Amit a tűfestésről tudni illik Tűfestés A tűfestés hímzéséhez elsősorban a laposöltést használjuk. A megfelelő hatás eléréséhez sok fonallal, sok árnyalattal kell dolgoznunk. A mintán először egymás mellé laposhímzéssel egy sort varrunk, de a hímzés folytatásánál a szálvég nem lehet egyenes. A következő sorban az egyenetlen szálak közé öltjük a következő árnyalatú fonalat, s ezt a módszert a minta befejezéséig folytatjuk. 

 Ezt a hímzést mindig rámán végezzük: egyrészt mert így látható, hogy hova milyen árnyalatot szeretnénk, másrészt a sokszoros átöltögetés miatt az alapanyagot könnyen összehúzhatjuk. Tűfestőöltés Ennek a különleges hímzésnek az eredete a kopt textíliákig, a IV-V. századig nyúlik vissza. Ebből a korból származnak azok, ma a Louvre-ban őrzött, lenszövetre készített tűszövésszerű technikával hímzett textíliák, melyeken vadászjelenetek, növények láthatók. A következő hasonló technikával készült emlék, melyet a miniatúrafestészet mintájára készítettek, a X. századból maradt ránk (Szent Cuthbert karkendője és stólája). 

A XI. században készült el az a jelentős alkotás, melyet ma minden hímzéstechnika ősének tekintenek: a bayeux-i falikárpit. (Ez a textilcsoda 68,3 m hosszú, kb. 0,50 cm széles, Anglia 1066-os meghódításának pontos krónikája.) Többféle hímzéstechnikát, az árnyalást is alkalmazták ezen a munkán. Erre a korra különösen jellemző, hogy elsősorban az egyházi, és királyi ruhadarabok hímzései is a miniatúrákat utánozták. A gótika korában, az Angliában készült hímzések voltak a legkeresettebbek Európa szerte. Itt a tűfestés elsősorban a figurák arcának hímzésében jelent meg. 

 A XV. századra Itália veszi át a vezető szerepet: a reneszánsz híres művészei is szívesen terveznek hímzésmintákat (Raffaello I. Ferenc megrendelésére több rajzot is készít), ezzel a festői hatás végleg teret nyer a hímzésben. Az itáliai hímzőműhelyek vezető szerepe egészen a rokokóig megmarad, amikor Franciaország veszi át az irányítást, Colber egész sor manufaktúrát hoz létre. A kárpitmanufaktúrák, szövőműhelyek pedig termelékenyebb, hatékonyabb munkájukkal kiszorítják a piacról a tűfestést, mely egy időre feledésbe merül. 

A századfordulón az Art Deco és szecesszió ismét előszeretettel alkalmaz hímzéseket, s életre kel a tűfestés is. Az 1872-ben alapított Royal School of Needlework a mai napig magas színvonalon oktatja a textilművészet minden ágát, többek között a tűfestést is. Az 1920-as évektől új lendületet vesz a kézműipar, ugyan nem üzleti, hanem elsősorban szabadidőtevékenység szinten. Megjelennek az első, mindenki számára hozzáférhető kézimunka folyóiratok.