Unom már a fölösleges magyarkodást, az árpádsávos mellveregést amikor nemzetiségi vitákba keveredvén kifogyunk az észérvekből és elővesszük a dicső múltat és egy újabb Pannóniát álmodunk magunknak és az ezeréves állammal példálózván a világ örököseinek hisszük magunkat, mert Dalai Láma is megaszonta, hogy a Föld szív csakrája Hungárisztánban van (amúgy kiderült h nem igaz h ezt mondta). Magyarnak lenni jó, kellőképpen büszkék is kell lennünk nemzetiségünkre, történelmünkre, kultúránkra ésatöbbi. Ugyanúgy ahogy minden nemzet büszke kell legyen önmaga értékeire. Mindenki volt már szopóágon a történelem folyamán, a turulmadár is leszarta nem egyszer a kalapács nyelét, nem kell szépíteni. Elsősorban emberek vagyunk, arra kell koncentráljon mindenki, hogy EMBERHEZ méltóan viseltessen úgy önmagával, mint mással szemben. Unom, a fölösleges gyűlölködést, a kokárdás nemzeti fröcsögést, az impotens küzdelmet egy képzeletbeli globális anti-magyar összeesküvés ellen. A nacionalista paranoiának legyen vége, egyik nemzet sem versenghet azon, hogy ki értékesebb a másiknál! Hogyha egyénenként nem vagyunk képesek emberek lenni, akkor mit várunk, hogy milyen legyen a közösség?

Nem hiszek abban, hogy fel kell tennünk a szemellenzőt és csak nemzeti síkon kell gondolkodnunk, legyen az politika vagy kultúra, csupán azért, mert a növekvő nackó tendencia ezt mutatja Erdély szerte! Mindkettőben olyan érveket kell vallani és olyan értékrend szerint cselekedni, hogy az megállja a helyét nemzetközi szinten is, különben hiteltelen és fölösleges. Mennyivel másabb lenne, hogyha az autonómia kérdését is úgy kezelnénk és tálalnánk, hogy az realista, elfogadható és másoknak is könnyen emészthető, mert hiszem és vallom, hogy a túlcsorduló nacionalizmusnak lejárt az ideje, körülbelül kétszáz éve és jövője sincs. Így nem lehet folytatni, nem visz sehová, csak önmagunkat járatjuk le. ERDÉLY ÉBREDJ! Kulturális téren is lejárt a Wass Albertek időszaka, a Nyírőzés, a sírás – rívásé. Az, hogy ki milyen hatalmat szolgált ki, nem szabad befolyásolja az irodalmi vagy bármilyen munkásságát. Csáth Gézát (aki amúgy kedvenc íróm) miért nem démonizáljuk? Drogfüggő, beteg ember volt, néhol még sikeres csalóként is titulálják. Amúgy meg kidobta a feleségét az ablakon. Ady, akit a magyar költészet egyik legnagyobb alakjának tekintek, alkoholista volt és szifiliszes. Miért nem hurcoljuk meg? Unom a double standardot. Miért nem lehet elvonatkoztani ezektől és az igazi értékeket kiemelni a nacionalista ill. anti-nacionalista fertőből és bonyodalmakból és a jövőre nézve olyan dolgokat alkotni, aminek értéke van és érthető más nemzetiségű embereknek is, hogyha lefordítják más nyelvre, mert csak így lehet dicsőséget szerezni a magyar művészetnek, hogyha olyant alkotsz, amit más is megért.

Ez a baj Erdéllyel, Székelyfölddel, hogy korlátok közé van szorítva, szellemileg elsősorban és itt semmiféle globális összeesküvésről nincs szó, csak arról, hogy már paranoiásak vagyunk, mert nem tudunk átlépni az übermagyar érzéseken és a 90 éves Trianon szindróma egyre csak erősödik, ahelyett, hogy nyugalom lenne már és nem a nyári táborok Nagy Magyarországos, Mindent Vissza pólós, Kárpátiás hőbörgése. Ennek nincs jövője, aki erre neveli a gyermekeit és nem a tiszta történelemre, a kultúra szeretetére, az emberi értékek megbecsülésére és az egymás iránti tiszteletre, az ne várjon jót. Ha magyarkodni akarsz, akkor alkoss! Tanulj, művelődj, menj világot látni, élj más nemzetek közt, szívj magadba más kultúrákat, olvass nemzetközi irodalmat, barátkozz, szeress, légy kozmopolita. Ha önmagad műveled és csak egy százalékát is képes vagy visszaadni a nemzetednek, ha egy kicsit is arra törekszel, hogy dicsőséget szerezz a népednek, akkor elsősorban légy ember és álld meg a helyed temagad, mert a közösség az egyének által ítéltetik meg a határokon túl, ezt vésd jól a fejedbe! Ez lenne az én kozmopolita manifesztóm dióhéjban, aki otthonról származott el és külföldön él (nem feltétlenül Magyarországon), az tudja és érti hogy miről beszélek.

Nyugodalmas jóccakát!