1938-ban, Tibet és Kína határán egy archeológusokból álló csapat, a BayanKara-Ula magas hegyére vezetett expedíciót, az ott levő barlangok járatainak, kereszteződéseinek részletes feltárásra. Izgalomba hozta őket, amikor a nehezen megközelí thető helyen csontvázakra bukkantak, melyek feltehetően emberi lénytől származtak, vézna testűek és nagy, túlfejlődött fejük volt. Először azt gondolták, hogy a barlangok lakóhelyül szolgáltak egy eddig ismeretlen emberszabású majom fajta számára. De mivel úgy tűnt, hogy a testeket a haláluk után eltemették, elvetették ezt a feltevést. Amíg tanulmányozták a csontvázakat, a csoport egyik tagja rábukkant egy nagy kerek kő korongra, mely a portól félig eltemetve állt a barlang padozatán. A korong úgy nézett ki, mint egy kőkori ’hanglemez’. A közepén volt egy lyuk, és körben finom spirálvonal, mely szorosan írt jelekben spirálisan folytatódott. Senki sem tudta megfejteni az üzenet értelmét. A korongot felcímkézték és irattározták más, erről a területről származó dolgok közé. 20 éven keresztül sok pekingi szakértő próbálkozott a korongon levő írás megfejtésével. Végül Dr. Tsum Um Nui törte fel a kódot, és kezdte megfejteni a "beszélő barázdákat". A kép közepén láthatjuk a Napot amibe egy spirál megy bele (vagy jön ki belőle). A spirál belsejében több rajz található, ami kívülről kezdve egy hüllővel kezdődik ami szerintem egy kaméleon lehet. A második nagyon furcsa, a leginkább egy p oliphoz tudnám hasonlítani, de lehet, hogy nem is élőlény. A harmadik egyértelműen egy humanoid. Leginkább egy földönkívülire hasonlít. Tipikus a nagy fej és a vékony testalkat (egy átlagember alapból ilyennek képzeli a földönkívülieket). A következő egy szöveg, ami valamilyen ékírásra hasonlít.