Az Egyesült Államok, Törökország, valamint a Koszovó függetlenségét elismerő 23 európai ország, köztük Magyarország képviselőiből álló Nemzetközi Irányító Csoport (ISG) bejelentette hétfőn: a szervezet befejezte tevékenységét, azaz a volt szerb tartomány függetlenségének ellenőrzését. Ez alkalomból a koszovói parlament ünnepélyes ülést tartott, amelyen rangos külföldi vendégek is részt vettek, köztük Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára.
Koszovó történelme során olyan terület volt, amelyet hol a szerbek, hol az albánok mondtak a magukénak. 1946-ban a terület a Joszip Broz Tito vezette jugoszláv föderáció része lett. Az 1980-as években megerősödött az albán nacionalizmus, s amikor Slobodan Milosevic Szerbiája 1989-ben névlegessé tette az autonómiát, a tartományi parlament 1990 nyarán kinyilvánította Koszovó függetlenségét. 1996-ban az albán Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) gerillaháborút indított a szerbek ellen, s 1998-ra ellenőrzése alá vonta Koszovó területének egyharmadát. Ekkor a szerb hadsereg megszállta a tartományt, kíméletlen etnikai tisztogatások kezdődtek, egymillió albánt űztek el lakóhelyéről. A szerb erőket csak 1999. június 10-én, a NATO többhetes katonai beavatkozása, Szerbia bombázása után vonták ki a területről, amely az ENSZ és a NATO védelme alá került. Koszovó helyzetének rendezése érdekében 2007-ben megszületett a finn Martti Ahtisaari által kidolgozott javaslat, amely Koszovó nemzetközi felügyelet alatti függetlenségét irányozta elő. Oroszország ellenállásán a terv megbukott az ENSZ Biztonsági Tanácsában, mire Koszovó 2008. február 17-én egyoldalúan kinyilvánította függetlenségét, vagyis kiválását Szerbiából.
Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása a függetlenségi folyamat fontosabb állomásairól annak kikiáltása óta:
2008. február 17. - A pristinai parlament elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot, az állami címert és az állami zászlót. Boris Tadic szerb elnök kijelentette: Szerbia soha nem fogja elismerni Koszovó önállóságát. Az ENSZ BT az Oroszország kérésére tartott rendkívüli ülésén kimondta, a függetlenség kikiáltása a státus (vagyis Koszovó jogállásának) meghatározását célzó folyamat végét jelenti, amelynek során kimerítették a tárgyalásos rendezés minden lehetséges útját. (A gyakorlatban még nem jött létre az önálló állam, a továbbiakban is protektorátus maradt a területén állomásozó NATO nemzetközi békefenntartó erőivel, a KFOR egységeivel.)
2008. február 18. - Az uniós országok külügyminiszterei állásfoglalásban vették tudomásul: a pristinai függetlenségi határozat elkötelezi Koszovót a demokrácia és minden polgár jogegyenlősége, továbbá a szerb és más kisebbségek oltalmazása, a kulturális és vallási örökség védelme mellett, valamint elfogadja a nemzetközi felügyeletet. Megerősítették, hogy minden tagország maga dönti el, vajon elismeri-e Koszovót.
2008. február 20. - Vuk Jeremic szerb külügyminiszter Strasbourgban, az Európai Parlament külügyi bizottságában a függetlenségi nyilatkozatot, illetve annak elismerését törvénytelennek, az 1999-ben hozott ENSZ biztonsági tanácsi határozattal ellentétesnek nevezte.
2008. február 21. - Belgrádban Szerbia történetének legnagyobb tömegdemonstrációján tiltakoztak a résztvevők a volt dél-szerbiai tartomány függetlensége ellen. Vojislav Kostunica miniszterelnök gyújtó hangú beszéde után a nagygyűlés pusztító tombolásba, gyújtogatásba csapott át.
