A mesékkel való találkozás nem lehet elég korai. Már a pár hónapos csecsemő is szívesen nézegeti az apró mesekönyvek képeit. A rendszeres esti meseolvasás pedig igazi élmény a kicsinek.

A mese az irodalom egyik ősi prózai műfaja. A gyermekirodalom történetében a népmesének és a műmesének egyaránt nagy jelentősége van. Hiszen a mese megadja az önfeledt gyönyörködés örömét, felkelti a képek és a szavak szépélményét, elvezet a prózairodalom szeretetéhez, és minden korban fontos eszköze a világ, a társadalom, az anyanyelv megismerésének.

A mese elősegíti a gyermek érzelmi, értelmi fejlődését, gyarapítja szókincsét, általuk apránként megismeri a világ dolgait. A mesehallgatás során belső világa egyre gazdagabb lesz, a szavak nyomán elképzeli a szereplőket, a szituációkat. Ezeket a belső képeket, élményeket nem tudja pótolni egyetlen rajzfilm sem.

A gyermekmese évezredek óta neveli és szórakoztatja a felnövekvő nemzedéket. S ma is az egyik legkedveltebb és legnépszerűbb irodalmi műfaj a gyermekek körében. A mese jó dolog, nemcsak hallgatni, de elolvasni is. Miközben a kicsik tátott szájjal, kipirult arccal figyelnek, mi felnőttek is jól szórakozunk, együtt nevetünk, izgulunk a mesében rejlő történeteken.

A mese és hallgatása elősegíti a kisgyermek szocializációs folyamatát. Hiszen mese hallgatás során megtanul alkalmazkodni a társaihoz, gondozónőjéhez, és magához a helyzethez tartozó szabályokhoz A mese elvarázsol és megbabonáz. Fejleszti a fantáziát, a képzelőerő pedig szárnyra kel. A mesék szórakoztatnak és nevelnek is egyben. Az életről tanítanak és érzelmi kapaszkodót nyújtanak, ugyanakkor segítik az énkép alakulását is.

Mesekönyv választás

A puha, párnaszerű, lemosható könyvecskék képei jelentik a baba számára az “irodalommal” való első találkozást. Az első könyvecskéknek mindent ki kell bírniuk: lehessen őket gyúrni, csapkodni, rágni, és az sem baj, ha kicsit nyálasak lesznek. A nagy munka közben azért a baba időnként megpihenve figyelmesen nézegeti a képeket.

A kis könyvecskék képei nagyok, egyszerűek, stilizáltak, egy oldalon általában egy figura található. Csak néhány színnel készültek, szöveg nem egészíti ki. A “mese” maga kép, a maci, a labda, a nyuszi. A könyvet közösen lapozgatva a gyermek megtanulja ezek nevét is. Hasonló ez a folyamat ahhoz, mint amikor idegen nyelvet sajátítunk el. Amíg a kisgyerek nem tud lapozni, ne vegyünk neki leporelló típusú könyveket. Nem tudja kezelni, mérges lesz tőle, és még meg is sértheti magát az éles sarkokkal.

A mesekönyv választása nem könnyű feladat, a könyvesboltok polcai tele vannak színesnél színesebb, drágábbnál drágább könyvekkel. Amikor a kezetekbe vesztek egy könyvet, olvassatok bele: a szöveg legyen igényes, irodalmi, a képek ne legyen ijesztők, csúnyák. Szívesen vásároltok olyan könyvet, amelyeket gyermekkorotokban is lapozgattatok, és maradandó élményt nyújtottak számotokra, mint például a kisvakondról szóló könyvek. A korábbi évtizedek magyar könyvkiadása bővelkedett igényes mesekönyvekben, amelyek között szép számmal voltak klasszikusok, vagy mára már klasszikussá válók.

„Most mesélj magadtól!”

A saját meséknek is megvan a varázsuk. Különösen, ha olyan történetet találtok ki, amelybe beleszővitek azokat az eseményeket, amelyek a kicsivel a közelmúltban történtek. A mesebeli kisfiú vagy kislány személyében magára ismer, szívesen hallgatja újra és újra, hogyan telt a napja, hol sétált, kivel találkozott. A bölcsődés, óvodás korú gyermekek nagyon szeretik azokat a történeteket, amelyekben állatok szerepelnek. Kitalálhattok ilyen meséket is, a kisgyermek életkorától függően eleinte csak rövid, egyszerű cselekménnyel, később több szereplővel és egyre bonyolultabb cselekménnyel. Fáradt szülőként sokszor ugyan tehernek érezhetitek az esti meseolvasást, ám ez a rendszeresen ismétlődő program közös élménnyé válik, a piciknek biztonságérzetet ad. Figyeljetek arra, hogy ne maradjon el a mese!

Mi érdekli leginkább a kisgyermeket?

Az a tapasztalhatjuk, hogy a bölcsődés korú gyermekeket a saját világuk, a velük megtörtént események és az állatokról szóló mesék foglalkoztatják leginkább. A saját élethelyzeteikhez hasonló szituációkban és bonyodalmakban szeretik viszontlátni a mesehősöket. Ezekben a mesékben nagyon egyszerű, hétköznapi kalandok esnek meg a kismackókkal, kutyusokkal, vagy akár a mesebeli gyerekekkel is. Kipukkad a lufi, nincs meg a mackó sapkája vagy megszomjazik a cica és csak némi keresgélés után talál magának innivalót.

A kicsik ezekben a történetekben magukra ismernek, saját nehézségeik és apró örömeik köszönnek vissza. Különösen szórakoztatónak találják azokat a meséket ahol hozzájuk hasonló szereplők rosszalkodnak vagy renitens dolgokat fogalmaznak meg. Élvezettel hallgatják a saját maguk által is átélt eseményeket, történéseket. Ezekhez még mesekönyv sem kell, elég egyszerűen összebújni, egymás mellé ülni és beszélgetni! A gyerekek ilyenkor sokszor rákérdeznek az őket érdeklő dolgokra és sokszor jókat kacagva szeretik hallani újra és újra a fantáziájukat és az érdeklődésüket felkeltő történeteket.

A természet jelenségei az eső, a szél, a hó, a napsütés, a virágok mind-mind jó alkalmat adnak a játékos meséléshez. Egy esős délelőtt, amikor nem lehet kimozdulni a szabadba, kellemes időtöltés egy kedves mese vagy képeskönyv nézegetése. A színes képek, a bájos szereplők lekötik a gyermekek figyelmét, megindítják a fantáziájukat és megindulhat a beszélgetés is.

Éljük át a mesét

Fontos, hogy olyan mesékkel szórakoztassuk a gyermekeket, amelyben az események egymás utáni történései egyértelműek, egyszerűek és könnyen befogadhatóak legyenek. A mesélés másik fontos szempontja, hogy ne csak a gyermekek, ha nem mi magunk felnőttek is el tudjunk mélyedni a történetekben. Ehhez az kell, hogy mi is szeressük a mesét, a mesélést, mi is érezzük az egyes érzelmek, cselekmények szépségét, kedvességét, és hangsúlyozni tudjuk a szereplők jellemét, tulajdonságát. Szükség van a fantáziánkra, az érzelmeinkre, a mese átélésére ahhoz, hogy a gyermek figyelmét lekötve hatásosan tudjunk mesélni.

Jó „ eljátszani „ a mesét a gyerekeknek, úgy, hogy minden szereplőt más hanggal próbálunk megszólaltatni. Így a felolvasott mese számukra érdekesebb, figyelemfelkeltőbb és könnyebben követhető lesz. A mese által a művészet szeretetére neveljük gyermekeinket. A mesélés meghitt légköre feloldja a gátlásokat, a cinkos tekintetek, a felhőtlen kacagás élményei mind-mind maradandó nyomot hagynak a kisgyermekekben.