Még négy éve sincs, hogy csuhéval kezdett dolgozni a litkei Kanyó Alfonzné, de már első nekifutásra elnyerte a Magyar Kézműves Remek címet. Csuhébabái megmutatják a régi paraszti világot, de megmintázta a kukoricacső héjából a kalapos úri kisasszonyt vagy Szent István alakját is.
Pedig elindulni sem igen akart a pályázaton a Nógrád megyei csuhéfonó, mondván, "mit keres ő népi iparművészek között". Lábbeli és táska is kikerül Kanyó Alfonzné kezei közül, és amikor rácsodálkozunk, mennyire erős a törékenynek gondolt csuhé, megtudjuk, hogy régen az ágykeretben nem lécek tartották a szalmazsákot, hanem csuhéból fonták az alátétet, mint ahogy a székek ülőrésze is csuhéból készült.
Raffia, fa, cirokszár, makk, dióhéj, fenyőkéreg kell a munkához
Hosszú percekig csak nézelődünk Kanyó Alfonzné litkei házának szobájában. A számtalan csuhébaba mellett borosüveg tartót, papucsokat, táskákat, szalvétatartókat, szakajtókat látunk, és felvetődik a kérdés: van valami, amit nem készít?
- Egyetlen felkérést utasítottam el eddig, amit úgy éreztem, hogy nem tudok megcsinálni: egy cica és egy kutya ölelkezik. Ezt nem vállaltam. De ezenkívül újságtartótól kezdve faliképeket, dísztárgyakat, mindent készítek.
A kukoricacsuhé mellett gyékénnyel, vagyis a páka levelével is dolgozik, a páka szárát a házikókhoz használja fel. Raffia, fa, cirokszár, makk, dióhéj, fenyőkéreg kell a munkához, a makkból például kalap lesz, a könnyen faragható fenyőkéreg pedig jó alapanyag a miniatűr hegedűhöz.
Ősszel lesz négy éve, hogy Kanyó Alfonzné csuhéfonásba kezdett. Akkor látott meg egy fővárosi pályaudvar kézművesboltjában egy lovas figurát csuhéból. Dolga végeztével visszafelé megint ott állt a bolt előtt.
- Volt már akkor kukorica, igaz, nem volt teljesen beérve, de hazajöttem, megszárítottam a csuhéját, és a magam kezdetleges módján megpróbáltam elkészíteni. Elkészült néhány rövidruhás lánybaba, aztán, ahogy az ismerősök meglátták, kérték, nekik is csináljak.
A polgármesteri hivatal még abban az évben benevezte a LEADER-konferenciára, ahol úgy ítélték meg, hogy kiállítható az anyaga. Ekkor készítette el az első betlehemet. Ezután már rendezvényeire hívta a megyei kereskedelmi és iparkamara, csatlakozott a megyei kézműves műhelyhez, majd a Palóc Úthoz.
- Akkor ez villámrajt volt.
- Ez az. A kézművesek álma nekem a négy év alatt teljesült. Megjártam a Vajdahunyad várát, a Művészetek Palotáját, voltam Komáromban, Pécsett, sok országos nagy rendezvényen részt vettem.
- Elképzelésem rengeteg van - mondja. - Néha azt sem tudom, mibe kezdjek, mert ezt is, azt is jó lenne kipróbálni. Nem konkrét tervekkel indulok: megcsinálom az alapfigurát, és menet közben, a kiegészítőkkel döntöm el, hogy milyen lesz a végleges figura, de legjobban a paraszti élet megjelenítését szeretem.
Van a csuhébabák között nagymosást végző, köpülő, gerebenező, fonó, rőzsehordó, gyúrást, tésztanyújtást végző parasztasszony, juhászkutyával, bottal, az életképek között paraszt lagzi, locsolkodás kerekes kútnál. Dekorációs anyagként megmintázta a kürcsi őskalács műhelyét is, amely a berlini nemzetközi élelmiszer kiállítást is megjárta. Egy vajköpülő asszonyát nagy örömére egy sajtkészítőnél látta viszont.
Raffia, fa, cirokszár, makk, dióhéj, fenyőkéreg kell a munkához
Hosszú percekig csak nézelődünk Kanyó Alfonzné litkei házának szobájában. A számtalan csuhébaba mellett borosüveg tartót, papucsokat, táskákat, szalvétatartókat, szakajtókat látunk, és felvetődik a kérdés: van valami, amit nem készít?
- Egyetlen felkérést utasítottam el eddig, amit úgy éreztem, hogy nem tudok megcsinálni: egy cica és egy kutya ölelkezik. Ezt nem vállaltam. De ezenkívül újságtartótól kezdve faliképeket, dísztárgyakat, mindent készítek.
