Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár megjegyezte, hogy támogatná az egyenköpenyt is, mivel szerinte ez csökkentené a szegény gyerekek frusztrációját. Hozzátette ugyanakkor, hogy ez egyelőre még nincs napirenden. Az iskolaköpeny újbóli kötelező bevezetésével kapcsolatban az államtitkár azt mondta, ilyen rendelet egyelőre nem készül, de egyáltalán nem kizárt, hogy lesz, persze, csak egy alapos felmérés után. Hoffmann Rózsa hangsúlyozta: ő személy szerint egyértelműen támogatná a kötelező köpenyviselést, az ugyanis egyrészt az iskolához, közösséghez való tartozást, a fegyelmet erősítené, másrészt olcsóbbá tehetné a gyerekek ruházkodását is. A szakpolitikus hozzátette: ha a köpenyviselés kötelező lesz, azt az állam is támogatja majd valamilyen módon, hiszen, ha a közoktatás ingyenes, az államnak az eszközöket is biztosítania kell. Bővebben az iskolaköpenyről Az egyenköpeny viselését illetően megoszlanak a vélemények. A pártolók szerint mindez segít elfedni a társadalmi, jövedelmi különbségeket, az ellenzők pedig azt állítják, hogy mindez felesleges uniformizálást jelent, és az "egyéni személyiségjegyek" (mintha az ettől függne - a szerk.) elnyomásának eszköze. Magyarországon a rendszerváltásig kötelező volt az egyenköpeny viselése a közoktatásban. „A Pedagógusok Szakszervezetének nevében nem nyilatkozhatok, erről szakszervezeti álláspont természetesen nincs, de pedagógusként én mindig is köpenypárti voltam, semmi okom nincs arra, hogy ezen változtassak" – mondta el a vg.hu-nak Galló Istvánné, az érdekvédelmi szervezet elnöke. Hozzátette: „a társadalomban meglévő és egyre nagyobb anyagi különbségeket a köpeny jótékonyan eltakarná. Manapság a szülők pénztárcájának vastagsága jóval inkább eltér, mint a hetvenes-nyolcvanas években, így még nagyobb szükség lenne az egyenköpeny bevezetésére. Ráadásul, amíg a köpeny kötelező volt, azt sugallta, hogy egy iskolában munka folyik, én magam is mindig köpenyben tanítottam huszonhét éven át" – fogalmazott Gallóné. Az egyenköpeny rendszerét gyakran éri az a vád, hogy uniformizálja a gyerekeket, ám Galló Istvánné szerint számos más ponton is kitűnhetnek a gyerekek a többiek közül, „nem a ruházkodással kell különbözniük. Ezen a ponton nagyon egyetértek Hoffmann Rózsával" – összegezte véleményét. Az országosan kötelező iskolaköpeny egyelőre a jövő zenéje, de akadnak oktatási intézmények, melyek házirendjében már régóta szerepel az iskolaköpeny. Közéjük tartozik a XVI. kerületi Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola is. Dudás Attila iskolaigazgató szerint a köpeny, illetve az iskolai egyenruha hasznos és jó dolog: – Az egykori nejlonköpeny sajátos jelkép volt, ami ellen sokat lázadtak. Viszont a csinosabb, az adott intézményre jellemző daraboknak közösség-összetartó erejük van, hovatartozást fejeznek ki, értéket közvetítenek. Ugyanakkor a szülők válláról is terhet vesznek le, hiszen a társadalmi különbségeket korrigálják, csökkentik a divatversengést. Érdemes megnézni az angol vagy a spanyol iskolák előírt viseletét, és most nem a magánintézmények adott úri szabóságaiból kikerült darabokra gondolok. Szépek, minőségi anyagokból készülnek és megfizethetők, amiket nem egy esetben büszkén viselnek a diákok. A mi nebulóink is elfogadták az előírt viseletet – összegez az intézményvezető. Az újpesti Szántó Imréék kilenc éve készítenek iskolaköpenyeket, s nem nagyon tudnak konkurenciáról. A családi házuk udvarán álló építményben sorakoznak az elérhető árú, 2800–3600 forint között mozgó konfekcióméretes modellek. A férfi így emlékszik vissza a kezdetekre: – A megélhetés miatt olyan munkára volt szükség, amit a nejem a három gyerek mellett is el tud végezni. Gyerekruhákkal kezdtük, majd elkezdtek