Hiánypótló forráskiadvány első kötete látott napvilágot – 2007. december ében - a hunok történetével kapcsolatban. Csornai Katalin: Négy égtájon barbár csillag ragyog - Az ázsiai hunok a kínai forrásokban című kiadvány a László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület kiadásában jelent meg, a kötetben a kínai forrásokban található történelmi információkat, adatokat olvashatunk a hunokról. A négy kötetesre tervezett forráskiadvány első kötetében végigkövethetjük a hunok legkorábbi történetét egészen a Kr. u. 1. század elejéig, míg a későbbi könyvek a későbbi kínai krónikák (Han shu, Hou Hans hu, stb.) feljegyzéseit tartalmazzák, egészen az 5. századig, ameddig önálló hun dinasztiák léteztek a mai Kína területén.
A kötetben szereplő forrásrészletek bemutatják a legelső pusztai állam kialakulásának történetét, a hun törzsek egyesülését és szétválását, olvashatunk különleges államszervezetükről valamint kultúrájukról, amely máig nyomot hagyott Eurázsia népeinek anyagi és szellemi műveltségében.
A nemzetközi tudományos életben az elmúlt évtizedektől kezdve fokozódó érdeklődés mutatkozik a hunok története iránt, több szakcikkben és nagy nemzetközi konferenciákon jelentősen átértékelték a pusztai népek, így a hunok történeti szerepét. Ezek alapján elmondható, hogy a hunok fejlett és önálló civilizációt teremtettek az eurázsiai sztyeppéken, amelyből a szomszédos népek – kínaiak, de az európai népek – is tanultak, főleg ami a harcászati technológiát, fémművességet, államszervezést illeti. A forráskiadványból azt is láthatjuk, hogy a kínaiak sokszor elismerően szóltak félelmetes északi szomszédjaikról, és mindig pontos adatokat rögzítettek velük kapcsolatban. Ezért a most megjelent kiadvány a hunok iránt érdeklődő kutatók, de az érdeklődő műkedvelők számára egyaránt elsőrendű forrásanyag lehet.
A kötet külön érdeme az, hogy a fordító, Csornai Katalin sinológus kigyűjtötte és a könyv végén listába rendezte a forrásokban szereplő hun eredetű szavakat, amelyeket a kínaiak érdemesnek tartottak lejegyezni, ezek között vannak földrajzi nevek, méltóságnevek, személynevek, de használati eszközök elnevezése is szerepel közöttük. Érdekes, hogy ez a lista kiegészíti a belső-mongol Ucsiraltu professzor hun szavait. A kötet előszavát és a kínai történeti források magyarázatát Salát Gergely, az ELTE Kelet-ázsiai Tanszékének munkatársa írta.
Rövid tájékoztatás a kiadóról:
A László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület 2003. decemberében vált bejegyzett társulássá és 2009 óta közhasznú szervezetként működik.
Az egyesület célja a magyar történelem, kultúra megismerése, megismertetése, a magyar hagyományok és az anyanyelv ápolása, az ezzel kapcsolatos ismeretek terjesztése. Tevékenységünkkel – közös kincsünknek – kultúránknak megőrzéséhez, a nemzeti öntudat erősítéséhez kívánunk hozzájárulni. Előadásokat, előadás-sorozatokat, kulturális és oktatási rendezvényeket szervezünk, ifjúsági programokat, tudományos kutatásokat támogatunk.
Tanuló ifjúságunk szellemiségének helyes irányba terelése céljából új magyar történelmi tankönyvek kiadásával is foglalkozunk.
Minden további információ az egyesület honlapján megtalálható. (www.lgye.hu)
A kötetben szereplő forrásrészletek bemutatják a legelső pusztai állam kialakulásának történetét, a hun törzsek egyesülését és szétválását, olvashatunk különleges államszervezetükről valamint kultúrájukról, amely máig nyomot hagyott Eurázsia népeinek anyagi és szellemi műveltségében.
A nemzetközi tudományos életben az elmúlt évtizedektől kezdve fokozódó érdeklődés mutatkozik a hunok története iránt, több szakcikkben és nagy nemzetközi konferenciákon jelentősen átértékelték a pusztai népek, így a hunok történeti szerepét. Ezek alapján elmondható, hogy a hunok fejlett és önálló civilizációt teremtettek az eurázsiai sztyeppéken, amelyből a szomszédos népek – kínaiak, de az európai népek – is tanultak, főleg ami a harcászati technológiát, fémművességet, államszervezést illeti. A forráskiadványból azt is láthatjuk, hogy a kínaiak sokszor elismerően szóltak félelmetes északi szomszédjaikról, és mindig pontos adatokat rögzítettek velük kapcsolatban. Ezért a most megjelent kiadvány a hunok iránt érdeklődő kutatók, de az érdeklődő műkedvelők számára egyaránt elsőrendű forrásanyag lehet.
A kötet külön érdeme az, hogy a fordító, Csornai Katalin sinológus kigyűjtötte és a könyv végén listába rendezte a forrásokban szereplő hun eredetű szavakat, amelyeket a kínaiak érdemesnek tartottak lejegyezni, ezek között vannak földrajzi nevek, méltóságnevek, személynevek, de használati eszközök elnevezése is szerepel közöttük. Érdekes, hogy ez a lista kiegészíti a belső-mongol Ucsiraltu professzor hun szavait. A kötet előszavát és a kínai történeti források magyarázatát Salát Gergely, az ELTE Kelet-ázsiai Tanszékének munkatársa írta.
Rövid tájékoztatás a kiadóról:
A László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület 2003. decemberében vált bejegyzett társulássá és 2009 óta közhasznú szervezetként működik.
Az egyesület célja a magyar történelem, kultúra megismerése, megismertetése, a magyar hagyományok és az anyanyelv ápolása, az ezzel kapcsolatos ismeretek terjesztése. Tevékenységünkkel – közös kincsünknek – kultúránknak megőrzéséhez, a nemzeti öntudat erősítéséhez kívánunk hozzájárulni. Előadásokat, előadás-sorozatokat, kulturális és oktatási rendezvényeket szervezünk, ifjúsági programokat, tudományos kutatásokat támogatunk.
Tanuló ifjúságunk szellemiségének helyes irányba terelése céljából új magyar történelmi tankönyvek kiadásával is foglalkozunk.
Minden további információ az egyesület honlapján megtalálható. (www.lgye.hu)
0 Megjegyzések