Pár év alatt 240 ezer fővel zsugorodott az szja-bevallást benyújtók száma, aminek egyik oka lehet, hogy a korábbi kifehérítés után mind többen térnek vissza a szürke zónába. Mindezzel párhuzamosan mérséklődött az adóterhelés is, 19 százalékról 14 százalék alá - ám ezt nem mindenki tapasztalhatta meg. 

Néhány év alatt 240 ezer szja-bevalló tűnt el a rendszerből a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatai szerint. A korábbi növekedést követően 2008-ban már 4,540 milliónyian nyújtottak be szja-bevallást, azóta viszont fordult a kocka, így tavaly ez a szám nem érte el  a 4,3 millió főt.  A lejtmenet - amellyel párhuzamosan az egy főre jutó adó is csökkent - nem volt folyamatos: egy nagyobb apadás után 2010-ben feljebb kúszott a bevallók száma, majd onnan zuhant a mostani szintre.
Az okok sokrétűek, valójában csak az idei év adatai adhatnak magyarázatot a folyamatra. Ha ugyanis 2012-ben is folytatódik a csökkenés, illetve ezen a szinten marad a bevallók száma, tényként kezelhető lesz, hogy nem sikerült tartósan láthatóvá tenni a korábban szja-szempontból láthatatlan embereket.

Újra erőre kaphatott a szürke zóna

A 2008-as csúcs ugyanis nem volt véletlen. Abban az időszakban indult el élesben a potyautasok szűrése, az egészségügyi ellátások során a piros és zöld lámpa villogtatása. Ennek hatására egy-két év alatt több százezren jelentek meg a rendszerben, vagyis olyanok, akik korábban semmilyen kimutatható jövedelemmel nem rendelkeztek, feltűntek az adófizetők között. S nem is a legalsóbb jövedelmi szintet duzzasztották fel: ebben az időben az egymillió forint alatt keresők köre ugyanis arányaiban csökkent, s a legnagyobb növekedést az egymillió és 1,5 millió forint között keresők produkálták. Az is emelte a relatíve magasabb jövedelemsávba tartozók körét, hogy bevezették azt a szabályt, amely szerint a bérek, személyes közreműködési díj után legalább a minimálbér duplája után kellett megfizetni a járulékokat. Jellemző lehetett, hogy ha már mindenképp több járulékot kell fizetni, akkor a bevallott jövedelmen is emeltek valamennyit a vállalkozások tulajdonos-vezetői.


S épp ebből a jövedelmi sávból tűntek el 2009-től folyamatosan. Hogy kik voltak ezek és hová tűntek, nem lehet pontosan meghatározni. Magyarázható a folyamat az állástalanok számának emelkedésével, a gyárbezárásokkal, de okként említhető a munka nélkül maradt nyugdíjasok tábora is. A közelmúltban sokat emlegetett elvándorlás ezekben az adatokban még értelemszerűen nem mutatható ki egyértelműen, sőt a 2012-esben is csak félig-meddig látszik majd. 

Lemaradó reálbér, csökkenő adóterhelés

Nem mutat sokkal jobb trendet a munkaviszonyból származó jövedelem alakulása sem. Az mindenképp pozitív az előző adatokhoz képest, hogy legalább 2011-ben jelentősebb emelkedést lehet látni: az egy főre eső munkaviszonyos jövedelem 1,9 millió forint volt, ami havi 160 ezer forintnak felel meg. Ennél csak háromezer forinttal volt kevesebb a havi bruttó bér 2008-ban, vagyis reálértéken csökkenés következett be.

Az évek alatt ugyanakkor csökkent az átlagos szja-terhelés, vagyis nettó szinten nem ekkora a különbség a bérek alakulása között. Az évtized közepi 19 százalék után 2011-ben már csak 13,8 százalék volt az adóterhelés, ám ez csak a nagy átlag. Jövedelemsávonként és azokon belül is jelentősek a különbségek, akár nulla, de akár 16 százalék is lehet a tavalyi teher. Amint arról korábban beszámoltunk, a KSH adatai szerint az alkalmazottak kétharmada - a gyermektelenek és az egy gyermeket nevelők - veszített reálkereset-fronton 2010 első negyedévéhez képest az adó- és járulékrendszer változása miatt. A családi adókedvezmény hatása - amelynek szerepe volt abban is, hogy az szja-fizetők számával párhuzamosan az egy főre jutó adó is csökkent - jól látható az alábbi ábrán.


A Nemzetgazdasági Minisztérium közleményben tudatta, hogy cikkünk minden valóságalapot nélkülöz. A közlemény szerint nem a szja bevallók számát vettük figyelembe, hanem az összevont jövedelmet vallók számát. Ez igaz, ez változott 2008-ról 2011-re 4,540 millióról 4,298 millióra. A bevallók száma ezzel szemben 4,647 millióról csökkent 4,495 millióra, közülük az önbevallók száma lényegét tekintve nem változott, 3,826 millióról 3,821 millióra csökkent, a munkáltatóval elszámolók száma viszont 820 ezerről 674 ezerre apadt 2008 és 2011 között - a csökkenés nem volt egyenletes. A tárca szemünkre vetette, hogy nem vettük figyelembe, hogy 2011-től jelentős változások történtek a szabályozásban, ami magyarázattal szolgál a csökkenésre - ide sorolta az adóterhet nem viselő járandóságok kikerülését az adóbevallási kötelezettség alól, illetve a 840 ezer forint alatti jövedelmet szerzőket, előbbi 150, utóbbi több mint százezer fő. Ami a 840 ezer forint alatti jövedelmet vallókat illeti, 2010-hez képest 2011-ben az egymillió forint alatt vallók száma 30 ezerrel csökkent, ezen belül a félmillió alattiaké 15 ezerrel nőtt, a fél és egymillió köztieké pedig 45 ezerrel csökkent. Cikkünk egyébként a 2008-as csúcshoz viszonyította a 240 ezres csökkenést, s nem 2010-hez. Emellett azt is hangsúlyoztuk, hogy csak az idei évről szóló adatok tükrében lesz mérvadó a változás jelentősége. 

Mennyi is az átlagbér?
Az adóhatóság szerint megállapított egy főre eső átlagbér jelentősen eltér a KSH adataitól. Míg a NAV 2011-re 159 ezer forint átlagbért állapított meg, addig a KSH 220 ezret.
Ennek az az oka, hogy a KSH más jövedelmeket is beleszámol ide, s ami még fontosabb, más a merítés. A statisztikai hivatal ugyanis csak az öt fősnél nagyobb cégeket vizsgálja, míg a NAV valamennyi bevallást, s csak a munkaviszonyos jövedelmet, semmi mást. 
Forrás: NapiGazdaság