érdeklődni a szülők az iskolaköpeny iránt. Elsősorban egyházi iskolákban előírás, évente pár száz darabot készít, több lábon állunk, nem ez a fő profilunk – hangsúlyozza. Szántó egyébként nem jön lázba az esetleges kötelező köpeny hallatán: – Nem biztos, hogy érdemes volna egy komplett üzemet berendezni erre. Hiába a hirtelen kikényszerített kereslet, ha a hatalmas érdeklődés hamar alábbhagy. A brit diákok egyenruhát hordanak Az angol név, a school uniform - vagyis az iskolai egyenruha - is az uniformizálásra utal, tehát nem egyenlősítésről, inkább egységesítésről van szó. Bánfai Beáta, Bodor Péter és László János interneten is elérhető tanulmányukban az énmegjelenítéssel hozzák kapcsolatba az iskolaköpeny viseletét. A szerzők Erving Goffmant idézik, aki úgy vélte, a totális intézmények (amelyek a személyt "totálisan birtokba veszik": ilyenek a börtönök, az elmegyógyintézetek, a szerzetesrendek és a katonaság - az iskolák azonban nem tartoznak ide) egyik jellegzetes eljárása a "saját image" megmutatkozásának megelőzése. Bánfai, Bodor és László Goffman téziseit az iskolákra is kiterjeszti: az énmegjelenítést egyrészt arctalanítással és testtelenítéssel akadályozzák. Ezek az intézkedések a saját test birtoklásától fosztják meg az egyént. Az uniformizált öltözet például alkalmas arra, hogy arctalanítsa viselőjét, ezáltal medrében tartsa azt a szerepviszonyt, ahol a felek nem egyenrangúak, és ahol lényeges a személytelenségük, azaz a személyes viszony elkerülése - vélik a magyar tanulmány szerzői. Külföldön elsősorban Nagy-Britanniában és a volt brit gyarmatok egy részén maradt érvényben az iskolai egyenruhák használata. Nagy-Britanniában a hagyományok tisztelete közismert, így nehezebben változnak az iskolai szokások is. Így ha a VIII. Henrik által a 16. században bevezetett egyenruhák nem is, de hasonló uniformisok ma is láthatók Angliában. A Tudor-korból származik Anglia egyik legrégebbi, ma is használt uniformisa is: az 1552-ben VI. Edvárd király által alapított Christ's Hospital nevű iskolában vezették be a kötelező viseletet. (A kórház szóra utaló hospital elnevezés nem véletlen: a szegények istápolása is feladata volt az ekkoriban működő "hospitályoknak" Angliában.) A Christ' Hospitalban még a hatvanas évek iskolai lázadásai nyomán sem változtatták meg igazán az egyenruhát, nemrégiben ismét rendeztek egy szavazást, de maradt a régi viselet. A "kék kabátosok" így máig változatlanul hordják uniformisukat, amelyet a kabát mellett főleg a bricsesz tesz ismertté. Egy másik híres angol oktatási intézmény, az Eton diákjai is megtartották saját uniformisukat. A többi brit iskolában időközben a hatvanas évektől modernizálták a viseletet. Az iskolai uniformisok igazán az 1870-es elemi iskolai törvény óta terjedtek el, amely minden angol gyerek számára előírta a tankötelezettséget. A divat az 1950-es évekhez képest nem sokat változott - a hatvanas évek tiltakozóhullámai ellenére sem -, egy kicsit lett csak modernebb jó néhány brit egyenruha. Ezek persze távol állnak a Magyarországon az ötvenes évektől megszokott köpenyektől, szabásuk is sokkal elegánsabb. Az angol hagyományok Nagy-Britannián kívül, az egykori gyarmatokon is tovább élnek: Ausztráliában a magán- és az állami iskolákban, minden ottani szövetségi államban egyaránt érvényes a kötelező egyenruha. Hasonló a helyzet Indiában, Szingapúrban, Új-Zélandon és Dél-Afrikában is. Japánban komoly hagyományuk van a szigorú öltözködési szabályoknak. Az egyenruhák nem teljesen egységesek, csak viszonylag kicsi a variációs lehetőség, amit megengednek. Elsősorban a középiskolákban kötelező az egyenruha, de az alsóbb fokú intézményekben is gyakori. Dél-Koreában is a középfokú oktatásban vannak egyenruhák.