Akár csak az előző két évben, Kárpátalja Expressz idén is megállt Érmihályfalván. Azonban nem “jövet”, hanem Kárpátaljára és a Felvidékre “menet” esett útba, így a szerelvény nem vasárnap délután, hanem pénteken délben gördült be az állomásra.
A szokatlan, munkaidőbe eső időpont ellenére alig volt kevesebb az expresszt várok száma, mint az előző években – most is százakban volt mérhető. A Kárpátalja Expressz a menetrendet percre tartva 11.42-kor gurult be az állomásra, a reá várok tapsa közepette – elől a 017-es Nohab mozdonnyal. Miközben a határőrök végezték a határon átjött szerelvény előírás szerinti ellenőrzését, megkezdődött a vendégfogadás műsora: a Syluette és a Fehér Akác menettánccsoportok a vagonok mellett masírozott, a Napsugár csoport pedig a peronon állva integetett. Amint véget ért az utasok ellenőrzése, máris sokan leszálltak, annak ellenére, hogy előzetesen bejelentették: az utasok nem hagyhatják el a vagonokat – de ebből senki nem csinált gondot. Az elsők között szállt Molnár Béla, volt KDNP-s országgyűlési képviselő, a Kárpátalja Expressz útjának egyik főszervezője, akit Nyakó József polgármester és Karsai Attila alpolgármester fogadott.
Harmadszor
A peronon felállított mikrofon elé előbb Nyakó József állt. “Határtalan örömmel, és testvéri szeretettel köszöntjük a Kárpátalja Expressz utasait” – kezdte üdvözlését a polgármester, majd románul is köszöntő szavakat mondott, melyeket a vonatot fogadó, magyarul esetleg nem tudó vasúti és határőrizeti alkalmazottaknak címzett. Hasonló tömeg régen akkor volt az állomáson, amikor a regrutákat búcsúztatták a családok, most pedig az érmihályfalviak jelenlétükkel köszöntik a Kárpátalja Expressz útjának kezdeményezését – tette hozzá Nyakó József, aki egy pékáruval telt kosarat adott ajándékba Molnár Bélának, illetve felkérte, hogy később együtt tegyenek egy babérkoszorút a mozdony elejére, amivel “jutalmazzák teljesítményét”. Molnár Béla válaszában emlékeztetett, hogy “harmadszor vagyunk itt, ide vissza kell jönni, mert Érmihályfalva nem megkerülhető”. Hozzátéve: a mindenkori fogadtatás láttán könnybe lábad a szemük, és itt megtanulják, mit jelent magyarnak lenni! A fogadtatást Mosóczy László, a MÁV Zrt. vezérigazgató-helyettese is megköszönte. Mindketten egy-egy ajándékot adtak a polgármesternek: Molnár Béla egy kötetet, Mosóczy László egy emléklapot, melyen a történelmi Magyarország ország- és nemzetrészeinek címerei láthatóak. A peronon lévők is kaptak ajándékot, ahogyan azt előzetesen megígérték a szervezők: egy, az expresszt ábrázoló borítójú dobozkában zöld szalvétába csomagolt tulipánhagymát osztogattak fiatal hölgyek karjukra akasztott kosárból.
Ez a vonat…
A beszédek után folytatódott a fogadók műsora: koreográfiát mutatott be a Syluette, a Fehér Akác, illetve a Nyíló Akác néptánccsoport. Geszti Yvette mondta el Wass Albert Intelem című versét, illetve Márai Sándor az Utak című írását, Kovács Nikolett pedig a Honfoglalás című film főcímzenéjét énekelte. Közben – sokan észre sem vették – az elöljárók a szerelvény elejéhez mentek, ahol a Nohab mozdony orrára került a babérkoszorú. A peronon az utasok és az őket fogadók beszélgetésekbe elegyedtek, kattogtak a fényképezőgépek. Az expressz tartotta a menetrendet: a 12.19-re kitűzött indulás előtt egy perccel felszólították az utasokat, hogy szálljanak vissza a vagonokba, ezzel szinte egy időben megszólalt a Himnusz, ami alatt sokaknak könny gyűlt a szemébe… “Hajrá magyarok, Hajrá Magyarország!” – szólt a sok torokból előtört felkiáltás. “Ez a vonat, ha elindul, hadd menjen… – szólalt meg a hangszórókból a Csík zenekar, amikor megmozdultak a kerekek. Lengtek a nemzeti zászlók, integettek az utasok, és az állomáson maradtak egyaránt…
Harmadszor
A peronon felállított mikrofon elé előbb Nyakó József állt. “Határtalan örömmel, és testvéri szeretettel köszöntjük a Kárpátalja Expressz utasait” – kezdte üdvözlését a polgármester, majd románul is köszöntő szavakat mondott, melyeket a vonatot fogadó, magyarul esetleg nem tudó vasúti és határőrizeti alkalmazottaknak címzett. Hasonló tömeg régen akkor volt az állomáson, amikor a regrutákat búcsúztatták a családok, most pedig az érmihályfalviak jelenlétükkel köszöntik a Kárpátalja Expressz útjának kezdeményezését – tette hozzá Nyakó József, aki egy pékáruval telt kosarat adott ajándékba Molnár Bélának, illetve felkérte, hogy később együtt tegyenek egy babérkoszorút a mozdony elejére, amivel “jutalmazzák teljesítményét”. Molnár Béla válaszában emlékeztetett, hogy “harmadszor vagyunk itt, ide vissza kell jönni, mert Érmihályfalva nem megkerülhető”. Hozzátéve: a mindenkori fogadtatás láttán könnybe lábad a szemük, és itt megtanulják, mit jelent magyarnak lenni! A fogadtatást Mosóczy László, a MÁV Zrt. vezérigazgató-helyettese is megköszönte. Mindketten egy-egy ajándékot adtak a polgármesternek: Molnár Béla egy kötetet, Mosóczy László egy emléklapot, melyen a történelmi Magyarország ország- és nemzetrészeinek címerei láthatóak. A peronon lévők is kaptak ajándékot, ahogyan azt előzetesen megígérték a szervezők: egy, az expresszt ábrázoló borítójú dobozkában zöld szalvétába csomagolt tulipánhagymát osztogattak fiatal hölgyek karjukra akasztott kosárból.
Ez a vonat…
A beszédek után folytatódott a fogadók műsora: koreográfiát mutatott be a Syluette, a Fehér Akác, illetve a Nyíló Akác néptánccsoport. Geszti Yvette mondta el Wass Albert Intelem című versét, illetve Márai Sándor az Utak című írását, Kovács Nikolett pedig a Honfoglalás című film főcímzenéjét énekelte. Közben – sokan észre sem vették – az elöljárók a szerelvény elejéhez mentek, ahol a Nohab mozdony orrára került a babérkoszorú. A peronon az utasok és az őket fogadók beszélgetésekbe elegyedtek, kattogtak a fényképezőgépek. Az expressz tartotta a menetrendet: a 12.19-re kitűzött indulás előtt egy perccel felszólították az utasokat, hogy szálljanak vissza a vagonokba, ezzel szinte egy időben megszólalt a Himnusz, ami alatt sokaknak könny gyűlt a szemébe… “Hajrá magyarok, Hajrá Magyarország!” – szólt a sok torokból előtört felkiáltás. “Ez a vonat, ha elindul, hadd menjen… – szólalt meg a hangszórókból a Csík zenekar, amikor megmozdultak a kerekek. Lengtek a nemzeti zászlók, integettek az utasok, és az állomáson maradtak egyaránt…
Rencz Csaba
0 Megjegyzések