Egy korábban a szakma előtt is ismeretlen Munkácsy-művet mutatott be Pákh Imre Szegeden a Móra Múzeumban, a Párizs környéki tájat ábrázoló alkotást 1880 és 1885 között festhette a művész.
A kisméretű tájkép tavasszal bukkant föl egy franciaországi árverésen. Kiderült, hogy Donáth Sándor, a két világháború között Bécsben tevékenykedett sikeres műkereskedő tulajdonában volt. A hagyatékából került fél tucat magyar festménnyel - egy másik Munkácsy-képpel, Rippl-Rónai József és Paál László alkotásaival - együtt egy aukciós házhoz - mondta az amerikai-magyar műgyűjtő.
A festményt egy "szemfüles" kereskedő vásárolta meg, tőle került az alkotás a közelmúltban Pákh Imréhez. A gyűjtő elárulta, hogy a festmény pillanatnyilag a kedvenc Munkácsy-képe, amely üde, könnyed ecsetvonásaival tükrözi a művész nagyságát. A festmény igazi kuriózumnak számít, hiszen a képen - talán nem véletlenül - szerepel Munkácsy Mihály ujjlenyomata is - közölte a gyűjtő.
Fogas Ottó múzeumigazgató elmondta, hogy a közgyűjtemény - döntően Pákh Imre gyűjteményéből származó képeket bemutató - Munkácsy-tárlatát december 16-ig láthatja a közönség. A festő egyik legjelentősebb alkotásának tartott Golgotát azonban csak november 11-ig csodálhatják meg az érdeklődők. Ekkor azonban két újabb alkotás, a Golgota és a Krisztus Pilátus előtt redukciója érkezik Szegedre.
A szegedi Móra Múzeumban az Aranyecset - Munkácsy Szegeden című kiállításon az egyik leghíresebb magyar festő mintegy félszáz alkotását láthatja a közönség. A bemutatott alkotások között több olyan is szerepel, amelyet korábban még nem láthatott a magyar közönség.
Fogas Ottó múzeumigazgató elmondta, hogy a közgyűjtemény - döntően Pákh Imre gyűjteményéből származó képeket bemutató - Munkácsy-tárlatát december 16-ig láthatja a közönség. A festő egyik legjelentősebb alkotásának tartott Golgotát azonban csak november 11-ig csodálhatják meg az érdeklődők. Ekkor azonban két újabb alkotás, a Golgota és a Krisztus Pilátus előtt redukciója érkezik Szegedre.
A szegedi Móra Múzeumban az Aranyecset - Munkácsy Szegeden című kiállításon az egyik leghíresebb magyar festő mintegy félszáz alkotását láthatja a közönség. A bemutatott alkotások között több olyan is szerepel, amelyet korábban még nem láthatott a magyar közönség.
Munkácsy Mihály élete
Munkácsy Mihály, francia nyelvterületen Michel Léo de Munkácsy (Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festőművész. Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztaloslegényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb „szociológusa” is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket.
Európai, keresztény és magyar polgár volt egyszemélyben és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munka szükségeltetett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Nagy méretű vásznain készíti el kompozícióit gazdag embertípusokkal, eszköztárakkal mintegy előrevetítve a 20. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszlet anyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes széles vásznú filmek világát.
Világhírű a Siralomház című képével lett, melynek kompozíciója és ábrázolása eredeti és magával ragadó. Tájképfestészete és magyar történelemmel foglalkozó képei is figyelemre méltóak. Debrecenben a Déri Múzeum őrzi az ún. Krisztus-trilógiát (Ecce homo, Krisztus Pilátus előtt, Golgota). Azokat az érzéseket és esendőségeket eleveníti meg a Bibliából, amelyek minden keresztény embert megindítanak.
„Van egy rendkívül sajnálatos körülmény Munkácsy Mihály festményeivel kapcsolatban: 10, de legkésőbb 20 év múltán besötétedtek, s bizony akkor már csak néhány szín és fény jelezte a kompozíciót, maga a kompozíció elveszett. Ennek az az oka – amint Malonyay írja–, hogy Munkácsy főleg az 1880-as évekig, de sajnos még később is túlságosan bitümbe dolgozott. Ez a meleg tónusokat biztosító alapozó festék, amilyen hálás eleinte, gonosz és alattomos, amikor megvénül. Nagyobb mennyiségben alkalmazva nem szárad, nem hal meg, hogy az idő nemes patinája bevonhassa, hanem megöregszik és folyton élni akar, színét veszti, ráncosodik, melegben nyújtózkodik, hidegben összezsugorodik. Megviselte a bitüm a Siralomházat, a Tépéscsinálókat, a Miltont és a többit. A restaurátoroknak nem kis gondot okoz a Munkácsy-képek karbantartása.”
Munkácsy Mihály kompozícióteremtő készsége és romantikusan expresszív realizmusa a magyar festőnemzedékek egész sorára volt hatással. Elég itt utalni Hollósy Simon, Thorma János, Tornyai János, Koszta József életművére.
Európai, keresztény és magyar polgár volt egyszemélyben és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munka szükségeltetett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Nagy méretű vásznain készíti el kompozícióit gazdag embertípusokkal, eszköztárakkal mintegy előrevetítve a 20. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszlet anyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes széles vásznú filmek világát.
Világhírű a Siralomház című képével lett, melynek kompozíciója és ábrázolása eredeti és magával ragadó. Tájképfestészete és magyar történelemmel foglalkozó képei is figyelemre méltóak. Debrecenben a Déri Múzeum őrzi az ún. Krisztus-trilógiát (Ecce homo, Krisztus Pilátus előtt, Golgota). Azokat az érzéseket és esendőségeket eleveníti meg a Bibliából, amelyek minden keresztény embert megindítanak.
„Van egy rendkívül sajnálatos körülmény Munkácsy Mihály festményeivel kapcsolatban: 10, de legkésőbb 20 év múltán besötétedtek, s bizony akkor már csak néhány szín és fény jelezte a kompozíciót, maga a kompozíció elveszett. Ennek az az oka – amint Malonyay írja–, hogy Munkácsy főleg az 1880-as évekig, de sajnos még később is túlságosan bitümbe dolgozott. Ez a meleg tónusokat biztosító alapozó festék, amilyen hálás eleinte, gonosz és alattomos, amikor megvénül. Nagyobb mennyiségben alkalmazva nem szárad, nem hal meg, hogy az idő nemes patinája bevonhassa, hanem megöregszik és folyton élni akar, színét veszti, ráncosodik, melegben nyújtózkodik, hidegben összezsugorodik. Megviselte a bitüm a Siralomházat, a Tépéscsinálókat, a Miltont és a többit. A restaurátoroknak nem kis gondot okoz a Munkácsy-képek karbantartása.”
Munkácsy Mihály kompozícióteremtő készsége és romantikusan expresszív realizmusa a magyar festőnemzedékek egész sorára volt hatással. Elég itt utalni Hollósy Simon, Thorma János, Tornyai János, Koszta József életművére.
0 Megjegyzések