Munkahelyek megtartásáról, lassú leolvadásról vagy esetleg valódi bővülésről szólnak a 2012-es foglalkoztatási adatok? 

Ha az üzemi híradásokat nézzük, a kép inkább rózsaszín, mint ami a statisztikákból kiderül. A "sok kicsi sokra megy" elve a munkahelyteremtésben egyelőre nem ellensúlyozza, hogy még mindig van pár nagyobb léptékű elbocsátás. Egyelőre nyomokban sem látszanak a reálgazdaságban azok az elképzelések, melyeket a Nemzetgazdasági Minisztérium tavaly év végén a Magyar Növekedési Tervben (MNT) vázolt fel. 

A tárca ebben ugyan bemutatta, hogy az egyes régiókban és szektorokban mely gyárak, vállalkozások működnek sikeresen, és hogy további megerősítésükhöz mihez lenne szükség, ám az év eddigi céges bejelentéseiből mindez nem köszön vissza. Bár a publikált létszámbővítések többsége a Dunántúlon jelent új munkahelyeket, a leghangosabb sztori nyilvánvalóan a kecskeméti Mercedes-gyár csatasorba állítása volt. 

Az továbbra is jellemző, hogy az autóipar a magyar gazdaság motorja, de a call center építésétől, az elektronikai alkatrészgyár, biogáz-, illetve kutyatáp-előállító üzem létesítésen át a logisztikai központ alapításig igen sokféle foglalkoztatásbővítő beruházást jelentettek be 2012-ben. A közös nevezőt az európai uniós támogatás jelenti, ami nélkül szinte nem is indult fejlesztési projekt. A brüsszeli forrás általában a beruházás összértékének 15-35 százalékát tette ki. Matolcsy ugyan fordulatról beszél... Az Új Széchenyi-terv foglalkoztatáspolitikai programja tíz éven belül 1 millió új munkahely létrehozását lőtte be. 

A munkahelyteremtő támogatások zömét a kormány a hátrányos helyzetű régiókba készült irányítani. Ennek értelmében a kormány előnyben akarta részesíteni azokat a vállalkozásokat, amelyek ilyen térségekben kínálnak foglalkoztatási lehetőséget, hozzájárulva ezzel a munkaerőpiac területi különbségeinek csökkentéséhez. De ha alaposan megnézzük, munkahelyek egyáltalán nem a válságrégiókban jöttek létre, hanem ott, ahol a vállalkozási környezet kedvezőbb. 

A kedvezőbb adózási feltételeket biztosító szabad vállalkozói zónák kialakítása is egyelőre csak papíron maradt. A hazai munkaerő-piaci helyzet alakulását ugyanakkor máris optimistán ítélte meg a kormányzat. Legutóbb néhány hete Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter hangsúlyozta parlamenti felszólalásában, hogy Magyarországon foglalkoztatáspolitikai fordulat történt, a válság előtti szintre csökkent a munkanélküliségi ráta, igaz, az állástalanok aránya a miniszter szerint még mindig elfogadhatatlanul magas. 

A kormány a válságra ezen a területen a közfoglalkoztatás kiszélesítésével, valamint a korai és a rokkantnyugdíjazás szigorításával válaszolt. Emellett pedig Európában példátlan módon - a járadék nagyságát és a jogosultság időtartamát tekintve is - lecsökkentette a segélyezést. Ahogy Köllő János közgazdász, munkagazdaságtan-kutató a hvg.hu-nak elmondta, a közmunka ilyen arányú alkalmazása sehol a világon nem ismert, mert nem oldja meg a tartós munkanélküliség problémáját, viszont az egész rendkívül drága. 

De ahogy a KSH adatai is tanúsítják, miközben a versenyszférában az elmúlt fél évben több mint 30 ezerrel csökkent az álláshelyek száma, a közfoglalkoztatottak száma megnégyszereződött, és ezzel lassan már a közigazgatás létszámával vetekszik. ...de a statisztika stagnálást mutat A KSH friss adatai szerint a 15–64 év közötti magyar népesség (6,7 millió fő) munkaerő-piaci státusza az idei második negyedévében alig változott az előző év azonos időszakához képest. A foglalkoztatottak száma 3,94 millió volt, a munkanélkülieké 410 ezer, és valamivel több mint 2,4 millióan voltak az inaktívak. 

A részmunkaidőben foglalkoztatottak száma alig több mint 251 ezer volt. Az ágazati foglalkoztatottsági mutatók sem nagyon változtak az előző év azonos időszakához képest. Csak az erdőgazdálkodás területén és a szociális ellátórendszerben dolgoztak többen, mint tavaly júliusban. A legtöbb ágazatban (a bányászattól az építőiparon és oktatáson át a kereskedelemig) két százalékpontos volt a foglalkoztatáscsökkenés. 

Ennél is nagyobb volt a visszaesés az ingatlanpiacon, a művészeti-szórakoztató iparágakban, valamint az adminisztratív szolgáltatások területén (6-8 százalékpont). Kicsivel többen dolgoztak a logisztikai és az infokommunikációs iparban, valamint a közigazgatásban. A versenyszférában átlagosan majdnem két százalékpontos visszaesés, a költségvetésiben pedig több mint egy százalékpontos növekedés volt megfigyelhető a egy évvel korábbi (száz százaléknak vett) szinthez képest.