A kukoricacsuhé mellett gyékénnyel, vagyis a páka levelével is dolgozik, a páka szárát a házikókhoz használja fel. Raffia, fa, cirokszár, makk, dióhéj, fenyőkéreg kell a munkához, a makkból például kalap lesz, a könnyen faragható fenyőkéreg pedig jó alapanyag a miniatűr hegedűhöz.
Ősszel lesz négy éve, hogy Kanyó Alfonzné csuhéfonásba kezdett. Akkor látott meg egy fővárosi pályaudvar kézművesboltjában egy lovas figurát csuhéból. Dolga végeztével visszafelé megint ott állt a bolt előtt.
- Volt már akkor kukorica, igaz, nem volt teljesen beérve, de hazajöttem, megszárítottam a csuhéját, és a magam kezdetleges módján megpróbáltam elkészíteni. Elkészült néhány rövidruhás lánybaba, aztán, ahogy az ismerősök meglátták, kérték, nekik is csináljak.
A polgármesteri hivatal még abban az évben benevezte a LEADER-konferenciára, ahol úgy ítélték meg, hogy kiállítható az anyaga. Ekkor készítette el az első betlehemet. Ezután már rendezvényeire hívta a megyei kereskedelmi és iparkamara, csatlakozott a megyei kézműves műhelyhez, majd a Palóc Úthoz.
- Akkor ez villámrajt volt.
- Ez az. A kézművesek álma nekem a négy év alatt teljesült. Megjártam a Vajdahunyad várát, a Művészetek Palotáját, voltam Komáromban, Pécsett, sok országos nagy rendezvényen részt vettem.
- Elképzelésem rengeteg van - mondja. - Néha azt sem tudom, mibe kezdjek, mert ezt is, azt is jó lenne kipróbálni. Nem konkrét tervekkel indulok: megcsinálom az alapfigurát, és menet közben, a kiegészítőkkel döntöm el, hogy milyen lesz a végleges figura, de legjobban a paraszti élet megjelenítését szeretem.
Van a csuhébabák között nagymosást végző, köpülő, gerebenező, fonó, rőzsehordó, gyúrást, tésztanyújtást végző parasztasszony, juhászkutyával, bottal, az életképek között paraszt lagzi, locsolkodás kerekes kútnál. Dekorációs anyagként megmintázta a kürcsi őskalács műhelyét is, amely a berlini nemzetközi élelmiszer kiállítást is megjárta. Egy vajköpülő asszonyát nagy örömére egy sajtkészítőnél látta viszont.
Szinezéshez növényi főzetek
Látunk a szobában gyerekjátékokat is: babakocsit, pillangót, lovacskát, nyuszit, kalapos csibét, de ékszerdobozt, vázát, feszületet, virágkosarat is.
Különböző színek díszítik a csuhékat, mint Kanyó Alfonzné mondja, általában növényi főzetekkel színez. A borzag adja a sötétbordó színt, a büdöske nevű virág szirma a sárgát. A zöld szín textilfestékkel készül, mert erre szolgálna a liliom levele, de a tapasztalat szerint az inkább barnára fest, mint zöldre. Szépen színez a dália, a rózsa, a szeder, a kékszőlő is - "azok a növények, amelyeket ha az ember az ujja között megmorzsol, nehezen tudja róla lemosni". A főzőlébe sót vagy ecetet kell tenni, az stabilizálja a színeket, az árnyalat erőssége pedig az áztatás hosszától függ. A kukoricacső héját először is megnedvesíti, kénport szór rá, annak gőzében a csuhé egyrészt fehéredik, másrészt a kén gátolja a penészedést. Szárazon nem lehet dolgozni a csuhéval, mert törik.
- Ha egy munkadarabba belekezdek, nem hagyhatom abba, ameddig el nem készül, csak nedvesen lehet hajtogatni, forgatni, alakítani. De akkor meg is szűnik a világ. Van úgy, hogy főzés közben csinálom, és volt, hogy tényleg megszűnt a világ, az ételt meg odaégettem. Nagyon kikapcsolja az embert, nagyon nyugtat.A férj is besegít a munkába
A csuhébabák nagysága 15-20 centiméter, nézzük, hogyan alakulnak ki.
