Az emberiség jóléti lehetősége úgy általában soha nem volt jobb, mint ma. A munka és a termelés mennyiségi viszonyszáma (a befektetett emberi munka csökkenő-, és a megtermelt fogyasztási cikkek és szolgáltatások növekvő mennyisége) az általános jólét növekedésében kellene mutatkozzon. Széchenyi István könyvet írt a hitelről, ami akkor nagyon szükséges volt az ország gazdasági megalapozásához. A hitel azóta nagy utat tett meg, fellendítette a gazdasági életet, az emberi világ szédületes ütemben fejlődött. Majd a pénz is áru lett, a hitel a pénzügyi spekuláció terén nem a termelést segítette elő, hanem munka nélküli haszonszerzést szolgált, aminek nemcsak nyertesei, hanem vesztesei is voltak. Az uzsora (magas kamat) elszívta a munka eredményét, a gazdaságot (az államokat mint gazdasági egységet) eladósította. Gazdasági válságok jöttek, amiben emberi társadalmak kerültek nyomorba. Napjainkra a „hitel” nemcsak szolgálja a termelést, hanem behatol a gazdálkodás minden régiójába, ahol az eladósodottság mértékében átveszi az irányítást. A hitelintézetek politikai központosításával létrejött a Nemzetközi Pénzalap, családi nevén International Monetary Fund (IMF). Ebbe kellett belépnie minden államnak, amely hitelt akart felvenni gazdasága részére. Nagy készséggel eladósították a szovjet táborba átadott európai országokat. Az amerikai fajta »akibirjamarja« liberalizmus elterjedésével legyengítették az államokat, privatizációs programokkat kiszorították a jövedelemforrásokból, „éljen meg az állam az adófizetőkből” jelszóval a pénzintézetek megszerezték a termelő vállalatok jövedelmét maguknak. Ma már elérték, hogy minden vállalkozó, legyen az egyéni vagy részvénytársaság, községi önkormányzat vagy állam, a pénz használatáért (ami már csak a bankoké) bérleti díjat fizet. Másszóval a termelés haszna egy része a hitelintézetek kincstáraiba ömlik.
Magyarország Európa egyik legeladósodottabb országa. Kamatfizetési kötelezettségeivel annyira lebénult állapotban van, hogy nemzeti összterméke (GPD) növelése jó ha egy (1) százalékot el tud érni. Holott elmaradottsága állapotából 10% emelkedés kellene az elmaradás enyhítésére. Országnak is, hitelezőknek is érdekében állna kamatcsökkentés, vagy adósságszüneteltetés, hogy az ország talpraálljon, annak köszönhetően fizetőképes legyen. Mária Terézia már rájött, hogy etetni kell a birkát, ha nyírni akarjuk. Az a nézet amit most az IMF végbevisz az eladósított államokkal, még nem érte el a királynő gondoskodási színvonalát. De az is lehet, hogy nagyon is jól tudják politikájuk sorvasztó hatását, hogy éppen azért teszik, hogy az állam szerepét lehetetlenné tegyék. A nemzeti állam – mint tudjuk – akadályozza a globális gazdaság nyomulását.
A gazdaság ma visszavonhatatlanul világgazdaság. Ettől már nem lehet elszigetelődni, minden ország gazdasága részévé válik a világgazdaságnak. A probléma ideológiai, aminek követői türelmetlenek. Az ideológia: profit minden áron. Szabadság (liberalizmus) minden egyébre tekintet nélkül. Jó magyar szóval: szabadosság.
