A szovjet állam 73 évig élt. Nem tölthette be létrehozói történelmi akaratát, hogy az emberi világot egy eszmerendszer központi irányítása alá kényszerítse. Az univerzalista eszmerendszer a francia forradalom eszmei termékeire építkezve hivatott létrejönni. Az univerzalista eszmerendszert – amelynek a szovjet állam csak egyik kísérletezése volt – nem rengette meg a bolsevizmus összeomlása. Él, és jelenleg – az európai átrendezésben (1945) megerősödve a régi, jól bevált liberalizmus név alatt építi a világdominium alapzatait. Jelenlétét mi magyarok olyankor érezzük, amikor a nyugati, főleg angolnyelvű sajtóban Magyarországot, pontosabban a magyar kormányt csépelő, fasisztázó cikk jelenik meg. Amerikában, Britanniában ez napi jelenség, Ausztráliában ritka, az is inkább az előbbi országokban megjelentek átvételeként. 

Hungary and hurting cím alatt közli a The Australian Financial Review augusztus 10-i száma az Angliában élő Victor Sebestyen írását, átvéve az amerikai Prospect magazinból. Így, nemzetközi pingpong kontinensasztalokon, érthetően, hiszen Magyarország a világrend alapjait, pontosabban a demokráciát veszélyezteti:
„Ahogy a pénzügyi válság mélyül egyes országokban, szélsőségesek győztesként emelkednek vagy kerülnek koalíciós kormányzásra, régi idők egyszerű megoldásainak hirdetésével.  Ez a demokrácia számára épp olyan valóságos veszély, mint maga a pénzügyi válság” – írja a szerző, és azon panaszkodik, hogy az Európai Unió alábecsüli a veszélyt – „Európai vezetők gerinctelenül kezelik a Magyarország részéről az utóbbi pár évben megnyilvánuló kihívást, ahol folyamatosan válságban van a demokrácia. ... Az EU legautokratikusabb államává alakították, miközben Európa többi része tétlenül áll.  Orbán Viktor átrendezte a Fideszt liberális pártból erőszakos nacionalista, populista, keresztény csapattá, ami felett ő rendelkezik. (...into an aggressively nationalist, populist, Christian group that he dominates.)”
Azután elmondja, hogy a kommunizmus bukása után a kormányok, beleértve az első Orbán-kormányt is, túl sok adósságot halmoztak, túl sokat költekeztek, nem mertek lényeges reformokat végrehajtani. De mindamellett egyetértés volt abban, hogy Magyarország igyekszik modern liberális demokráciaként élni Európán belül. Így volt addig amíg Orbán elsöprő győzelmet aratott két évvel ezelőtt, 52 százalékos szavazattal megszerezve a parlamenti ülések 68 százalékát, ekkor irányt váltott. Orbán nekilátott átalakítani Magyarország képét úgy ahogy azt tette  a Fideszszel. Azután jött a szovjet-időkbeli erő, a sajtó, a rádió és tévé és az internet ellen, azután persze jött az új Alaptörvény, amiben elvetették a „Magyar Köztársaság” nevet, helyette „Magyarország” (the land of the Hungarians) név szerepel.
A magyar hangzású nevet viselő szerző (1956-ban távozott egy éves korában szüleivel Angliába) kifogásolja az ország neveként eddig használt Magyar Köztársaság elnevezés megváltoztatását. Ezt a szamárságot a magyarországi továbbszolgáló kommunistáktól vette át, vélhetően meggondolatlanul. Nagyon helyesen és értelemszerűen az ország neve Magyarország, az ország államformája köztársaság. Igen, van Magyar Köztársaság, a magyar államigazgatás intézmény, ezt illeti a szóbanforgó elnevezés. Ebből az ősi, és most már alkotmány szerinti országnévből egy logikai bukfenccel azt állapítja meg, hogy a névcsere a szomszéd államok magyarjai miatt történt. (... the new constitution, which renamed the Republic of Hungary” the land of the Hungarians”, a formulation that includes minorities in neighbouring Slovakia and Romania.”)
Minthogy a magyar bűnlistán ott van a Trianon elleni lázadás, egy nyugati demokrata dorgatóriumból nem maradhat ki a revizionizmus említése, ami ugye a magyar fasizmus alapja, vagy éppen lázadás a fennálló rend ellen, ami szerint a magyar államnak nem lehet joghatása a nemzetközileg érvényes államhatárain túl.
Azután még sorra jönnek az írásműben a magyar belpolitika olyan intézkedései, amik mindenütt másutt a szükséges átalakulás természetes elemei voltak a kommunizmus bukása után. Magyarországon a rendszerváltoztatás után nagy százalékban helyükön maradtak a régi rend kiszolgálói. Éppen ideje volt a nemzetellenes garnitúrától mentesíteni a társadalmat. Nagyon sajnálatos tévedés ennek demokrácia-ellenes minősítése.
Amikor Ausztráliában az újságolvasó közönség alig kap hírt Magyarországról, a magyar gazdasági vagy egyéb helyzetről, nagyon méltánytalan az olyan kép, ami minden esetben ellenséges, ami a hazai baloldal elcsépelt buta panaszait, igaztalan, magyar földön már csak nevetséges rágalmait terítik itt, a világ másik felén, ilyenkor felvetődik a kérdés: mit lehet tenni annak érdekében, hogy ez ne így legyen?
Megjelent a Magyar Élet 2012. augusztus 30-i számában