Az édesvíz után a tea a legszélesebb körben elterjedt ital a világon. Korát 5000 évre teszik. Fogyasztják forrón, hidegen, üresen, cukorral, tejjel, a Himalájában pedig jakvajjal. Reggel élénkít, délután felüdít, este megnyugtat. Most Ön is közelebb kerülhet a „kulturált teafogyasztással” járó szellemi és testi-lelki megújuláshoz. Akkor kezdjük is el.
A teacserje
A Camellia sinensis örökzöld növény, olyan trópusi klímájú helyeken él, ahol megfelelő a hideg és meleg napok aránya, ahol bőséges a csapadék. A legjobb teák az 1000-2300 méteres magasságokból származnak. A vad teacserjék 16-18 méter magasra is megnőnek; az ültetvények növényeit azonban gondosan metszik, nem hagyják, hogy 120-150 centiméternél magasabbra nyúljanak, mert így a szüretelők a legfelső leveleket is kényelmesen elérik.
Mint a finom boroknál, a minőséget, az ízt és az aromát a tea esetében is a környezete határozza meg. A talaj, a klíma, a hőmérséklet, a csapadék, a tengerszint feletti magasság - ezek mind-mind komoly szerepet játszanak a növény és a levelek jellemzőinek kialakításában. Bár ma már több mint ötven országban termesztenek teát, a legfinomabbak a kínai, taiwani (formosai), japán, indiai és ceyloni (Sri Lanka) ültetvényekről származnak. Kamerun, Kenya és Nepál is kiváló minőségű teát termeszt.
A teák fajtái
A teákat számtalan szempont szerint szokták besorolni, mégis a legfontosabb három kategória a következő: feketetea, oolong tea és zöldtea. A kategóriákat és a köztük lévő különbségeket csak a leszüretelt tealevelek feldolgozási módja határozza meg. A teákat származási helyük (ország, régió) szerint is csoportokba oszthatjuk; sok esetben ennek alapján kapják nevüket is.
A különböző ültetvényeken a teacserjének több mint kétezer variációja vagy alfaja létezik, így érthető, hogy több ezer, egyedi jellemzőkkel rendelkező teát készíthetnek. A teát “egy ültetvényről származónak” (single estate) nevezik, ha egyetlen forrásból származik, és keveréknek (blend), ha több különböző helyről érkezett, több különböző típusú tealevelet kevertek össze benne. Az ízesített teák fekete vagy zöld teából készülnek, amelyhez természetes vagy mesterséges ízesítőszereket kevernek, például: mentát, fűszereket, mézet, mangót, őszibarackot vagy kiwit.
A szüret
A teát több ezer éve ugyanúgy szüretelik: kézzel. A szüretelők - akik általában nők - hatalmas kosarakat kötnek a hátukra, elindulnak a cserjesorok között, és az aktuális “tépési” előírásoknak megfelelően leszedik a leveleket. A legtöbb teát “durva tépéssel” gyűjtik össze, amely során a bimbót, valamint a felső három-négy levelet távolítják el a szárról. A jobb minőségű teák esetében a “finom tépést” alkalmazzák, amelynek során csak a bimbót és a felső két levelet szedik le. A legjobb minőségű teákat a bimbóból és a legfelső levélből készítik. (Ezt a szüretelés módszert “birodalmi tépésnek” nevezik.)
A Camellia sinensis örökzöld növény, olyan trópusi klímájú helyeken él, ahol megfelelő a hideg és meleg napok aránya, ahol bőséges a csapadék. A legjobb teák az 1000-2300 méteres magasságokból származnak. A vad teacserjék 16-18 méter magasra is megnőnek; az ültetvények növényeit azonban gondosan metszik, nem hagyják, hogy 120-150 centiméternél magasabbra nyúljanak, mert így a szüretelők a legfelső leveleket is kényelmesen elérik.
Mint a finom boroknál, a minőséget, az ízt és az aromát a tea esetében is a környezete határozza meg. A talaj, a klíma, a hőmérséklet, a csapadék, a tengerszint feletti magasság - ezek mind-mind komoly szerepet játszanak a növény és a levelek jellemzőinek kialakításában. Bár ma már több mint ötven országban termesztenek teát, a legfinomabbak a kínai, taiwani (formosai), japán, indiai és ceyloni (Sri Lanka) ültetvényekről származnak. Kamerun, Kenya és Nepál is kiváló minőségű teát termeszt.
A teák fajtái
A teákat számtalan szempont szerint szokták besorolni, mégis a legfontosabb három kategória a következő: feketetea, oolong tea és zöldtea. A kategóriákat és a köztük lévő különbségeket csak a leszüretelt tealevelek feldolgozási módja határozza meg. A teákat származási helyük (ország, régió) szerint is csoportokba oszthatjuk; sok esetben ennek alapján kapják nevüket is.
A különböző ültetvényeken a teacserjének több mint kétezer variációja vagy alfaja létezik, így érthető, hogy több ezer, egyedi jellemzőkkel rendelkező teát készíthetnek. A teát “egy ültetvényről származónak” (single estate) nevezik, ha egyetlen forrásból származik, és keveréknek (blend), ha több különböző helyről érkezett, több különböző típusú tealevelet kevertek össze benne. Az ízesített teák fekete vagy zöld teából készülnek, amelyhez természetes vagy mesterséges ízesítőszereket kevernek, például: mentát, fűszereket, mézet, mangót, őszibarackot vagy kiwit.
A szüret
A teát több ezer éve ugyanúgy szüretelik: kézzel. A szüretelők - akik általában nők - hatalmas kosarakat kötnek a hátukra, elindulnak a cserjesorok között, és az aktuális “tépési” előírásoknak megfelelően leszedik a leveleket. A legtöbb teát “durva tépéssel” gyűjtik össze, amely során a bimbót, valamint a felső három-négy levelet távolítják el a szárról. A jobb minőségű teák esetében a “finom tépést” alkalmazzák, amelynek során csak a bimbót és a felső két levelet szedik le. A legjobb minőségű teákat a bimbóból és a legfelső levélből készítik. (Ezt a szüretelés módszert “birodalmi tépésnek” nevezik.)
Az ókori Kínában a fehér tea volt a legtisztább tea, ebbe csak a bimbókat tették bele. Ilyen teából készült főzetet csakis a császárok ihattak. A fehér tea ma is ritka és drága, jobbára csak az ínyencek fogyasztják.
0 Megjegyzések