Erről szól a közgazdászi megállapítás: „A piac meghatározó motivációja a profit. A piac alapvető természete és létigénye globális, világméretekben tud közgazdaságilag hatékonyan, racionálisan kibontakozni. Az idő előrehaladásával e motiváció által erőltetett piacbővülés és térbeni expanzió hatalmas mértékben kibővíti a piaci racionalitás szféráját. Ez világdominanciára és szupremációra tör, mindenhol, ahol az emberi tevékenység létezik, globalizált világpiacot hoz lére. Azaz a nemzeti piacok világpiaccá válnak és korunkban e folyamat lényegében betetőződött: a piac mindenekelőtt világpiac. Lényegében a tőke mindegyik aggregált formája globalizálódott: az árutőke a világkereskedelemben, a termelőtőke a piac igényeinek megfelelően választja meg helyszínét, a pénztőke a világméretű pénzpiacon. A piac közgazdasági racionalitása minden mással szemben azonosítja magát, mint a globális társadalomban létező meghatározó alapelv. Nincs olyan terület, társadalom, amely a piac által ne lenne érintve. Ma már bárhol is szembetalálkozunk a piaccal, annak kapcsolatban kell lenni a világpiaccal, nevezetesen az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a pénz és a hitel világpiacával. Az áruk árai, amelyek az egyes országokban befolyásolják a vállalkozók és politikai intézmények, hatóságok döntéseit szinte minden esetben a világpiacon alakulnak ki. A piac e globalizációs törekvései elkerülhetetlenül beleütköznek a szuverén modern nemzeti állam létezési formájába. Amíg ugyanis a piac alapvetően globális természetű, a nemzeti állam és különösen annak demokratikus változata mindig nemzeti színezetű. Ez – eltérően a gazdasági, piaci formációktól – különösen jellemző az állampolgárság politikai formáira a demokráciákban. A politikai aktivitás így mindig a legszorosabb kapcsolatban van a nemzeti állammal. A modern demokratikus állam elsődlegesen nemzeti állam, és a demokrácia valamint a nemzeti szuverenitás mélyen összekapcsolódik.” (Hoós János, Globalizáció, nemzeti szuvere-nitás és demokrácia, Köz-Gazdaság 2012/1.)
A tájkép tehát sötét tónusú a nemzet érvényesülésében gondolkodó ember számára. Mint tudjuk, a magyarországi értelmiség tekintélyes részének nincs ellenérzése a globalizációval szemben. Magyarországon mindig erős volt a kozmopolita szemlélet, érthetően a XIX. század második felében végbement gazdasági fellendülés vonzásában keletről-nyugatról beözönlöttek felszínes azonosulása folytán, nemkülönben a szovjet-évtizedek nemzetellenes neveléspolitikája nyomán. Így történt, hogy a kapitalizmusra váltás során (egyik internacionalizmusból a másik internacionalizusba lépve) a nemzeti érdek képviselet nélkül maradt. A politika művelői elfogadták a liberalista privatizációs receptet: az állam nem jó gazda, ki kell zárni a gazdasági életből. Azután jött a nyugati tőke, amely nem gyakorolta az internacionalista testvériséget, a politika nyelvén szólva amerikai fasiszta, német fasiszta, francia, olasz stb. fasisztaként széthordták a magyar államvagyont, és birtokba vették a termelés eszköztárát. A magyarországi baloldal ismét és sokadszorra nemzetellenesnek bizonyult.
Mialatt a nemzeti államok visszaszorítása folyik saját gazdasági területeikről, folyamatos a törekvés elfogadtatni Európa népével a nemzeti államok megszüntetésével létrehozandó európai szuperállam megvalósításának gondolatát. A terv legnagyobb propagandája Amerikából indult ki, eleve az USA mintáját követő megoldást szorgalmazva.
