Lélek István

Most, amikor a média tele van "édes pillanatokkal, napokkal" az egész ország finomabb és finomabb csokoládékra és bonbonokra figyel, úgy gondoltam, bemutatom az egykori híres Zichy bonbon megálmodóját, a férjem nagyapját...

Letelepedés Makón


Külföldi útjáról hazatérve, 1885-ben Csanád vármegye fejlődésnek induló székhelyén, Makón telepedett le és nyitotta meg cukrászdáját.  Lélek István az 1885. március 19-én megalakult Ipartestületbe belépve, annak elöljárósági tagja lett.
A Makói Ipartestület és a Csanád Megyei Gazdasági Egyesület 1886. októberében megrendezte az első makói Ipari és Gazdasági kiállítást. A 276 résztvevő számtalan termékét jutalmazták oklevéllel és érdeméremmel. Lélek István is köréjük tartozott. Arany oklevelét egy kiválóan sikerült édességéért kapta. Mesterségbeli tudását bizonyítja az a 18 oklevél és érem, amelyet élete során különböző kiállításokon és versenyeken nyert. Cukrász és szakács művészetének elismeréssel adózott József főherceg 1891-ben Alcsúton és Ferenc József császár és király 1896-ban Bécsben. Dessewffy Sándor Csanád egyházmegyei püspök, Lélek István szakácsismereteivel annyira elégedett volt, hogy nagykonyháját tíz évig vele vezetette.
Az 1888-as pécsi kiállításon saját receptje alapján készített bonbonjával aranyérmet nyert. Zichy-bonbonnak keresztelte el az általa igen tisztelt gróf Zichy Jenő iparpártoló tudós-politikusról. Zichy Jenő az Or­szágos Iparegylettel megvizsgáltatta a nevét viselő édességet, és csak az után járult hozzá az elnevezéshez, jutalmat is adva Lélek Istvánnak. Az Országos Iparegylet a kitűnőnek talált bonbont 1889-ben dicsérő oklevéllel minősítette. A Maros című Csanád megyei lap pedig azt kívánta, hogy „egyéb iparosaink is hasonló sikereket érjenek el saját üzletágukban. Mert az ilyen iránybani dicséretes törekvés üdvösebb is meg hasznosabb is, mint például a politika." A Zichy-bonbon receptjét, — amely tejcsokoládéval leöntött marcipángolyó, dió, mogyoró vagy rum ízesítéssel — Papp József makói cukrászmester őrzi.
A Makói Ipartestület 1890. feb­ruár 5-én tartott közgyűlésén számvizsgáló lett, amely tisztségben jobban megismerte a testület működését. 1894-ben már alelnök, és az 1896. február 26-i tisztújító közgyűlésen — addigi munkájával elégedetten — egyhangúlag elnökké választották.
Lélek István 28 éven át töltötte be az Ipartestület elnöki tisztét. Az általa elérhető fórumokon igyekezett önzetlenül, becsületesen képviselni iparostársai érdekeit, Így tett a megyei törvényhatósági bizottság mellé rendelt ipartanácsban és az Aradi Kereskedelmi és Ipar­kamarában csakúgy, mint az Országos Ipartestületek Szövetségében, ahol választmányi tag volt. Tagja volt a makói városi képviselőtestületnek, az iskolaszéknek, alelnöke az iparos tanonciskolai bizottságnak.
Munkájával az Ipartestületet bevitte a város közéletébe. Saját zászlójuk alatt öntudatosan vettek részt az ország ezredéves fennállását ünneplő helyi rendezvényeken. Lélek Istvánnal az élen ott voltak a római katolikus templomban, ahol Henney Sebestyén esperes-prépost végezte a szertartást. Innen az újvárosi református templomba vonultak meghallgatni Csécsi Miklós lelkész „emelkedett szellemű" imáját. Bizonyára több iparos társával ő is elment az Újvásártéren elhangzott beszédek után a népversenyekre: a zsákbafutásra, cseréptörésre, táncversenyekre [...]
Az Ipartestület 1898-ban jelen volt a királyné temetésének napján tartott gyászistentiszteleten, csakúgy mint Szőllősy Antal evangélikus lelkész félévszázados működésének ünnepségén.
Az Ipartestület munkája nem csak külsőségeiben lendült föl. A szakmai képzettség csiszolására is figyelmet szenteltek, szakmai tanfolyamok szervezésével. A tagság szellemi épülését szolgálta az olvasókör (ahol Lélek István többször is tartott előadást, főleg március 15-én) és a könyvtár.
1900-ban Párizsban rendezték a világkiállítást, ahol Lélek István mint önálló cukrászmester, vett részt. Az Ipartestület igyekezett néhány tagját kijuttatni Párizsba. A polgármesteri hivataltól kért hatszáz korona helyett, csak százat kaptak. Sajnos arról nincsen hír, hogy a szűkös keretből kik juthattak el a világkiállításra.
 
Lábjegyzetek:
  1. Makó és Vidéke 1902. okt. 12.
  2. T.D. 77. 111. Makói Ipartestület alapszabálya és Maros 1885. jún. 7.
  3. JAM Adattár 1684. 93.
  4. Maros 1886. okt. 17.
  5. Makó és Vidéke 1902. okt. 12.
  6. Maros 1889. már. 10.
  7. Maros 1890. febr. 27.
  8. Maros 1896. febr. 27.
  9. Csanád vm. 91. p.
  10. Maros 1896. máj. 10., 14.
  11. Maros 1898. szept. 18. és nov. 13.
  12. Maros 1896. okt. 27.
  13. Csanád vm. 91. p.
  14. MVL kgy. jkv. 1900.160. kgy.
forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/egyhaztortenet/Makoi_kereszteny_fuzetek/pages/003e/002_letelepedes_makon.htm
******