Ritkán lő mellé a revízió a vagyonosodási ügyekben: a vizsgálatok 78-83 százaléka zárul megállapítással. A siker érdekében újabb kiválasztási szempontokat is alkalmazni kezdett az adóhatóság: figyelni kezdték, hogy élnek a csaló cégek tulajdonosai, vezetői és az ezekből hasznot húzók.
A korábbi kampányt követően, amikor Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök évi tízezer vagyonosodási vizsgálat elvégzését írta elő, mára kezelhető szintre süllyedt az ilyen típusú szja-ellenőrzések száma. Az adóhatóság adatai szerint két éve majd kétezer, tavaly több mint ezer vizsgálatot indítottak, idén pedig valamivel több mint kétezer lehet ez a szám. A találati arány viszonylag magas, vagyis ritkán lő mellé a revízió a vagyonosodási ügyekben: a vizsgálatok 78-83 százaléka zárul megállapítással − persze ezt a határozatot még meg lehet támadni másodfokon, majd a bíróságon is. Mindazonáltal évente egyre nagyobb értéket képvisel az egy főre, vizsgálatra jutó adókülönbözet: 2010-ben kilencmillió, tavaly tízmillió, idén az első három negyedévben 11,5 millió forint volt. Éves szinten 11−18 milliárd forint volt a teljes adókülönbözet.
A siker érdekében újabb kiválasztási szempontokat is alkalmazni kezdett a hatóság, a korábbiak mellett − óriási lakóház, drága autó vásárlása, tagi kölcsön nyújtása − azt is figyelni kezdték, hogy élnek a csaló cégek tulajdonosai, vezetői és az ezekból hasznot húzók. Sok esetben azt tapasztalták a revizorok, hogy a vagyon eredetét nem tudták igazolni a vizsgált személyek, vagyis azt a csalások hozamából élő cégből lopták ki. Szabatosan fogalmazva: "a társaságból kivont pénzeszközök vállalkozási célú felhasználását a mögöttes magánszemélyek nem tudják igazolni".
Ez főleg annak fényében fontos változás, hogy a közelmúltban bírósági ítélet is született, amely kimondta: a vállalkozásban elkövetett csalásokért nemcsak az ügyvezetés, hanem a cégből hasznot húzók is felelősségre vonhatók. Egy-egy ilyen fülön csípett csaló duplán rosszul jár: egyrészt felelnie kell a céges csalásokért, jövedelemeltitkolásokért, másrészt azért is, mert magánszemélyként sem adózott a vagyona után.
A siker érdekében újabb kiválasztási szempontokat is alkalmazni kezdett a hatóság, a korábbiak mellett − óriási lakóház, drága autó vásárlása, tagi kölcsön nyújtása − azt is figyelni kezdték, hogy élnek a csaló cégek tulajdonosai, vezetői és az ezekból hasznot húzók. Sok esetben azt tapasztalták a revizorok, hogy a vagyon eredetét nem tudták igazolni a vizsgált személyek, vagyis azt a csalások hozamából élő cégből lopták ki. Szabatosan fogalmazva: "a társaságból kivont pénzeszközök vállalkozási célú felhasználását a mögöttes magánszemélyek nem tudják igazolni".
Ez főleg annak fényében fontos változás, hogy a közelmúltban bírósági ítélet is született, amely kimondta: a vállalkozásban elkövetett csalásokért nemcsak az ügyvezetés, hanem a cégből hasznot húzók is felelősségre vonhatók. Egy-egy ilyen fülön csípett csaló duplán rosszul jár: egyrészt felelnie kell a céges csalásokért, jövedelemeltitkolásokért, másrészt azért is, mert magánszemélyként sem adózott a vagyona után.
0 Megjegyzések