A Die Presse „Terv az európai állam átalakítására” címmel megjelent vezércikkben körvonalazza a javaslatot. Június 19-én a tíz EU-tagország (Németország, Ausztria, Belgium, Dánia, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Portugália és Spanyolország) külügyminisztere benyújtotta első jelentését a kezdeményezésből leginkább profitáló illetékes EU tisztségviselőknek: José Manuel Barroso-nak, az Európai Bizottság elnökének, Herman Van Rompuy-nak, az Európa Tanács elnökének, Mario Draghi-nak, az Európai Központi Bank elnökének és az Eurogroup elnök Jean-Claude Juncker-nek. A német Guido Westerwelle kezdeményezésére indult „tanulmánycsoport a jövőért”, amelyben jelenleg Franciaország nem képviselteti magát, fő célja véget vetni a nemzeti kormányok és azok vezetői számára biztosított dominanciának és nagyobb hatalmat adni az Európai Bizottságnak, különös tekintettel annak elnökére, akit egyetemes választójog alapján választanának meg és felhatalmaznának egy „kormányzati csapat” megalakítására, ezzel Európa leghatalmasabb politikai vezetőjévé emelve személyét. A csoport azt is javasolja, hogy az európai miniszterek és államfők tanácsai helyébe „államkamarák” lépjenek az Európai Parlamenten belül. A nemzeti kompetenciák, különös tekintettel az országhatárok kezelésére, a honvédelemre és a közpénzek kezelésére átkerülnének a szövetségi hatalom kezébe „visszafordíthatatlanná téve az euró övezeti tagságot.”
Ilyen Európában beláthatatlan következményekkel kellene szembenézni a minden tekintetben legyengített magyar nemzetnek.
Orbán Viktor bizakodó e tekintetben. Többször kifejtette, hogy az Európai Unió a nemzetek uniója kell legyen, és bizakodó abban, hogy változik az irányzat, ami jelenleg egy központi irányítású államot akar létrehozni. Kormánya politikája a nemzet védekezése jegyében folyik, minden igyekezettel azon van, hogy csökkentse az adósságot, erősítse a gazdaságot olyannyira, hogy ne kelljen hitelekkel fenntartani az ország gazdaságát.
Orbán Viktor az őszi szezonnyitó parlamenti ülésen hangsúlyozta, hazánknak valójában az unió problémái miatt van szüksége egy úgynevezett biztosítási hitelkeretre, hogy megvédje magát a „szélesebb hazánkat, Európát nyomasztó betegségtől, vagyis a válságtól, amelyet nem mi okoztunk, és nem is mi tartunk életben”. Úgy fogalmazott, az EU jelenleg inkább a probléma forrása, mint a megoldás, s ma azért nem tudunk kilábalni nehéz helyzetünkből, mert „visszahúz bennünket az eurózóna válsága”. Amiben előreléptünk, az is csak azért sikerült, mert tudatosan mást csináltunk, mint azok, akik a válságot okozták, és láthatólag nem is boldogulnak vele azóta sem – tette hozzá. Számunkra előnyös lenne egy megállapodás a valutaalappal, de csak akkor, ha jó, „rosszat ugyanis már kötöttünk”. Magyarországnak nincs szüksége egy MSZP-típusú, megszorításokhoz vezető paktumra az IMF-fel és az Európai Unióval. Az ország ma erősebb, mint 2008-ban, és nagyobb a mozgástere. Az IMF ma pontosan azt követeli a kormánytól, amit szocialista elődjétől, „de ne kérjék tőlem, hogy egy olyan dokumentumot, amelyet nem mi írtunk, az önök rendelkezésére bocsássunk” – reagált később Mesterházy Attila MSZP-s frakcióvezető hozzászóására, aki a valutaalap állítólagos igényeinek listáját követelte a kormányfőtől.
A miniszterelnök viszonválaszában kifejtette, hogy közmunkával, más, magánjellegű munkával szeretné kiváltani a kormány a segélyek rendszerét – ezeket a munkákat nem szabad lebecsülni. Orbán Viktor labancpártnak nevezte az LMP-t és az MSZP-t, mert azok minduntalan olyan ponton támadják a magyar gazdaságpolitikát, ahol az csökkenteni kívánja a külföldiek kiváltságait, és erősíteni a magyar érdekeket.
