Mindannyian olvastunk már könyveket, memoárokat, vagy láttunk filmeket a történelmi jelentőségű lázadásról, amely 1789 tavaszán tört ki egy angol királyi hadihajó, a Bounty fedélzetén. A legsikeresebb és legszélesebb körben ismert filmet 1962-ben mutatták be Mutiny on the Bounty (Lázadás a Bountyn) címmel. 

A film főszerepét a kiváló színész Marlon Brando kapta meg, aki a lázadók vezérének, Christian Fletchernek szerepét játssza. De nézzük mi is történt valójában, a Vitorlás Világ ezen történetében A Bountyt 1784-ben építették át egy szénszállító briggből az angol királyi flotta számára. Céljuk, hogy Tahitiról élelmet szállítsanak a Nyugat-Indiákra a rabszolgák élelmezésére. Kapitánynak a 33 éves William Bligh-t választották, aki 1787 karácsonya előtt egy nappal el is hagyta Spithead kikötőjét. Az időjárási viszonyok miatt a hetekig tartó próbálkozások és a kor navigációs eszközei segítségének ellenére sem sikerült Bligh-nak megkerülnie a Horn-fokot, így végül úgy döntött, hogy kelet felé a Jóreménység fokát megkerülve folytatják útjukat.
Mire a Bounty, tíz hónap hajózás után elérte Tahiti partjait, a fedélzetmesteri feladatokat John Fryer leváltása után Fletcher Christian látta el. A hajó és legénysége öt kellemes hónapot tölthetett a szigeten, tekintve, hogy Bligh-t nem követelt meg túl nagy fegyelmet ott tartózkodásuk alatt. A 46 fős legénység minden tagja engedélyt kapott, hogy kényük-kedvük szerint töltsék idejüket, melynek jelentős részét jó szokás szerint a szigeten élő hölgyek társaságának szenteltek. Az újonnan kinevezett fedélzetmester még feleségül is vette egyiküket.
A Bounty, 1789. április első hetében ismét vitorlát bontott és megkezdte útját végcélja felé. A szigeten megszokott laza életet felváltó kegyetlen munkát a legénység nem tudta és valószínűleg nem is akarta újból megszokni, elkerülhetetlenné tette az 1789. április 28-án bekövetkezett zendülést. A lázadók vezetője a feleségét hátrahagyó Fletcher volt, aki egyes vélemények szerint kedvese unszoló szavainak tett eleget, mikor megtagadta Bligh-t parancsait. A lázadás vér nélkül zajlott le. 

A kapitányt és 17 megmaradt hűséges emberét, a Bounty mentőcsónakjában, 50 km-re Tofua szigetétől engedte sorsára az angol hajó újdonsült legénysége. Bligh-t végül 1790 tavaszán érkezett haza Angliába, ahol azonnal jelentette az esetet. A lázadók alapvető szándéka az volt, hogy Tubuai szigetén telepednek le, azonban a helyi lakosok ellenállása végül visszakényszerítette őket Tahitira. 1790 novemberében a 24 ágyús HMS Pandora nevű sorhajót küldték a Bounty legénységének elfogására, amit a kegyetlenségeiről híres Edward Edwards kapitány kormányzott. 1791-ben a Pandora kikötött Tahitin és tizennégy lázadót sikerült letartóztatniuk. A Bountyt azonban nem találták és a felkutatásával telő elkövetkező három hónapnak a Pandora zátonyra futása vetett véget 1791 augusztusában. 

A tragédiában 31 ember vesztette életét, köztük négyen a fogvatartottak közül. A túlélőknek végül Timor partjai jelentették a végső megmenekülést. Napóleon fenyegetése aztán elterelte a figyelmet a lázadók felkutatásáról, tekintve, hogy az angol haditengerészet fókuszát inkább a francia forradalom vonta magára. A Bounty legénysége végül a tengerészeti térképeken nem lelhető Pitcairn-szigeteken telepedtek le, és hogy az őket kereső tengerészek soha ne találjanak rájuk, a Bountyt felgyújtották. 

 A HMS Bountyból mára csak két dolog maradt fenn. Az eredeti kormánylapát, melyet a Fidzsi Múzeumban őriznek és ez a tökéletesen élethű makett melyre, ha egy pillantást vetünk, tiszteleghetünk az emberi szabad akarat előtt. Az, hogy az eredeti kormánylapát mindenkinek ott lógjon a falán egyértelműen nem megoldható, de a szabadság érzését bárki átélheti, akinek oly szerencséje van, hogy birtokol egy ilyen kis ékszerdarabot.
A Vitorlás Világ az a hely, ahol izgalmas hajómakettek, réztárgyak, hajózással kapcsolatos kiegészítők, ajándéktárgyak találhatóak. Ha az alábbi érdekes dolgok közül szeretne néhányat a lakásában vagy a dolgozószobájában látni, látogasson el a Vitorlás Világba: