Napok óta megy a liberális hiszti amiatt, hogy az Újszínház a következő évadban műsorára tűzte Csurka István utolsó drámáját, A hatodik koporsó című darabot. Az elhatározás híre olyannyira felizgatta a honi metélteket és azok szekértolóit, hogy mára már egymást érik a nyílt levelek, a tiltakozó közlemények. Persze azért azt sem szabad elfelejteni, hogy a szellemet a palackból maga Tarlós István engedte ki, aki az ATV Egyenes beszéd című műsorának múlt csütörtöki adásában arról beszélt, hogy noha „Csurka Istvánnak vannak olyan darabjai, amelyeket elő kell adni, A hatodik koporsó című nem az”. Majd végül még hozzátette: „igazuk van azoknak, akik a darab bemutatásával szemben fogalmaznak meg véleményt, mert annak a vége enyhén szólva nagyon necces”.
Tarlós engedékenységén és megfelelési kényszerén aztán felbátorodott a sakálkórus és innentől már az események a jól ismert nyújtsd a kisujjad, letépem az egész karod felfogás szellemében folytatódtak tovább.
Másnap Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke azzal indított, hogy levélében nyomatékosan kérte Tarlóst, akadályozza meg a darab bemutatását. „A Jud Süss című film óta kevés, hasonlóan veszélyes, uszító zsidóellenes mű született. A dráma alkalmas a zsidóellenes érzelmek felkorbácsolására, ezért a darab tervezett bemutatása veszélyezteti a főváros és a főpolgármester becsületét. Mentse meg Budapest becsületét: zsidóellenes, uszító, antiszemita kliséket tartalmazó mondatok ne hangozhassanak el a főváros tulajdonában álló színpadon”.
Aztán a nagy lendületben péntek estére előkerült Horváth Ingyenbusz Csaba is. „Az Új Színházban ma a szélsőjobboldal ül tort, antiszemita darab bemutatására készülnek, amit ráadásul a következő évad egyik legfontosabb darabjának neveztek. (…) Egy egész város tiltakozott az ellen, hogy az Új Színház élére Dörner Györgyöt nevezzék ki, s az ellen, hogy az Új Színházat átadja a szélsőjobboldalnak, teret, közpénzt, megjelenést adjon a néhai Csurka István szélsőséges gondolatainak. (…) Vonja vissza Dörner György színházigazgatói kinevezését, váltsa le az Új Színház immáron bevallottan, igazoltan antiszemita vezetőjét” – írta közleményében a nagytudású.
Ha most nagyon bele akarnék mászni Feldmájer és Horváth Csaba váladékozásába, akkor azért meg meglehetne kérdezni, hogy vajon milyen alapon kérik egy politikustól, hogy cenzúrázzon egy színdarabot? Vajon milyen alapon szólhatna bele, vajon milyen alapon minősíthetne egy polgármester kulturális és művészeti kérdéseket? És vajon ha ez fordított esetben történne, ha mondjuk történetesen Alföldi Roberta művészetét akarná Tarlós letiltani, akkor mekkora ajvékolás lenne? És persze érdekelne az is, hogy amikor, hogy Horváth Csaba arról beszél, hogy „egy egész város tiltakozott az ellen”, hogy Dörner színházat kaphasson. Vajon melyik városra gondolhatott? Tel-Avivra?
De azt gondolom tényleg nem érdemes belemenni a két hazátlan hőbörgésének további elemezgetésébe, mert sokkal érdekesebb kérdés az, hogy mi miatt megy a hiszti? Vajon mi lehet Csurka drámájában, ami ekkora hatást váltott ki? Vajon miről szólhat a darab?
Mindenki beszél róla, mindenkinek van véleménye, de nagyon valószínűnek tartom, hogy csak kevesen olvasták végig művet, hogy a többség csak a pro és kontra véleményeket, jobb esetben egy-két kiragadott részletet látott. De tegyük hozzá mindjárt azt is, hogy igazából nincs is ebben semmi meglepő. Csurka István utolsó művét ugyanis nem nagyon lehet megvásárolni. A nagyobb online könyvesboltok zöme nem is tud róla, ahol pedig netán fellelhető, ott sem juthatunk hozzá, mivel csak előjegyezni lehet.