A miniszterelnök közölte, bár az elmúlt két évben sokat tettek azért, hogy az embereket megvédjék az uzsorahitelektől, az erőfölényükkel visszaélő pénzintézetektől, még mindig sok a „dokumentálható állampolgári sérelem”. Ezért javasolja, angol mintára Magyarország is állítsa fel a pénzügyi ombudsman, vagyis a pénzügyi szószóló intézményét. Továbbá hazánknak is fel kell készülnie a társadalmi nyugtalansággal, feszültséggel fenyegető élelmiszerár-robbanásra, ezért még az ősz során a gazdasági és vidékfejlesztési tárca külön munkacsoportja készíti fel a magyar nemzetgazdaságot a jövő év tavaszán világszinten várható nehéz helyzetre.
Rogán Antal Fidesz frakcióvezető figyelmeztetett: – nem mindegy, milyen megállapodást köt a kormány az IMF-fel, hiszen a 2008-as kontraktus jelenleg nem elfogadható az ország számára. Az MSZP és az LMP is IMF-párti. A 2008-ban kötött egyezséget 2009-ben a legnagyobb mértékű, csaknem hétszázalékos gazdasági visszaesés követte, nem jöttek létre új munkahelyek, nem lett stabil a költségvetés, és olyan törvények születtek, amelyek következtében csökkentek a nyugdíjak vagy a közfoglalkoztatottak bérei. Az elmúlt két esztendő fontos, ám az IMF által nem támogatott intézkedés volt a családi adókedvezmény, a devizahitelesek megsegítése. A kormány ezután is határozottan kiáll a magyar emberek, a magyar családok és a magyar cégek védelme érdekében.
Az Orbán-kormány a nemzeti védekezés kormánya. Politikája nemcsak Magyarországot igyekszik óvni a számára veszélyes úttól, hanem az Európai Uniót is. Ami nem jó Magyarországnak, az nem jó Európa egyéb országainak sem, és az országok összességének sem. És ami jó Amerikának és a nemzetközi hitelezőknek, az aligha lehet jó Európának. Az európai federáció nem klónozható az Egyesült Államokból.
Éppen lapzártakor érkezett a híre Barroso beszédének, amit szeptember 12-én mondott Strasbourgban. Az Európai Bizottság elnöke új irányt jelölt meg a szervezet számára, használta is ezt a kifejezést: „Új irányra van szüksége Európának.” Jó kérdés, hogy mennyire őszinte ez a fordulat, de egy szempont biztosra vehető, súlyos oka lehet annak, hogy kijelentette: nem szuperállamra van szükség, hanem a nemzetállamok federációjára. Ilyen állásponttal két évvel ezelőtt Orbán Viktor magános álmodozó volt.
Barroso a plenáris ülésen kifejtette, a válság oka a pénzügyi szektor felelőtlensége és a felhalmozott adósság mind a köz-, mind a versenyszférában. Az euró szerinte strukturális gondokkal küzd, amely egyensúlytalanságokat szült, Európa polgárai pedig félnek, frusztráltak, úgy érzik, életmódjuk kockán forog.
José Manuel Barroso leszögezte, döntő lépésre van szükség, meg kell reformálni a szociális piacgazdaságot, stabilizálni kell az eurót, fenntartható fejlődésre van szükség, amelyhez – szavai szerint – elengedhetetlen a versenyképesség növelése, ami viszont strukturális reformokat igényel. Kiemelte, hogy valódi, egységes európai munkaerőpiac megteremtésére van szükség.
A bizottság elnöke rámutatott, Európában helyenként szociális vészhelyzet van, nő a szegénység és a munkanélküliség, ezért – mint mondta – a szociális védőháló nem a jólét akadálya, hanem előfeltétele annak. Rámutatott, hogy azok az országok a legversenyképesebbek és legsikeresebbek, amelyekben a legfejlettebb a szociális védelem. Ezért a 2020-ig tartó, következő uniós költségvetésben a strukturális alapokkal ösztönözni kell a foglalkoztatást – mondta.
