Újra a levegőbe emelkedett szerdán Budaörsön idősebb Rubik Ernő R18c Kánya típusú repülőgépe, amely a jövőben rendszeresen fog repülni.
A vontatórepülő hosszú évtizedek után vált múzeumi tárgyból ismét aktív gépmadárrá mondta Hajdu Károly, a magyar építésű veterán légi járművet felújíttató Goldtimer Alapítvány vezetője az MTI-nek.
A Kányát idősebb Rubik Ernő 1943-ban tervezte, de a repülőgép végül csak a világháború után épült meg - már mint vitorlázóvontató -, s a típusból összesen kilenc darab készült. Két megmaradt példánya a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumba került, innen "mentette ki" a most felújított gépet a Goldtimer Alapítvány, amelynek célja, hogy a régi repülőgépeket ismét működőképessé tegye.
A Kánya felújítása 1996-ban kezdődött, és kisebb-nagyobb szünetek után mostanra fejeződött be; a több ezer órát igénylő munkálatok fő kivitelezője Bobák György és Révy László volt. Az eredeti sárga színét és HA-RUF lajstromjelét visszanyerő, fa- és fémépítésű, több különleges technikai megoldással is büszkélkedő oldtimerrel a nagyközönség hazai és külföldi bemutatókon találkozhat, sőt ki is próbálhatja.
Története
1943-ban merült fel egy könnyű motoros futár- és vontató repülőgép gyártásának az ötlete. Rubik még 1944-ben elkezdte a gép tervezését, és több részegységet is elkészítettek. A konstrukcióhoz a kiváló rövid fel- és leszállási tulajdonságokkal rendelkező német Fi 156 Storch futárrepülőgép szolgált alapul. A háborús események miatt azonban a gép építése félbemaradt. A munkálatok 1946-ban folytatódtak. Az első prototípus 1948-ban készült el.
Ebbe a gépbe egyéb lehetőség hiányában egy 130 LE teljesítményű Walter Major I motort építettek, mely kéttollú fa légcsavart hajtott. A Kánya névre keresztelt gépet kezdetben a légierő használta 1-002 oldalszámmal, majd 1949-ben átadták a sportrepülésnek, ahol vontatógépként üzemelt HA-RUA lajstromjelle. Az első prototípus egy vontatási feladat során megsérült, ezért sejeltezni kellett. A gép Dunakeszire került, ahol tantermi bemutató eszközként használták.
A második világháború alatt részben megépített gépeket nem számítva kilenc példányt építettek belőle az esztergomi Sportárutermelő Nemzeti Vállalatnál. Többféle motorral készült. Az első két példányba még a 97 kW-os (130 LE) csehszlovák Walter Major I hathengeres soros benzinmotort építették. Ezt a változatot R–18A-nak is jelölik, a többire pedig az R–18B típusjelet használják. A gépek többségében 119 kW-os (160 LE-s) hathengeres Walter Minor 6–III motort építettek, de készült M–11 csillagmotorral épített változat is.
A gép rövid fel- és leszállási tulajdonságokkal rendelkezik. Ennek érdekében a merevített felső szárnyak orrsegédszárnnyal és réselt fékszárnyakkal vannak ellátva. A gép sárkányszerkezete vegyes építésű. A törzs acélcsövekből hegesztett rácsszerkezet. Futóműve hagyományos, hárompontos.
Az elkészült gépeket a sportrepülőklubok használták vitrolázó repülőgépek vontatására az 1950-es évektől.
Napjainkban a HA-RUG lajstromjelű példánya a Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti Kiállításának gyűjteményében található, a HA-RUF lajstromjelű példányt pedig a Goldtimer Alapítvány felújította és repülőképes állapotba hozta. Utóbbi gép a budaörsi repülőtéren állomásozik.
Az 1960-as évek közepén Rubik Ernő továbbfejlesztette az R–18 Kányát és áttervezte fémépítésűre. A tervek szerint már többcélúnak szánt R–28 Fém-Kánya típusjelzésű repülőgép teljesen fémépítésű félhéjszerkezet lett volna. A gép gyártását ugyan elkezdték a MALÉV ferihegyi javító bázisán, de végül egy példány sem készült el.
