Több pályázó, megnövelt pályázati keret a magyarországi munkákhoz, jelesre vizsgázott, új elektronikus pályázati rendszer - odaítélték a Kárpát-medence határon túli magyar kutatóinak tudományos munkáját támogató, ez évi akadémiai ösztöndíjakat. Az MTA közfeladataként a Domus Hungarica program keretében infrastrukturális segítséggel és ösztöndíjakkal járul hozzá a határon túli magyar tudósok kutatásainak előremozdításához.
"A Magyar Tudományos Akadémia alapítása óta az összmagyarság legfontosabb tudományos intézménye. Kisugárzása, példája, alkotó jelenléte felbecsülhetetlen érték a kisebbségi anyanyelvi közösségek, illetve a szórványban, diaszpórában élő nemzettársak számára. A kisebbségi kutató a maga egyetemi, középiskolai, közgyűjteményi, egyházi munkahelyén is a nemzeti önazonosság, a szellemi összetartozás példája, sok fiatal példaképe" – mondta a határon túli magyar tudósok támogatásának szükségességéről Paládi-Kovács Attila akadémikus, a Domus Hungarica programra beérkezett pályázatokat elbíráló Domus Kuratórium elnöke. Az MTA a rendszerváltást követően rövid időn belül létrehozta a támogatás különböző formáit: az ösztöndíjakat, a Magyar Tudományosság Külföldön testületeit, valamint a Kolozsvári Akadémiai Bizottságot. Ezek mellett pedig budapesti szállásként az ösztöndíjasok rendelkezésére áll a Domus Hungarica Vendégház, amely 2011-től az MTA fejezet költségvetéséhez tartozik". Az akadémikus szerint az ösztöndíjpályázatok tavasszal megújult működési rendje, az Akadémiai Adattáron alapuló elektronikus pályázati rendszer jelesre vizsgázott: ez is hozzájárult, hogy a korábbi évekhez viszonyítva több pályázat érkezett. Míg 2011-ben összesen 193 magyarországi ösztöndíjkérelmet bírált el a Domus Kuratórium, 2012-ben csak a tavaszi pályázati fordulóra 191 pályázat érkezett. Magyarországi ösztöndíjakra az idén összesen 28,9 millió forint áll rendelkezésre – ez mintegy 9 millió forintos bővülést jelent az előző évekhez képest.
 
A szülőföldi ösztöndíj pályázat
nyerteseinek névsora ide kattintva olvasható

A kuratórium október 1-jén döntött a szülőföldön felhasználható támogatásokról. Eszerint 66 nyertes – 16 junior, 36 senior kutató, valamint 14 csoport – részesülhet összesen 25,2 millió forintos éves támogatásban. A pályázók között a bölcsészek vannak túlsúlyban, de egyre eredményesebbek az élet- és természettudományok képviselői. A rendelkezésre álló forrásokat az igénylések ötszörösen haladták meg. Az igénylők – azon belül a természettudósok – számának növekedését és az újabb kutatási prioritások megjelenését látva Paládi-Kovács Attila a támogatási keretek jelentős emelését tartja szükségesnek. Mint fogalmazott: Ez nem pusztán tudományos érdek, hanem egyetemes nemzetpolitikai ügy.
     A szülőföldi pályázatok elbírálásának másnapján, október 2-án jelent meg az őszi magyarországi ösztöndíjpályázat, amely a 2013. év első felére kínál kutatási lehetőséget a bárhol a világon élő, magyar nyelvű vagy tárgyú kutatásokat folytatók számára. Ezekben az esetekben már nem a kutató származása, hanem a benyújtott pályázat témája a döntő: japán nyelvész is lehet Domus-ösztöndíjas, ha a magyar nyelv kérdéseivel foglalkozik, mint ahogyan angol szociológus is lakott már a Domus Vendégházban. Az ösztöndíjprogram keretében senior és junior kategóriában havi 160, illetve 120 ezer forintos támogatás igényelhető. Budapesti kutatómunka esetén az ösztöndíj időtartamára az ösztöndíjast térítésmentes szállás illeti meg a Domus Hungarica Vendégházban, vidéki kutatómunka esetén pedig havonta 50 ezer forintos szállásköltség-térítés adható.
     A Domus ösztöndíjprogram és a Domus Kuratórium szakmai irányítója a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság. "A testület még az idei pályázati ciklusok előtt döntött a program fő célkitűzéseinek hatékonyabb megvalósítása érdekében arról, hogy a korábban elképesztően széles skálán mozgó határon túli kutatásokat legalább nagyobb részben »mederbe terelje«, valamint bizonyos tematikai prioritásokat jelöljön ki" – mondta Kocsis Károly elnök. Tájékoztatása szerint az e tekintetben eddig sikeres kezdeményezések alapján – például az egész Kárpát-medencét összefogó magyar nyelvtudományi kutatóhálózat, a »Termini« példáját követve – más, hasonlóan nemzeti jelentőségű magyar-magyar, de nem feltétlenül Budapest központú, a nemzeti műveltséggel, a társadalmi-demográfiai változásokkal, valamint a természeti környezet fenntarthatóságával foglalkozó kutatói hálózatok létrejöttét szeretnék ösztönözni. „Bízunk benne, hogy ezáltal a rendelkezésünkre álló forrásokat egyre hatékonyabban, tematikailag koncentráltabban tudjuk a határainkon túli magyar tudományosság rendelkezésére bocsátani" – hangoztatta Kocsis Károly.