Mindez úgy hangzik, hogy az eddigi profitorientált követelményeket, amelyek nincsenek tekintettel a társadalmi következményekre, felváltanák valamilyen szociális felelősséget viselő rendelkezések.
Beszédének egy része azonban még a fennálló rendszer folytatására utal: – Hangsúlyozta: a fiskális unió felé is el kell mozdulni, mert egyes tagállamok gazdasági döntései a többi országra is kihatással vannak. Ebből adódóan pedig össze kell kapcsolni a legfontosabb döntéseket. Barroso igazi fiskális irányítást sürgetett, amelyhez szerinte nincs szükség új intézményekre, azt a meglévők keretein belül kell megvalósítani. Szorgalmazta a Gazdasági és Monetáris Unió kiteljesítését.
Helye van tehát a nemzeti védekezésnek, mert ez emberi és társadalmi szempont, aminek létjogosultságát a már létrejött globális gazdaság nem tagadhatja meg. A nemzeti védekezés kormánya ezt szorgalmazza.
Magyarország Európa egyik legeladósodottabb országa. Kamatfizetési kötelezettségeivel annyira lebénult állapotban van, hogy nemzeti összterméke (GPD) növelése jó ha egy (1) százalékot el tud érni. Holott elmaradottsága állapotából 10% emelkedés kellene az elmaradás enyhítésére. Országnak is, hitelezőknek is érdekében állna kamatcsökkentés, vagy adósságszüneteltetés, hogy az ország talpraálljon, annak köszönhetően fizetőképes legyen. Mária Terézia már rájött, hogy etetni kell a birkát, ha nyírni akarjuk. Az a nézet amit most az IMF végbevisz az eladósított államokkal, még nem érte el a királynő gondoskodási színvonalát. De az is lehet, hogy nagyon is jól tudják politikájuk sorvasztó hatását, hogy éppen azért teszik, hogy az állam szerepét lehetetlenné tegyék. A nemzeti állam – mint tudjuk – akadályozza a globális gazdaság nyomulását.
A gazdaság ma visszavonhatatlanul világgazdaság. Ettől már nem lehet elszigetelődni, minden ország gazdasága részévé válik a világgazdaságnak. A probléma ideológiai, aminek követői türelmetlenek. Az ideológia: profit minden áron. Szabadság (liberalizmus) minden egyébre tekintet nélkül. Jó magyar szóval: szabadosság.
Erről szól a közgazdászi megállapítás: „A piac meghatározó motivációja a profit. A piac alapvető természete és létigénye globális, világméretekben tud közgazdaságilag hatékonyan, racionálisan kibontakozni. Az idő előrehaladásával e motiváció által erőltetett piacbővülés és térbeni expanzió hatalmas mértékben kibővíti a piaci racionalitás szféráját. Ez világdominanciára és szupremációra tör, mindenhol, ahol az emberi tevékenység létezik, globalizált világpiacot hoz lére. Azaz a nemzeti piacok világpiaccá válnak és korunkban e folyamat lényegében betetőződött: a piac mindenekelőtt világpiac. Lényegében a tőke mindegyik aggregált formája globalizálódott: az árutőke a világkereskedelemben, a termelőtőke a piac igényeinek megfelelően választja meg helyszínét, a pénztőke a világméretű pénzpiacon. A piac közgazdasági racionalitása minden mással szemben azonosítja magát, mint a globális társadalomban létező meghatározó alapelv. Nincs olyan terület, társadalom, amely a piac által ne lenne érintve. Ma már bárhol is szembetalálkozunk a piaccal, annak kapcsolatban kell lenni a világpiaccal, nevezetesen az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a pénz és a hitel világpiacával. Az áruk árai, amelyek az egyes országokban befolyásolják a vállalkozók és politikai intézmények, hatóságok döntéseit szinte minden esetben a világpiacon alakulnak ki. A piac e globalizációs törekvései elkerülhetetlenül beleütköznek a szuverén modern nemzeti állam létezési formájába. Amíg ugyanis a piac alapvetően globális természetű, a nemzeti állam és különösen annak demokratikus változata mindig nemzeti színezetű. Ez – eltérően a gazdasági, piaci formációktól – különösen jellemző az állampolgárság politikai formáira a demokráciákban. A politikai aktivitás így mindig a legszorosabb kapcsolatban van a nemzeti állammal. A modern demokratikus állam elsődlegesen nemzeti állam, és a demokrácia valamint a nemzeti szuverenitás mélyen összekapcsolódik.” (Hoós János, Globalizáció, nemzeti szuvere-nitás és demokrácia, Köz-Gazdaság 2012/1.)
