A zenekutatás ma már interdiszciplináris tudomány: minden zenetudósnak tudnia kell, miként alkalmazza munkájában a társtudományok, például a társadalom- és politikatörténet, a szociológia, a történettudomány vagy az esztétika módszereit, látásmódját – vallja Dalos Anna. A zenetörténész a Lendület program nyerteseként egy 20. és 21. századi magyar zenei archívum megteremtésére kapott lehetőséget az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében.

Információs központ saját weboldallal, a komolyzenével, azon belül a kortárs zenével és a szórakoztató zenével is kapcsolatos források, például szerzői kéziratok, írásművek, hangzó felvételek gyűjteményének létrehozása, rendszeres időközönként tudományos konferenciák szervezése - ezek Dalos Anna zenetörténész öt évre szóló kutatási programjának legfőbb célkitűzései. A 20. századi magyar zeneszerzés történetének szakértője, számos kismonográfia és tanulmány szerzője, akinek Kodály Zoltánról írt doktori disszertációját 2007-ben könyvként is kiadták, az archiválásra és kutatásra párhuzamosan építő adatbázis megteremtését tervezi. "Az MTA kiválósági programjának keretében létrehozandó magyar zenei archívum modellje a Bázelben működő Paul Sacher Alapítvány, amely 40 éve gyűjti a 20. századi zeneszerzők dokumentumait, sok esetben magukkal a szerzőkkel együttműködve" – nyilatkozta az mta.hu-nak Dalos Anna. Mint elmondta, egy ilyen gyűjtemény egészen másképp épül fel, mint a zeneszerző halála után létrejövő, a hagyaték dokumentumaira támaszkodó archívumok, és részben a célja is más. "Míg az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében működő nemzetközi hírű Bartók Archívum a magyarországi hagyaték őrzése mellett a Bartók tematikus műjegyzék létrehozásán vagy az összkiadás megteremtésén fáradozik, a mi archívumunk feladata egyrészt a veszélyeztetett dokumentumok összegyűjtése és megóvása, másrészt a zeneszerzői életművek kutathatóvá tétele lesz" – magyarázta a kutató. Gazdag forrásanyagával az új gyűjtemény meghatározó része lesz a Dohnányi Ernő zeneszerző, karmester életművét gondozó archívum, valamint Lajtha László zeneszerző, népzenekutató hagyatéka is. A nemzeti archívumként működő, folyamatosan gyarapodó gyűjtemény anyagai között várhatóan különleges dokumentumok is felbukkannak majd, de Dalos Anna egyelőre nem kívánt a részletekről nyilatkozni: "Nem készült még el a szerződés, így már csak babonából sem beszélnék konkrétumokról."

Adatbázisok, konferenciák
     Az archívum információs központként fog működni, amelyet az érdeklődők egy új weboldalon keresztül érhetnek majd el. A portálon tájékozódhatnak majd az egyes zeneszerzőkhöz kapcsolódó gyűjteményekről és a hozzájuk tartozó műjegyzékekről, szerzői bibliográfiákról. Több naprakész adatbázist tartalmaz majd: így például az 1990 és 2000 közötti budapesti hangversenyek katalógusát, a magyar zenetudomány 1900 és 1950 közötti bibliográfiáját, az 1860 és 1959 közötti magyarországi operettek forráskatalógusát, illetve a Magyarországon tevékenykedő operaénekesek adatbázisát. "A nyilvánosság előtti megjelenésünk fontos formája lesz a konferencia. A Lendület programra beadott pályázatomban évente egy ülésszakot – benne két nemzetközi tanácskozást – terveztem, de már idén is négy különböző tudományos találkozót szervezünk. Az első 2013 januárjában az ott dolgozó kollégák közreműködésével az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontban működő gyűjteményeket, archívumokat fogja bemutatni" - mondta Dalos Anna.

Esély a nemzetközi szakmai kibontakozásra
     Dalos Anna kutatócsoportjával a szórakoztató és könnyűzenét is vizsgálja majd: az operetteket, a beat- és popfesztiválokat. Az István, a király című rockoperát és a zenei hagyományba való beépülését mint társadalmi jelenséget is elemezni kívánják. "A zene kutatása – a komolyzenéé éppúgy, mint a szórakoztató műfajoké – ma már – elsősorban az amerikai »új zenetudomány« (new musicology) hatására - alapvetően interdiszciplináris: egyetlen zenetudós sem boldogulhat anélkül, hogy ne alkalmazza saját munkájában a társtudományok (a társadalom- és politikatörténet, a szociológia, a történettudomány, az antropológia vagy az esztétika) módszereit, látásmódját" – véli a zenekutató. A Lendület program keretében megalakuló csoportja éppen a feladatok sokfélesége miatt különböző részterületek szakértőiből áll majd: Bozó Péter zenetörténész (PhD) a magyarországi operett kérdéseit kutatja, Kusz Veronika zenetörténész (PhD) Dohnányi Ernő életművének szakértője. Szabó Ferenc János zongoraművész (DLA) személyében az elmélet és a gyakorlat kiegészíti egymást: a magyar operajátszás történetével, illetve hanglemez-történettel foglalkozik. Ignácz Ádám zeneesztéta és -történész – aki januárban fogja megvédeni Szkrjabin, Schönberg és Pfitzner operáiról szóló doktori disszertációját az ELTE-n – a tervek szerint az archívum részeként egy oral history gyűjteményt fog létrehozni. Munkájukhoz a kutatócsoportot befogadó MTA BTK Zenetudományi Intézet biztosítja az infrastrukturális és technikai hátteret.
Dalos Anna bízik benne, hogy a magyar zenetörténet számára fontos az archívum létrejötte: emeli a zenetudomány rangját és – amit még ennél is fontosabbnak tart – növeli a tudományág nagy nyilvánosság előtti, illetve nemzetközi szakmai kibontakozásának esélyét. Egy hasonló korszerű archívum szükségszerűen modernizálja szerinte a kutatást is. Mint hangsúlyozta, fontosnak tartja, hogy az archívum a fiatalok – szakdolgozók, PhD-hallgatók – előtt is nyitva álljon, és reméli, hogy az ott fellelhető dokumentumokra támaszkodva sokan választanak majd kutatásaikhoz 20. századi magyar zenetörténeti témát.

További információk a kutatóról ide kattintva olvashatók.