termesztenek aquapóniás rendszerben. 

Ettől gazdaságosabb haltenyésztést el sem lehetne képzelni. Az egész rendszer felépítése megoldható házi eszközökkel – ahogyan ezt Gönczi Péter példája is igazolja-, mondhatnánk a fészerben található anyagokból. Az üzemeltető tartályok főképpen műanyagból készülnek, de bármilyen anyagból elképzelhetők. Akár a földbe ásott, fóliával bélelt nagyobb gödör is megfelel a célnak. Halastavak, folyók holt ágain is lehetne úsztatós módszerrel gyógynövényt vagy leveles zöldségnövényeket termeszteni. 

Berlinben már nagyban gondolkoznak Berlin külvárosi ipar negyedében egy magas épület tetején a világ legnagyobb tetőkertjét készülnek megvalósítani, amelyen zöldségeket, gyümölcsöket termesztenek, és halakat nevelnek a már említett aquapóniás eljárással. A városi gazdálkodás mozgalma, amit a hetvenes években New Yorkban még zöld gerilla mozgalomnak neveztek, mára világszerte ismert jelenség. A berlini tetőkert példa lehet arra, hogy akár egy ipari övezet szomszédságában lévő épület tetején is lehet olyan gazdálkodást folytatni, amivel a környék lakóit tudják ellátni, ráadásul itt biogazdálkodásról van szó. 

A kertet üvegfallal védik a kipufogótól és minden ma létező megoldást bevetnek a fenntarthatóság jegyében. Innovatív és környezetbarát technológiával a növényekkel együtt halakat is nevelnek aquapónia rendszerrel, ami növények és halak kölcsönös együttélésének természetes ötvözete. A halak vizét a növények közé szivattyúzzák, amik a vízben levő szerves anyagokkal táplálkoznak, s a megszűrt vizet visszajuttatják a halakhoz. Ez egy örök körfolyamat, csak a párolgásból adódó veszteséget kell pótolni. Ilyet akár kicsiben, otthonunkban is készíthetünk. 

Ezzel a rendszerrel nagyon sok vizet és energiát lehet megspórolni, nem beszélve arról a sok vegyszer mellőzéséről, amit a növények természetes szűrése miatt el lehet hagyni. Három fiatal berlini -Christian Echternacht, Karoline von Böckel és Nicolas Leschke –, találta ki a FRISCH VOM DACH (magyarul „Friss a tetőről”) nevű projektet, aminek keretében a 7000 négyzetméteres tetőkertet 2013. év elejére tervezik befejezni. 

Ötmillió euróba (1,5 milliárd forint) kerül majd mindez, aminek megvalósulásához támogatókat keresnek, de ha nem találnának szponzorokat, akkor is nekilátnak, hiszen 2012 a fenntarthatóság éve Európában, aminek keretében számos pályázati lehetőségre lehet számítani. Ha elkészül a nagy terv, akkor elmondható, hogy a világ legnagyobb tetőteraszát, melyen biogazdálkodás folyik majd, egy berlini autópálya mellett találjuk. Idehaza - az „agrárforradalom” beindult már egy debreceni hátsó kertbe is! 

A debreceni aquapóniás megoldás gyakorlati történet egy hátsó kertben indult, ahol a rengeteg nyári esőt követő gombabetegségek lerohasztották a zöldségeket, ám a gazda nem adta fel, és ötletelni kezdett. Végül egy zseniális megoldással rukkolt elő, ami minimális ráfordítással a zöldség mellett a családja halszükségletét is fedezi. 

A dióhéjban már ismertetett rendszert a debreceni hobbikertész egyedülálló módon egy passzív üvegházban kezdte el működtetni, ezzel áthidalva a hazai éghajlati viszonyok okozta problémákat. Brazília és a hozzá hasonló, melegebb éghajlatú területeken nem okoz gondot a téli működtetés, de Debrecen esetében ezt meg kellett valahogy oldania Gönczi Péternek, erre jött a passzív üvegház, mint megoldás, ami télen magát fűti! Tavaly márciusban a barátai segítségével felépítette a 22 négyzetméteres üvegházat, melynek csupán a déli oldala van üvegből, a többi szigetelt. A napfényből érkező hő tárolását az északi falon elhelyezett vízzel teli hordók biztosítják. 

Az üvegházba bekerült egy haltartály 50 szivárványos pisztránggal, a vizet egy régi szivattyú mozgatja a növények alatt levő 30 centis kavicságyba, és vissza. Szinte minden újrafelhasznált anyagból készült, így az elindulás nem jelentett az átlagember számára elérhetetlen beruházást, a felállított rendszer pedig önmagát működteti. Gönczi Péter számításai szerint két-három év alatt megtérül a befektetett összeg és idő, a munkaigénye pedig minimális, mivel nincs gyomlálás, kapálás, locsolás! Ősi módszer, új köntösben Az akvapónia talán nem is annyira új keletű dolog, mint elsőre tűnik. 

Gönczi Péter szerint nem a haltenyésztésből és a föld nélküli növénytermesztésből fejlődött ki, hanem sokkal inkább egy visszatérés az eredeti természetes folyamathoz. Példaként említi Kínát, ahol a mai napig ráeresztik a pontyot az elárasztott rizsföldekre, hogy a kártevőket eltakarítsa és megtrágyázza a vizet, amitől jobban nő a rizs. Ugyanez a folyamat működött a régi Magyarországon az ártéri fokgazdálkodással is. „Az egész rendszert a természet találta ki, sőt ez maga a természet, emiatt tökéletes” – állítja a hobbikertész. A módszer kétség kívül ígéretes, és a debreceni példa alapján nálunk is van jövője. Rajtunk múlik, hogy élünk-e vele.