A tájkép tehát sötét tónusú a nemzet érvényesülésében gondolkodó ember számára. Mint tudjuk, a magyarországi értelmiség tekintélyes részének nincs ellenérzése a globalizációval szemben. Magyarországon mindig erős volt a kozmopolita szemlélet, érthetően a XIX. század második felében végbement gazdasági fellendülés vonzásában keletről-nyugatról beözönlöttek felszínes azonosulása folytán, nemkülönben a szovjet-évtizedek nemzetellenes neveléspolitikája nyomán. Így történt, hogy a kapitalizmusra váltás során (egyik internacionalizmusból a másik internacionalizusba lépve) a nemzeti érdek képviselet nélkül maradt. A politika művelői elfogadták a liberalista privatizációs receptet: az állam nem jó gazda, ki kell zárni a gazdasági életből. Azután jött a nyugati tőke, amely nem gyakorolta az internacionalista testvériséget, a politika nyelvén szólva amerikai fasiszta, német fasiszta, francia, olasz stb. fasisztaként széthordták a magyar államvagyont, és birtokba vették a termelés eszköztárát. A magyarországi baloldal ismét és sokadszorra nemzetellenesnek bizonyult.
Mialatt a nemzeti államok visszaszorítása folyik saját gazdasági területeikről, folyamatos a törekvés elfogadtatni Európa népével a nemzeti államok megszüntetésével létrehozandó európai szuperállam megvalósításának gondolatát. A terv legnagyobb propagandája Amerikából indult ki, eleve az USA mintáját követő megoldást szorgalmazva.
A Die Presse „Terv az európai állam átalakítására” címmel megjelent vezércikkben körvonalazza a javaslatot. Június 19-én a tíz EU-tagország (Németország, Ausztria, Belgium, Dánia, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Portugália és Spanyolország) külügyminisztere benyújtotta első jelentését a kezdeményezésből leginkább profitáló illetékes EU tisztségviselőknek: José Manuel Barroso-nak, az Európai Bizottság elnökének, Herman Van Rompuy-nak, az Európa Tanács elnökének, Mario Draghi-nak, az Európai Központi Bank elnökének és az Eurogroup elnök Jean-Claude Juncker-nek. A német Guido Westerwelle kezdeményezésére indult „tanulmánycsoport a jövőért”, amelyben jelenleg Franciaország nem képviselteti magát, fő célja véget vetni a nemzeti kormányok és azok vezetői számára biztosított dominanciának és nagyobb hatalmat adni az Európai Bizottságnak, különös tekintettel annak elnökére, akit egyetemes választójog alapján választanának meg és felhatalmaznának egy „kormányzati csapat” megalakítására, ezzel Európa leghatalmasabb politikai vezetőjévé emelve személyét. A csoport azt is javasolja, hogy az európai miniszterek és államfők tanácsai helyébe „államkamarák” lépjenek az Európai Parlamenten belül. A nemzeti kompetenciák, különös tekintettel az országhatárok kezelésére, a honvédelemre és a közpénzek kezelésére átkerülnének a szövetségi hatalom kezébe „visszafordíthatatlanná téve az euró övezeti tagságot.”