- Először a kezet csinálom meg, utána a fejet. A ruha ujját hosszúra, buggyosra, vagy amilyenre éppen gondolom. Ha a ruha ujja elkészült, rá kell dolgozni a mellrészt, azt befedni, rátenni a baba fejét, derékban elkötni. A kötényt én mindjárt beledolgozom a derekába, utána a szoknya felső borítását, és vékony csíkokat szabok alulra, hogy mereven tartsák a szoknyát. (Később megfigyeljük, hogy a babák karjában drót van, mert azt a fej fölé kell hajlítani, amíg készül a többi rész. A kéz kiszabásához centit használ a csuhéfonó, a mellrészt csipesszel fogja össze, hogy ne bomoljon szét, és az egyes darabokat raffiaszállal köti meg. A babák haja kenderből készül. Annyiból jobb, mint a kukoricacsuhé bajusza, hogy az egy idő után, ha megszárad, rettenetesen törik, a kender viszont nem.
Sok baba tart valamit a kezében: könyvet, virágcsokrot, hegedűt, gitárt, kosarat, kenyeret. Kanyó Alfonzné férje is besegít a munkába, a fa kiegészítőket - a mosóteknőt, rokkát, köpülőt, asztalt, kutat, vadászlest - ő faragja. A babák többnyire állnak, de a rokkás például kicsi széken ül.
A csuhébabák nem egy sémára készülnek. Máshogy áll a gitározó vagy a kisbabát fogó, de a mozdulatokat is érzékeljük, ahogy például az asszony a mosóteknő fölé hajol. A babáknak nemek szerint is vannak nehézségi fokozatai.
- Mi csuhésok úgy vagyunk, hogy a fiú figurákat nem igazán szeretjük. Ha az ember elmegy egy vásárba, sokkal kevesebb fiút lát, jóval tovább tart, meg nehezebb is elkészíteni. Valahogy a nadrág kidolgozása miatt.
Egy lányfigura, az előkészítést is beleszámolva, körülbelül három óra alatt készül el, a kiegészítősök tovább. De ez időjárás függvénye is, mert nyirkos időben nehezebben szárad, ugyanakkor a szeles idő sem jó. A hármasfonású szatyorban viszont 55 óra munka van, a kisebb táskában 30 óra. Egy nap egy papucs, két nap egy pár.
Látunk a szobában gyerekjátékokat is: babakocsit, pillangót, lovacskát, nyuszit, kalapos csibét, de ékszerdobozt, vázát, feszületet, virágkosarat is.
Különböző színek díszítik a csuhékat, mint Kanyó Alfonzné mondja, általában növényi főzetekkel színez. A borzag adja a sötétbordó színt, a büdöske nevű virág szirma a sárgát. A zöld szín textilfestékkel készül, mert erre szolgálna a liliom levele, de a tapasztalat szerint az inkább barnára fest, mint zöldre. Szépen színez a dália, a rózsa, a szeder, a kékszőlő is - "azok a növények, amelyeket ha az ember az ujja között megmorzsol, nehezen tudja róla lemosni". A főzőlébe sót vagy ecetet kell tenni, az stabilizálja a színeket, az árnyalat erőssége pedig az áztatás hosszától függ. A kukoricacső héját először is megnedvesíti, kénport szór rá, annak gőzében a csuhé egyrészt fehéredik, másrészt a kén gátolja a penészedést. Szárazon nem lehet dolgozni a csuhéval, mert törik.
- Ha egy munkadarabba belekezdek, nem hagyhatom abba, ameddig el nem készül, csak nedvesen lehet hajtogatni, forgatni, alakítani. De akkor meg is szűnik a világ. Van úgy, hogy főzés közben csinálom, és volt, hogy tényleg megszűnt a világ, az ételt meg odaégettem. Nagyon kikapcsolja az embert, nagyon nyugtat.A férj is besegít a munkába
A csuhébabák nagysága 15-20 centiméter, nézzük, hogyan alakulnak ki.
- Először a kezet csinálom meg, utána a fejet. A ruha ujját hosszúra, buggyosra, vagy amilyenre éppen gondolom. Ha a ruha ujja elkészült, rá kell dolgozni a mellrészt, azt befedni, rátenni a baba fejét, derékban elkötni. A kötényt én mindjárt beledolgozom a derekába, utána a szoknya felső borítását, és vékony csíkokat szabok alulra, hogy mereven tartsák a szoknyát. (Később megfigyeljük, hogy a babák karjában drót van, mert azt a fej fölé kell hajlítani, amíg készül a többi rész. A kéz kiszabásához centit használ a csuhéfonó, a mellrészt csipesszel fogja össze, hogy ne bomoljon szét, és az egyes darabokat raffiaszállal köti meg. A babák haja kenderből készül. Annyiból jobb, mint a kukoricacsuhé bajusza, hogy az egy idő után, ha megszárad, rettenetesen törik, a kender viszont nem.
