Szakértők, dietetikusok, egy mesterszakács, valamint egy pesti polgármester mondta el véleményét, javaslatait arról, hogy lehetne a közétkeztetést úgy átalakítani, hogy a város és a vidék is megtalálja a számítását, valamint a gyermek is korszerűen és egészségesen táplálkozzon, fejlődjön.

A képlet relatíve egyszerű. Vállalkozó kedvű polgármesterre van szükség, és szintén vállalkozó kedvű olyan őstermelőkre, akik jó minőségű árut nagy tételben, olcsón tudnak beszállítani a közétkeztetésbe. Ezzel közvetlenné válik a kapcsolat a vidék és a város között, azaz nincs szükség olyan „árfelhajtóra”, amely beékelődve a folyamatba, nemcsak hogy drágábbá, hanem még silányabbá is teszi a közétkeztetést.

Az étkeztetés uis maga után vonja a minél alacsonyabb árban történő beszerzést, mely uniformizált, bármikor ugyanazon tételekben szállítható alapanyagokra koncentrál. Főleg olyanokra, melyek ab ovo nem lehetnek korszerűek és egészségesek. Így kerülhet sor arra, hogy a gyermek „kenyérlevest” egyen az iskolai menzán, egyszóval az asztalra kerülő ételek zsírosak, cukrosak, emellett pedig gyakran tartalmaznak adalékanyagokat, melyek többségében károsak az emberi szervezetre.

Hol lehet ezeket a táplálékokat beszerezni?

Nagyobbrészt az áruházláncokban, hisz a tömegtermelésből adódóan csak az ilyen eladó képes hosszútávon olcsón értékesíteni. Vagyis úgy is fogalmazhatunk, hogy a beszerzésért fizetendő összeg a multik – legtöbbször külföldre vitt - profitját gazdagítja, míg a beteggé fejlődő fiatal felnőtt orvosi ellátásért, kezeltetésért járó összeget az államnak kell állnia. Az állam költségeit pedig az egyszerű állampolgár, mint adózó finanszírozza úgy, hogy közben az őstermelő hoppon marad, illetve piac hiányában felhagy a tevékenységével.

Jól van ez így?

Nyilván nem. Ebben az évben már elindult az a folyamat, mely sejteti, mi is lenne a cél, ha valóban meg szeretnénk reformálni a közétkeztetést. A nyári gyermekétkeztetés uis előmozdította az őstermelői termékek bevonását a közétkeztetésbe, így bármely önkormányzat pályázhatott arra a támogatásra, melynek kapcsán feltételként vállalta, hogy 2012. június 18-tól 2012. augusztus 31-ig terjedő időszakban legalább 44, legfeljebb 54 munkanapon keresztül biztosítja a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő kiskorúak étkeztetését napi egyszeri meleg étkezés formájában ingyenesen vagy kedvezményesen. Feltétel volt az is az önkormányzat számára, hogy legalább harminc százalékban az alapanyagokat kistermelő vagy 40 kilométeres körzeten belüli mezőgazdasági vállalkozó szállítsa be, amit az elszámolásnál számlával vagy a kistermelővel, vállalkozóval kötött szerződéssel kellett igazolni.

Mivel az iskolai menzák ez évben az állam tulajdonába kerültek, nem kétséges, hogy a „nyári konyha” megfelelő jogi szabályozással „éves konyhává” is válhatna, azaz minden iskolába eljuttatható lenne az őstermelők terméke, akár 100 %-ben.

Már csak az kérdés, a kormány hoz-e megfelelő jogszabályt, vannak-e egyáltalán ilyen tervek, vagy marad-e minden a régiben.

A legfőbb kérdés azonban az, van-e minderre állami forrás, vagy sem, hiszen megfelelő konyhák rendszerbe állítása óriási összeget emésztene fel, és bár nem kétséges, hogy hosszabb távon a kormánynak megérné a befektetés, kérdés, el lehet-e különíteni erre pénzt a jelenlegi gazdasági helyzetben, vagy sem.