Középkori, betemetett hajóroncsot azonosítottak a Dunában, Tahitótfalu határában az Argonauta Kutatócsoport búvárrégészei. A magyar búvárrégészek 12 hónapon belül már a harmadik középkori hajóroncsra találtak rá. Ezekhez hasonló az egész kontinensen alig tucatnyi akad, és kedden már a Discovery News is beszámolt a magyar felfedezésekről. 

Dr. Tóth János Attila, az Argonauta Kutatócsoport vezetője elmondta, hogy a Tahitótfalu környéki a legígéretesebb az eddigi leletek közül. "Két másik hasonló hajót is találtunk, az egyiket Ráckevénél, a másikat pedig Dunaföldvárnál. A jelek szerint mind a három középkori hajó. A dunaföldvári és a ráckevei hajómaradványok rosszabb állapotban vannak" - mondta. Tahitótfalunál most olyan középkori folyami szállítóhajóra bukkantak, amelynek a rakományából egy fazék is előkerült. Sőt miután az első feltárásnál csak a roncs egy darabját, a zátonyból kiálló részeket lokalizálták, abban bíznak, hogy a lapos fenekű vízi jármű kavicsokkal borított többi részén, a hajótestben még további leleteket találnak. 

Idén ezért egyszer még biztosan visszatérnek a helyszínre, hogy legalább egy rajzos dokumentációt készítsenek, mondta Tóth, aki közelebbről nem akarta megnevezni a roncs helyét, nehogy az amatőr kincskeresők áldozatául essenek a maradványok. Mint Tóth János Attila búvárrégész, a csoport vezetője az MTI-nek szerdán elmondta, lakossági bejelentésre végezték a vizsgálatokat. Mint kiderült, a lelet egy lapos fenekű szállítóhajó maradványa, s úgy tűnik, hogy tíz méternél hosszabb, a szélessége pedig meghaladja a három métert. Egy év leforgása alatt ez a harmadik hajóroncs, amelyet a magyar búvárrégészek felfedeztek a Dunában. A roncsot jelenleg víz, kavics és hordalék fedi.

A hajó oldalfala is előkerült A kutatócsoport a rakomány újabb darabjainak előkerítésén túl a jármű oldalfalát is szeretné megvizsgálni. A lelet ugyanis igen jó állapotban van, és az is bíztató, hogy még kis vízállásnál is befedi a roncsot a Duna, így az amatőr kincskeresők nem teszik tönkre a leleteket, ahogyan az például Dunaföldváron történt egy 14. századi hajómalom roncsával. (A dunaföldvári hajó feltételezhetően egy 1327-es fegyveres akció során szabadulhatott el, amikor egy közeli birtokot megtámadtak a katonák.) Ismertetése szerint a dunaföldvári hajó 14. századi. A tahitótfalui esetében a hajórakományból egy késő középkori, azaz 14-15. századi fazék is előkerült, így valószínűsíthető, hogy a hajó is ebből az időszakból származik. 

"Mind a három hajó ugyanazt az építési módszert követi. Ilyen a vasszegek használata a kényes helyeken, illetve a hajófeneket az oldalfallal egyetlen fatörzsből kifaragott összekötőelem alkalmazása. Különleges technikáról van szó. Az európai folyókból tucatnyi hasonló középkori hajó került elő, a tahitótfalui, a dunaföldvári és a ráckevei leletek nemcsak Magyarországról, hanem az egész Duna-medencéből az elsők" - mutatott rá Tóth János Attila. Hozzátette: régészeti szempontból a tahitótfalui hajó kiemelkedik a három közül, mivel eltemetett részein leletek, jelentős megfigyelések várhatóak. Tájékoztatása szerint a roncs viszonylag könnyen kutatható. 

A következő lépés a helyszín részletes felmérése, dokumentálása lenne. A kaviccsal borított részen szondázó feltárást is javasolnak végezni. "A hajótest nagyobb darabján várható rakomány. A rakomány tekintetében természetesen nincsenek túlzott elvárásaink, de tekintettel arra, hogy egy ép fazekat találtunk a hajótestben, így további - a korhatározás és funkció szempontjából - fontos leletet remélünk" - fogalmazott a búvárrégész. A roncsok kiemelésének és különösen a konzerválásának, restaurálásnak viszont sem a pénzügyi, sem a műszaki feltételei nem adottak.

"A vízből előkerülő fatárgyak konzerválása és restaurálása sok millióba kerül, de még laboratórium sincs hozzá" - fogalmazott Tóth János Attila. Tóth elmondta, hogy a most előkerült szállítóhajókhoz hasonlóak a Duna magyarországi szakaszán korábban nem nagyon voltak ismertek, fehér foltnak számítottunk a középkori folyami hajózást tekintve. Most viszont felzárkóztunk Lengyelország, Németország (Rajna-vidék) és Franciaország mögé, eddig ezekben az államokban került elő néhány - még tucatnyira sem tehető - hasonló lelet. Hol rejtőzik Mária királyné kincse? 

A magyar búvárrégészeknek nemcsak a sekélyebb vízben, a mellékágak környékén előbukkanó leletek felkutatása a célja. A Duna fősodrában, valahol a Duna-kanyarban süllyedt el Mária királyné kincse 1526-ban, amikor II. Lajos király özvegye a mohácsi csata után értékeit menekítette. Hatvan hajó indult útnak a folyón felfelé, amikor megtámadták őket. Az elsüllyedt kincs megtalálása régóta vágya a hazai kutatóknak, de ehhez egészen speciális és drága felszerelés kellene, így még tovább kell várni e kutatások beindulására.