2008. február 28. - Tizenöt állam - köztük Magyarország - részvételével Bécsben megalakult a Koszovó fölött ellenőrzést gyakorló Nemzetközi Irányító Csoport (International Steering Group/ISG), amelynek feladata a Koszovó státusára kidolgozott rendezési terv végrehajtásának előmozdítása és az azzal kapcsolatos nemzetközi tevékenység ellenőrzése.
2008. március 10. - Brüsszelben bejelentették, hogy megkezdődött az EULEX koszovói telepítése, amelyet az EU-tagállamok előző hónapban hagytak jóvá. A 2000 fős jogi, közigazgatási és rendőrségi szakértőkből álló misszió majd az ideiglenes ENSZ-igazgatást (UNMIK) váltja fel.
2008. április 9. - A koszovói parlament Pristinában elfogadta a terület új alkotmányát, amely az ENSZ-közigazgatás által elkészített alkotmányos szabályozást váltotta fel.
2008. július 24. - A szerb kormány úgy döntött, hogy visszaküldi nagyköveteit az Európai Unió azon tagállamaiba, amelyek elismerték korábban Koszovó függetlenségét. (Belgrád tiltakozásul előzőleg több mint 40 államból - köztük az Egyesült Államokból és az uniós államok többségéből, így Magyarországról - rendelte haza nagyköveteit.)
2008. november 26. - Az ENSZ BT jóváhagyta Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár hatpontos tervét, amelynek alapján az EULEX fokozatosan felváltja a koszovói ENSZ-közigazgatást. December 9-én megkezdte működését az EU-misszió.

2010. július 22. - Az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságának tanácsadó (nem kötelező érvényű) véleménye szerint az egyoldalúan kikiáltott függetlenség nem ellentétes a nemzetközi joggal. A döntés után Boris Tadic szerb elnök közölte: országa továbbra is kizárólag politikai eszközökkel szeretné megvédeni területi integritását. Az EU üdvözölte a döntést, amelyet a NATO is tudomásul vett, hozzátéve: mindez nem befolyásolja a szövetség koszovói missziója, a KFOR mandátumát.
2011. március 8-9. - Brüsszelben először kezdett közvetlen párbeszédet - az EU égisze alatt - Szerbia és egykori tartománya rendezetlen kérdéseikről. Júliusban több olyan megállapodást is kötöttek, amelyek megkönnyítette gyakorlati együttműködésüket.
2011. december 22. - A szerb kormány valamennyi koszovói állampolgár Szerbia területén való szabad mozgásának engedélyezéséről hozott rendeletet, amelyet még 2008-ban tiltott be az elszakadás után.
2012. február 24. - Megállapodásra jutott Szerbia és Koszovó tárgyalóküldöttsége Brüsszelben arról, hogy milyen formában vehet részt Pristina a balkáni regionális együttműködést segítő fórumokon. A párbeszéd mindkét fél európai integrációs törekvéseit segítette elő.
2012. június 5. - Az EU-tagállamok meghosszabbították két évvel az EULEX mandátumát, de a költségek lefaragása érdekében a létszámot mintegy 25 százalékkal csökkentették.
2012. július 2. - Bécsben a Nemzetközi Irányító Csoport a demokratikus intézményrendszerek kiépítésében és az Ahtisaari-terv végrehajtásában elért eredmények alapján úgy határozott, hogy a felügyeletet gyakorló Nemzetközi Civil Irodája (ICO) befejezi tevékenységét. Felhatalmazta egyúttal a koszovói kormányt és a parlamentet, hogy alkossa meg az ehhez szükséges alkotmányos és törvényi hátteret. Ezzel megszűnik Koszovó ellenőrzött függetlensége, a fiatal állam elnyerheti teljes szuverenitását, amely a valóságban azonban nem teljes, hiszen a koszovói kormány nem tartja ellenőrzése alatt a terület zömmel szerbek lakta északi részét, s emellett folytatódik a KFOR és az EULEX küldetése is. Koszovó függetlenségét 2008 óta közel száz ország ismerte el, köztük az EU tagjainak nagy része, Magyarország 2008. március 19-én.