Mint ahogy a lovas nomád népeknél az ember össze van nőve a lovával, ugyan úgy elválaszthatatlan a keleti népeknél a zene, a tánc és a tea együttes élvezete. Amikor a keletről beszélünk, halk muzsika bágyadtan pislákoló lámpák tarka fénye, és egy raqsa sarqiajja gyönyörű tánca tárulkozik elénk, aki fantasztikus selymekbe burkolódzva juttat vissza a régen elfeledett keleti édenbe, miközben a findzsából kortyolgatjuk a mámorító teát. 

Ahogy a Biblia mondja, az úristen egy kertet helyezett el Keleten az édenben, ahol az első emberpár élt, csak is innen jöhetett ez a sok gyönyörűség. Bár, mire Európába elért, kicsit megfakult, halovány lett, de a keleti kultúra iránt rajongóknak köszönhetően újra fellendülőben van Magyarországon is. Hogy a zene vagy a tánc volt –e előbb azt könnyű kitalálni, ugyan is zene nélkül nem túl élvezetes táncolni. Viszont tánc nélkül azért még lehet a zenét élvezni. Viszont zenét hallgatni és táncolni is csak azután lehet, miután a teát leszüreteltük, és aztán el is készítettük magunknak.

Indiában főleg a „masala tea” a legismertebb és legelterjedtebb tea. (Következő cikkemben fogok róla részletesebben írni)

Az arabok több ezer év óta isszák a Szudáni rózsa teát a kellemes íze és a jótékony hatása miatt. A Szudáni rózsát nevezik hibiszkusznak és afrikai mályvának is. Csodálatosan szép, bíbor felöntésű, savanykás tea rengeteg vitaminnal. Majdnem minden gyümölcsteában megtalálható alkotóelem. Szomjoltó tea, mely jó köptető és köhögéscsillapító, és nagyon jó hatással van az emésztőrendszerre.



A másik méltán ismert és elismert teájuk a Zöldmenta tea. Zöldtea és mentalevelek fantasztikus keveréke azok számára, akik kedvelik a mentát, ám a mentatea önmagában nem elég számukra. Gunpowder alapú, fodormentával ízesített tea minden igényt kielégít, hűsít, nyugtatja a testet, ugyanakkor élénkíti az elmét! Nem elhanyagolható az sem, hogy a mentateát ajzószerként fogyasztották az arab férfiak.



A táncról mindenki tudja, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni, amikor megszólal a zene.

Régen Indiában a templomok mélyén eldugott szentélyekben őrizték a tudást századokon át és egyre finomították, gazdagították a mozgást, a ruhákat és kiegészítőket.

Ha Perzsiáról beszélünk, akkor nagy valószínűséggel a hastánc jut eszünkbe először.

Hastánc az egyik legrégebbi táncformákból alakulhatott ki, a Sumer, Pártus és Egyiptomi birodalmak korában fokozatosan fejlődve.  Sok régészeti ásatás is alátámasztja ezt a teóriát.



A zene és a tánc hozzátartozott és tartozik ma is az ember életéhez. Régen úgy gondolták segíti a gyógyulást, a munka utáni kikapcsolódást. Örömöt és bánatot fejeztek ki vele, és még a nászéjszakára való „tudást” is tánccal sajátították el. És mind ez elképzelhetetlen lett volna a keleti embereknek teaivás nélkül.