Alapvetően nem vagyok híve annak, hogy kortárs magyar írók, költők és zenészek műveit teljes egészében, szabadon hozzáférhető módon felrakjuk a netre és ezáltal bevételtől, a túlélés lehetőségétől fosszuk meg pont azokat, akik a magyar kultúra fennmaradásáért oly sokat tesznek. De most azt hiszem, kivételt kell tennünk. Most a cél szentesíti az eszközt. Most meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a tisztánlátás érdekében A hatodik koporsó minél többekhez eljusson:
Tarlós engedékenységén és megfelelési kényszerén aztán felbátorodott a sakálkórus és innentől már az események a jól ismert nyújtsd a kisujjad, letépem az egész karod felfogás szellemében folytatódtak tovább.
Másnap Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke azzal indított, hogy levélében nyomatékosan kérte Tarlóst, akadályozza meg a darab bemutatását. „A Jud Süss című film óta kevés, hasonlóan veszélyes, uszító zsidóellenes mű született. A dráma alkalmas a zsidóellenes érzelmek felkorbácsolására, ezért a darab tervezett bemutatása veszélyezteti a főváros és a főpolgármester becsületét. Mentse meg Budapest becsületét: zsidóellenes, uszító, antiszemita kliséket tartalmazó mondatok ne hangozhassanak el a főváros tulajdonában álló színpadon”.
Aztán a nagy lendületben péntek estére előkerült Horváth Ingyenbusz Csaba is. „Az Új Színházban ma a szélsőjobboldal ül tort, antiszemita darab bemutatására készülnek, amit ráadásul a következő évad egyik legfontosabb darabjának neveztek. (…) Egy egész város tiltakozott az ellen, hogy az Új Színház élére Dörner Györgyöt nevezzék ki, s az ellen, hogy az Új Színházat átadja a szélsőjobboldalnak, teret, közpénzt, megjelenést adjon a néhai Csurka István szélsőséges gondolatainak. (…) Vonja vissza Dörner György színházigazgatói kinevezését, váltsa le az Új Színház immáron bevallottan, igazoltan antiszemita vezetőjét” – írta közleményében a nagytudású.
Ha most nagyon bele akarnék mászni Feldmájer és Horváth Csaba váladékozásába, akkor azért meg meglehetne kérdezni, hogy vajon milyen alapon kérik egy politikustól, hogy cenzúrázzon egy színdarabot? Vajon milyen alapon szólhatna bele, vajon milyen alapon minősíthetne egy polgármester kulturális és művészeti kérdéseket? És vajon ha ez fordított esetben történne, ha mondjuk történetesen Alföldi Roberta művészetét akarná Tarlós letiltani, akkor mekkora ajvékolás lenne? És persze érdekelne az is, hogy amikor, hogy Horváth Csaba arról beszél, hogy „egy egész város tiltakozott az ellen”, hogy Dörner színházat kaphasson. Vajon melyik városra gondolhatott? Tel-Avivra?
De azt gondolom tényleg nem érdemes belemenni a két hazátlan hőbörgésének további elemezgetésébe, mert sokkal érdekesebb kérdés az, hogy mi miatt megy a hiszti? Vajon mi lehet Csurka drámájában, ami ekkora hatást váltott ki? Vajon miről szólhat a darab?
Mindenki beszél róla, mindenkinek van véleménye, de nagyon valószínűnek tartom, hogy csak kevesen olvasták végig művet, hogy a többség csak a pro és kontra véleményeket, jobb esetben egy-két kiragadott részletet látott. De tegyük hozzá mindjárt azt is, hogy igazából nincs is ebben semmi meglepő. Csurka István utolsó művét ugyanis nem nagyon lehet megvásárolni. A nagyobb online könyvesboltok zöme nem is tud róla, ahol pedig netán fellelhető, ott sem juthatunk hozzá, mivel csak előjegyezni lehet.
Alapvetően nem vagyok híve annak, hogy kortárs magyar írók, költők és zenészek műveit teljes egészében, szabadon hozzáférhető módon felrakjuk a netre és ezáltal bevételtől, a túlélés lehetőségétől fosszuk meg pont azokat, akik a magyar kultúra fennmaradásáért oly sokat tesznek. De most azt hiszem, kivételt kell tennünk. Most a cél szentesíti az eszközt. Most meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a tisztánlátás érdekében A hatodik koporsó minél többekhez eljusson:
[Persze ez nem jelenti azt, hogy az eredeti könyvet, aki teheti, ne vegye meg. A Két dráma (A hatodik koporsó - Írószövetségek harca) című kötetet ITT lehet például előjegyezni.]
0 Megjegyzések