Ilyen Európában beláthatatlan következményekkel kellene szembenézni a minden tekintetben legyengített magyar nemzetnek.
Orbán Viktor bizakodó e tekintetben. Többször kifejtette, hogy az Európai Unió a nemzetek uniója kell legyen, és bizakodó abban, hogy változik az irányzat, ami jelenleg egy központi irányítású államot akar létrehozni. Kormánya politikája a nemzet védekezése jegyében folyik, minden igyekezettel azon van, hogy csökkentse az adósságot, erősítse a gazdaságot olyannyira, hogy ne kelljen hitelekkel fenntartani az ország gazdaságát.
Orbán Viktor az őszi szezonnyitó parlamenti ülésen hangsúlyozta, hazánknak valójában az unió problémái miatt van szüksége egy úgynevezett biztosítási hitelkeretre, hogy megvédje magát a „szélesebb hazánkat, Európát nyomasztó betegségtől, vagyis a válságtól, amelyet nem mi okoztunk, és nem is mi tartunk életben”. Úgy fogalmazott, az EU jelenleg inkább a probléma forrása, mint a megoldás, s ma azért nem tudunk kilábalni nehéz helyzetünkből, mert „visszahúz bennünket az eurózóna válsága”. Amiben előreléptünk, az is csak azért sikerült, mert tudatosan mást csináltunk, mint azok, akik a válságot okozták, és láthatólag nem is boldogulnak vele azóta sem – tette hozzá. Számunkra előnyös lenne egy megállapodás a valutaalappal, de csak akkor, ha jó, „rosszat ugyanis már kötöttünk”. Magyarországnak nincs szüksége egy MSZP-típusú, megszorításokhoz vezető paktumra az IMF-fel és az Európai Unióval. Az ország ma erősebb, mint 2008-ban, és nagyobb a mozgástere. Az IMF ma pontosan azt követeli a kormánytól, amit szocialista elődjétől, „de ne kérjék tőlem, hogy egy olyan dokumentumot, amelyet nem mi írtunk, az önök rendelkezésére bocsássunk” – reagált később Mesterházy Attila MSZP-s frakcióvezető hozzászóására, aki a valutaalap állítólagos igényeinek listáját követelte a kormányfőtől.
A miniszterelnök viszonválaszában kifejtette, hogy közmunkával, más, magánjellegű munkával szeretné kiváltani a kormány a segélyek rendszerét – ezeket a munkákat nem szabad lebecsülni. Orbán Viktor labancpártnak nevezte az LMP-t és az MSZP-t, mert azok minduntalan olyan ponton támadják a magyar gazdaságpolitikát, ahol az csökkenteni kívánja a külföldiek kiváltságait, és erősíteni a magyar érdekeket.
A miniszterelnök közölte, bár az elmúlt két évben sokat tettek azért, hogy az embereket megvédjék az uzsorahitelektől, az erőfölényükkel visszaélő pénzintézetektől, még mindig sok a „dokumentálható állampolgári sérelem”. Ezért javasolja, angol mintára Magyarország is állítsa fel a pénzügyi ombudsman, vagyis a pénzügyi szószóló intézményét. Továbbá hazánknak is fel kell készülnie a társadalmi nyugtalansággal, feszültséggel fenyegető élelmiszerár-robbanásra, ezért még az ősz során a gazdasági és vidékfejlesztési tárca külön munkacsoportja készíti fel a magyar nemzetgazdaságot a jövő év tavaszán világszinten várható nehéz helyzetre.
Rogán Antal Fidesz frakcióvezető figyelmeztetett: – nem mindegy, milyen megállapodást köt a kormány az IMF-fel, hiszen a 2008-as kontraktus jelenleg nem elfogadható az ország számára. Az MSZP és az LMP is IMF-párti. A 2008-ban kötött egyezséget 2009-ben a legnagyobb mértékű, csaknem hétszázalékos gazdasági visszaesés követte, nem jöttek létre új munkahelyek, nem lett stabil a költségvetés, és olyan törvények születtek, amelyek következtében csökkentek a nyugdíjak vagy a közfoglalkoztatottak bérei. Az elmúlt két esztendő fontos, ám az IMF által nem támogatott intézkedés volt a családi adókedvezmény, a devizahitelesek megsegítése. A kormány ezután is határozottan kiáll a magyar emberek, a magyar családok és a magyar cégek védelme érdekében.