A hajó oldalfala is előkerült A kutatócsoport a rakomány újabb darabjainak előkerítésén túl a jármű oldalfalát is szeretné megvizsgálni. A lelet ugyanis igen jó állapotban van, és az is bíztató, hogy még kis vízállásnál is befedi a roncsot a Duna, így az amatőr kincskeresők nem teszik tönkre a leleteket, ahogyan az például Dunaföldváron történt egy 14. századi hajómalom roncsával. (A dunaföldvári hajó feltételezhetően egy 1327-es fegyveres akció során szabadulhatott el, amikor egy közeli birtokot megtámadtak a katonák.) Ismertetése szerint a dunaföldvári hajó 14. századi. 

A tahitótfalui esetében a hajórakományból egy késő középkori, azaz 14-15. századi fazék is előkerült, így valószínűsíthető, hogy a hajó is ebből az időszakból származik. "Mind a három hajó ugyanazt az építési módszert követi. Ilyen a vasszegek használata a kényes helyeken, illetve a hajófeneket az oldalfallal egyetlen fatörzsből kifaragott összekötőelem alkalmazása. Különleges technikáról van szó. 

Az európai folyókból tucatnyi hasonló középkori hajó került elő, a tahitótfalui, a dunaföldvári és a ráckevei leletek nemcsak Magyarországról, hanem az egész Duna-medencéből az elsők" - mutatott rá Tóth János Attila. Hozzátette: régészeti szempontból a tahitótfalui hajó kiemelkedik a három közül, mivel eltemetett részein leletek, jelentős megfigyelések várhatóak. Tájékoztatása szerint a roncs viszonylag könnyen kutatható. 

A következő lépés a helyszín részletes felmérése, dokumentálása lenne. A kaviccsal borított részen szondázó feltárást is javasolnak végezni. "A hajótest nagyobb darabján várható rakomány. A rakomány tekintetében természetesen nincsenek túlzott elvárásaink, de tekintettel arra, hogy egy ép fazekat találtunk a hajótestben, így további - a korhatározás és funkció szempontjából - fontos leletet remélünk" - fogalmazott a búvárrégész. 

A roncsok kiemelésének és különösen a konzerválásának, restaurálásnak viszont sem a pénzügyi, sem a műszaki feltételei nem adottak."A vízből előkerülő fatárgyak konzerválása és restaurálása sok millióba kerül, de még laboratórium sincs hozzá" - fogalmazott Tóth János Attila. Tóth elmondta, hogy a most előkerült szállítóhajókhoz hasonlóak a Duna magyarországi szakaszán korábban nem nagyon voltak ismertek, fehér foltnak számítottunk a középkori folyami hajózást tekintve. Most viszont felzárkóztunk Lengyelország, Németország (Rajna-vidék) és Franciaország mögé, eddig ezekben az államokban került elő néhány - még tucatnyira sem tehető - hasonló lelet. Hol rejtőzik Mária királyné kincse? 

A magyar búvárrégészeknek nemcsak a sekélyebb vízben, a mellékágak környékén előbukkanó leletek felkutatása a célja. A Duna fősodrában, valahol a Duna-kanyarban süllyedt el Mária királyné kincse 1526-ban, amikor II. Lajos király özvegye a mohácsi csata után értékeit menekítette. Hatvan hajó indult útnak a folyón felfelé, amikor megtámadták őket. Az elsüllyedt kincs megtalálása régóta vágya a hazai kutatóknak, de ehhez egészen speciális és drága felszerelés kellene, így még tovább kell várni e kutatások beindulására.

 Az Argonauta Program A vasút előtti kontinentális Európa elsőszámú közlekedési folyosóját a folyamok jelentették. A folyók energiát, élelemet és ivóvizet is jelentettek. Európa gazdasága, kultúrája és történelme a folyami környezet befolyása alatt fejlődött. Napjainkban a kontinens ismét folyói felé fordul (transz-európai közlekedési folyosók, megújuló energiaforrások). 

Az éghajlatváltozás (katasztrofális áradások) és a veszélyes szennyezések rávilágítanak e környezet törékeny voltára. Csak a korábbi generációk hibáinak és eredményeinek megismerésével képzelhető el a fenntartható fejlődés, ennek része a régészeti korok több évezredes bizonyítékainak ismerete. A projekt célja, hogy felállítson egy kutatócsoportot a folyami örökség különféle területeinek specialistáiból (régészeket és természettudományi szakembereket). Mintaterületnek a Dráva-völgy két kb. 20 km-es szakaszát választották, mivel itt található Európa legnagyobb bödönhajó lelőhelye is. 

Az Argonauták hazatérési útvonalának több verziója is ismeretes a mitoszokban,ezek közül az egyik szerint a Dunán, majd a Dráván, vagy a Száván keresztül az Adriai-tengerre jutottak volna. Ezek a történetek ősi kereskedelmi útvonalakon alapulnak. Légifotókat, űrfelvételeket, kéziratos térképeket vizsgálnak, hogy a régi folyómedrek, meadnerek, medervándorlások nyomait kutassák. A terepi munka során szedimentológiai, és ehhez kapcsolódóan C14 vizsgálatokat végeznek, hogy megismerjék az ősi folyómedrek történetét. Mindezzel párhuzamosan a mintaterületeken régészeti terepbejárást végeznek, ez a víz alatti lelőhelyekre is ki fog terjedni. 

 A régészeti lelőhelyek, történelmi műemlékek, valamint a régi medrekre és környezeti viszonyokra vonatkozó adatokat egységes információs rendszerbe foglalják. Az elemzés ezeken az interdiszciplináris adatokon fog alapulni. Fő céljuk a változó környezet és a helyi közösségek egymásra hatásának vizsgálata, beleértve a folyók gazdasági és kulturális szerepének alakulását is.