A Zsolnay Kulturális Negyedben a Pécsi Galéria 21 kiállítótermében egy különleges atmoszférájú tárlatot láthat a közönség. A GROTESZK 8. címmel jegyzett kiállítás a Kapos Art Képző-és Iparművészeti Egyesület által 2012-ben meghirdetett triennálé pályázatán beválogatott anyagát mutatja be. Látogatható 2012 augusztus 3-26 között.
A Zsolnay Kulturális Negyedben a Pécsi Galéria 21 kiállítótermében egy különleges atmoszférájú tárlatot láthat a közönség. A GROTESZK 8. címmel jegyzett kiállítás a Kapos Art Képző-és Iparművészeti Egyesület által 2012-ben meghirdetett triennálé pályázatán beválogatott anyagát mutatja be sajátos kontextusban,mely a KaposArt és a Pécsi Galéria évtizedes jó kapcsolatának eredményeképpen kerül hozzánk.
A kiállítás katalógusának előszavában Szemadám György Munkácsy-díjas festőművész, író fogalmazza meg a groteszkről, mint esztétikai kategóriáról, hogy ...”Az esztétikai minőségek között a groteszk a fenségessel ellentétes póluson, valahol a rút és a komikus közötti terrénumban helyezkedik el s ezért eszközkészletét a „grand art” fennkölt világába beemelni nehéz feladat …” illetve Füst Milán szavait idézve „…a groteszk szokatlansága s a burleszk triviális esetlensége egyaránt külön él a grand art - tól…” mondatok ma már nem állják meg a helyüket, mert a groteszk napjainkban nem csak hogy nem szokatlan, de egyenesen maga az egész valóság annak nevezhető. Mondhatni: a groteszk maga a realizmus. A groteszk talán azért is képes áthatni korunk egészét, mert mindig ott van benne valami ördögien torz, ami a káoszt jeleníti meg illetve idézi fel.”
A kiállítás katalógusának előszavában Szemadám György Munkácsy-díjas festőművész, író fogalmazza meg a groteszkről, mint esztétikai kategóriáról, hogy ...”Az esztétikai minőségek között a groteszk a fenségessel ellentétes póluson, valahol a rút és a komikus közötti terrénumban helyezkedik el s ezért eszközkészletét a „grand art” fennkölt világába beemelni nehéz feladat …” illetve Füst Milán szavait idézve „…a groteszk szokatlansága s a burleszk triviális esetlensége egyaránt külön él a grand art - tól…” mondatok ma már nem állják meg a helyüket, mert a groteszk napjainkban nem csak hogy nem szokatlan, de egyenesen maga az egész valóság annak nevezhető. Mondhatni: a groteszk maga a realizmus. A groteszk talán azért is képes áthatni korunk egészét, mert mindig ott van benne valami ördögien torz, ami a káoszt jeleníti meg illetve idézi fel.”
A kiállítás anyagát átnézve, megállapíthatjuk, hogy a fentiek megjelenítésére nincs szabály, minden amit a teremben látunk, érzékelünk, felfogunk a kifejező eszközök szabadságát hirdetik, mint anyagban, mint megoldásokban oly sokféle jelenséggel találkozunk, amely sokszor meghaladja ismereteinket. A vizuális élményünk attól lesz gazdagabb (vagy szegényebb? ), hogy milyen hangulatban találkozunk a sokszor esetlen vagy konkrét, vonzó vagy taszító, kedves vagy utálatos, rút vagy szép, ízléses és ízléstelen kifejezéseivel, amelyek így együtt jelenthetik a groteszk érzékeny fogalmát.
Érdekes megismerni a több mint száz alkotó véleményét a világ dolgairól. Néha meglepődünk, hogy az általunk ismert művészek erre a felhívásra, pályázatra benyújtott műveiben egy egészen másfajta szemlélet meglétét, a korábbi műveinek hangulatát még nyomokban sem találjuk meg. Máskor viszont pont az derül ki egy-egy alkotóról, hogy következetesen viszik végig a korábban vallott nézeteiket ebben a sajátos műfajban is. Mindkét esetben azt látjuk, hogy a művész komolyan vette a felhívás gondolatiságát, nem találkozunk igénytelenséggel, kommersz megfogalmazással, még akkor sem, ha valamit nagyon egyszerűen,szinte minimál eszközökkel akar megvalósítani. A poénok összeállnak képpé, grafikává, festménnyé, szoborrá, domborművé vagy valamilyen nemes plasztikává.
Különlegesnek számít az idei tárlatban az is, hogy megjelenik a groteszk irodalom (vers és próza), mely különleges atmoszférát teremt, benne a szó alkot képet, teret.
Jó beleállni a kiállítás terébe, mert mozog, zakatol, hív és küld a műtárgyak sokfélesége , megoldásaik gazdagsága. Mindegyik beszélget a látogatóval, a befogadóval, a szemlélődővel. Megfricskáz, beleköt, irritál, felkínálja magát alkotó és alkotás, mert diskurzusra van szüksége mindkettőnek, melyhez összekötő kapocs a néző, benne egyesül s általa jut tovább a gondolat, amelyet ez az erős, értékes anyag sugall.
A felmerülő kérdéseket jó lenne összegyűjteni!Talán egyszer erre is lesz lehetőség.
Érdekes megismerni a több mint száz alkotó véleményét a világ dolgairól. Néha meglepődünk, hogy az általunk ismert művészek erre a felhívásra, pályázatra benyújtott műveiben egy egészen másfajta szemlélet meglétét, a korábbi műveinek hangulatát még nyomokban sem találjuk meg. Máskor viszont pont az derül ki egy-egy alkotóról, hogy következetesen viszik végig a korábban vallott nézeteiket ebben a sajátos műfajban is. Mindkét esetben azt látjuk, hogy a művész komolyan vette a felhívás gondolatiságát, nem találkozunk igénytelenséggel, kommersz megfogalmazással, még akkor sem, ha valamit nagyon egyszerűen,szinte minimál eszközökkel akar megvalósítani. A poénok összeállnak képpé, grafikává, festménnyé, szoborrá, domborművé vagy valamilyen nemes plasztikává.
Különlegesnek számít az idei tárlatban az is, hogy megjelenik a groteszk irodalom (vers és próza), mely különleges atmoszférát teremt, benne a szó alkot képet, teret.
Jó beleállni a kiállítás terébe, mert mozog, zakatol, hív és küld a műtárgyak sokfélesége , megoldásaik gazdagsága. Mindegyik beszélget a látogatóval, a befogadóval, a szemlélődővel. Megfricskáz, beleköt, irritál, felkínálja magát alkotó és alkotás, mert diskurzusra van szüksége mindkettőnek, melyhez összekötő kapocs a néző, benne egyesül s általa jut tovább a gondolat, amelyet ez az erős, értékes anyag sugall.
A felmerülő kérdéseket jó lenne összegyűjteni!Talán egyszer erre is lesz lehetőség.
0 Megjegyzések