A Kányát idősebb Rubik Ernő 1943-ban tervezte, de a repülőgép végül csak a világháború után épült meg - már mint vitorlázóvontató -, s a típusból összesen kilenc darab készült. Két megmaradt példánya a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumba került, innen "mentette ki" a most felújított gépet a Goldtimer Alapítvány, amelynek célja, hogy a régi repülőgépeket ismét működőképessé tegye.
A Kánya felújítása 1996-ban kezdődött, és kisebb-nagyobb szünetek után mostanra fejeződött be; a több ezer órát igénylő munkálatok fő kivitelezője Bobák György és Révy László volt. Az eredeti sárga színét és HA-RUF lajstromjelét visszanyerő, fa- és fémépítésű, több különleges technikai megoldással is büszkélkedő oldtimerrel a nagyközönség hazai és külföldi bemutatókon találkozhat, sőt ki is próbálhatja.
Története
1943-ban merült fel egy könnyű motoros futár- és vontató repülőgép gyártásának az ötlete. Rubik még 1944-ben elkezdte a gép tervezését, és több részegységet is elkészítettek. A konstrukcióhoz a kiváló rövid fel- és leszállási tulajdonságokkal rendelkező német Fi 156 Storch futárrepülőgép szolgált alapul. A háborús események miatt azonban a gép építése félbemaradt. A munkálatok 1946-ban folytatódtak. Az első prototípus 1948-ban készült el.
Ebbe a gépbe egyéb lehetőség hiányában egy 130 LE teljesítményű Walter Major I motort építettek, mely kéttollú fa légcsavart hajtott. A Kánya névre keresztelt gépet kezdetben a légierő használta 1-002 oldalszámmal, majd 1949-ben átadták a sportrepülésnek, ahol vontatógépként üzemelt HA-RUA lajstromjelle. Az első prototípus egy vontatási feladat során megsérült, ezért sejeltezni kellett. A gép Dunakeszire került, ahol tantermi bemutató eszközként használták.
A második világháború alatt részben megépített gépeket nem számítva kilenc példányt építettek belőle az esztergomi Sportárutermelő Nemzeti Vállalatnál. Többféle motorral készült. Az első két példányba még a 97 kW-os (130 LE) csehszlovák Walter Major I hathengeres soros benzinmotort építették. Ezt a változatot R–18A-nak is jelölik, a többire pedig az R–18B típusjelet használják. A gépek többségében 119 kW-os (160 LE-s) hathengeres Walter Minor 6–III motort építettek, de készült M–11 csillagmotorral épített változat is.
A gép rövid fel- és leszállási tulajdonságokkal rendelkezik. Ennek érdekében a merevített felső szárnyak orrsegédszárnnyal és réselt fékszárnyakkal vannak ellátva. A gép sárkányszerkezete vegyes építésű. A törzs acélcsövekből hegesztett rácsszerkezet. Futóműve hagyományos, hárompontos.
Az elkészült gépeket a sportrepülőklubok használták vitrolázó repülőgépek vontatására az 1950-es évektől.
Napjainkban a HA-RUG lajstromjelű példánya a Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti Kiállításának gyűjteményében található, a HA-RUF lajstromjelű példányt pedig a Goldtimer Alapítvány felújította és repülőképes állapotba hozta. Utóbbi gép a budaörsi repülőtéren állomásozik.
Az 1960-as évek közepén Rubik Ernő továbbfejlesztette az R–18 Kányát és áttervezte fémépítésűre. A tervek szerint már többcélúnak szánt R–28 Fém-Kánya típusjelzésű repülőgép teljesen fémépítésű félhéjszerkezet lett volna. A gép gyártását ugyan elkezdték a MALÉV ferihegyi javító bázisán, de végül egy példány sem készült el.
0 Megjegyzések