Az Orbán-kormány a nemzeti védekezés kormánya. Politikája nemcsak Magyarországot igyekszik óvni a számára veszélyes úttól, hanem az Európai Uniót is. Ami nem jó Magyarországnak, az nem jó Európa egyéb országainak sem, és az országok összességének sem. És ami jó Amerikának és a nemzetközi hitelezőknek, az aligha lehet jó Európának. Az európai federáció nem klónozható az Egyesült Államokból.
Éppen lapzártakor érkezett a híre Barroso beszédének, amit szeptember 12-én mondott Strasbourgban. Az Európai Bizottság elnöke új irányt jelölt meg a szervezet számára, használta is ezt a kifejezést: „Új irányra van szüksége Európának.” Jó kérdés, hogy mennyire őszinte ez a fordulat, de egy szempont biztosra vehető, súlyos oka lehet annak, hogy kijelentette: nem szuperállamra van szükség, hanem a nemzetállamok federációjára. Ilyen állásponttal két évvel ezelőtt Orbán Viktor magános álmodozó volt.
Barroso a plenáris ülésen kifejtette, a válság oka a pénzügyi szektor felelőtlensége és a felhalmozott adósság mind a köz-, mind a versenyszférában. Az euró szerinte strukturális gondokkal küzd, amely egyensúlytalanságokat szült, Európa polgárai pedig félnek, frusztráltak, úgy érzik, életmódjuk kockán forog.
José Manuel Barroso leszögezte, döntő lépésre van szükség, meg kell reformálni a szociális piacgazdaságot, stabilizálni kell az eurót, fenntartható fejlődésre van szükség, amelyhez – szavai szerint – elengedhetetlen a versenyképesség növelése, ami viszont strukturális reformokat igényel. Kiemelte, hogy valódi, egységes európai munkaerőpiac megteremtésére van szükség.
A bizottság elnöke rámutatott, Európában helyenként szociális vészhelyzet van, nő a szegénység és a munkanélküliség, ezért – mint mondta – a szociális védőháló nem a jólét akadálya, hanem előfeltétele annak. Rámutatott, hogy azok az országok a legversenyképesebbek és legsikeresebbek, amelyekben a legfejlettebb a szociális védelem. Ezért a 2020-ig tartó, következő uniós költségvetésben a strukturális alapokkal ösztönözni kell a foglalkoztatást – mondta.
Mindez úgy hangzik, hogy az eddigi profitorientált követelményeket, amelyek nincsenek tekintettel a társadalmi következményekre, felváltanák valamilyen szociális felelősséget viselő rendelkezések.
Beszédének egy része azonban még a fennálló rendszer folytatására utal: – Hangsúlyozta: a fiskális unió felé is el kell mozdulni, mert egyes tagállamok gazdasági döntései a többi országra is kihatással vannak. Ebből adódóan pedig össze kell kapcsolni a legfontosabb döntéseket. Barroso igazi fiskális irányítást sürgetett, amelyhez szerinte nincs szükség új intézményekre, azt a meglévők keretein belül kell megvalósítani. Szorgalmazta a Gazdasági és Monetáris Unió kiteljesítését.
Helye van tehát a nemzeti védekezésnek, mert ez emberi és társadalmi szempont, aminek létjogosultságát a már létrejött globális gazdaság nem tagadhatja meg. A nemzeti védekezés kormánya ezt szorgalmazza.
Megjelent a Magyar Élet 2012. szeptember 20-i számában
0 Megjegyzések