Sok baba tart valamit a kezében: könyvet, virágcsokrot, hegedűt, gitárt, kosarat, kenyeret. Kanyó Alfonzné férje is besegít a munkába, a fa kiegészítőket - a mosóteknőt, rokkát, köpülőt, asztalt, kutat, vadászlest - ő faragja. A babák többnyire állnak, de a rokkás például kicsi széken ül.
A csuhébabák nem egy sémára készülnek. Máshogy áll a gitározó vagy a kisbabát fogó, de a mozdulatokat is érzékeljük, ahogy például az asszony a mosóteknő fölé hajol. A babáknak nemek szerint is vannak nehézségi fokozatai.
- Mi csuhésok úgy vagyunk, hogy a fiú figurákat nem igazán szeretjük. Ha az ember elmegy egy vásárba, sokkal kevesebb fiút lát, jóval tovább tart, meg nehezebb is elkészíteni. Valahogy a nadrág kidolgozása miatt.
Egy lányfigura, az előkészítést is beleszámolva, körülbelül három óra alatt készül el, a kiegészítősök tovább. De ez időjárás függvénye is, mert nyirkos időben nehezebben szárad, ugyanakkor a szeles idő sem jó. A hármasfonású szatyorban viszont 55 óra munka van, a kisebb táskában 30 óra. Egy nap egy papucs, két nap egy pár.
A ház padlása tele van csuhával
Szeptember közepén-végén kezdik el törni a kukoricát, Kanyó Alfonzné akkor gyűjti be a csuhét, a padlás most is tele van vele. Mutatja a nagyobb méretű táskát, az például két krumpliszsák csuhét vesz fel.
- Egy hónap nekem azzal telik el, hogy csuhét gyűjtök ősszel, már a környékről is, meg most már kérés nélkül is hozzák.
Kanyó Alfonzné gyerekfoglalkozásokat is tart óvodásoknak, iskolásoknak, "holnap is megyek Varsányba a kézművesházba". Azt mondja, élvezik a gyerekek, és ügyesek is, de a csomózás még az iskolásoknak is nehezen megy, "tépőzáras cipőt használnak a mai gyerekek". Ugyanakkor leköti a kicsiket, lányokat is, fiúkat is, amin a litkei csuhéfonó nem csodálkozik, hiszen "személyiségfejlesztés is van a kézművességben, bármely kézművesség legyen az".
Mint litkei vendéglátónk elmondja, az általa szívesen felidézett paraszti világban lábtörlőt, szatyrot, csutkababát, papucsot, lábtörlőt készítettek csuhéból, de a szalmazsák alá se deszkákat tettek, hanem csuhéból font alátétet, ugyanígy csuhéból vagy gyékényből fonták be a székek ülőkéjét.
Négy éve a maga örömére kezdte a csuhézást Kanyó Alfonzné. Nem gondolta hogy ilyen sikeres lesz, de a termékeit eddig nem zsűriztette, arra most készül.
- Rábírtak, hogy induljak a Kézműves Remek pályázaton, pedig amikor megkaptam az indulók névsorát, azt mondtam, édes jó istenem, mit keresek én népi iparművészek között. Nekem nagy szó, hogy elsőre megnyertem, hihetetlen volt. Nem volt nagy önbizalmam. Az ünnepség előtt jött az e-mail, hogy mindenki vigyen magával nagy táskákat, hogy akinek nem kerül kiállításra a munkája, az haza tudja hozni, mert nem tudják tárolni a Mezőgazdasági Múzeumban. Én felkészültem, nagy táskával mentem.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által 2001-ben alapított Magyar Kézműves Remek címet a csuhészatyor termékcsaláddal nyerte el a nógrádi csuhéfonó, a szoba falán látható oklevél tanúsága szerint magas színvonalú és művészi kivitelezést ötvöző kézműipari munkájával, így a termék forgalmazásánál jogosult a megkülönböztető cím használatára.
Korábban virágkötészettel foglalkozott, horgolt, minden kézimunkát kipróbált, de a csuhéfonás fogta meg Kanyó Alfonznét, akinél nagyon ritka nap, hogy nem kezd bele csuhémunkába. Egy nap alatt három-négy babát is elkészít "nyersben", és az alapfigurákra majd később kerülnek a kiegészítők.
- Ha elfújná a szél az összes csuhét a padlásról, és ott állna csuhé nélkül, mit csinálna, mit érezne?
- Hát, nagy gondban lennék. Bele se jó gondolni, hogy mit kezdenék magammal.
Szeptember közepén-végén kezdik el törni a kukoricát, Kanyó Alfonzné akkor gyűjti be a csuhét, a padlás most is tele van vele. Mutatja a nagyobb méretű táskát, az például két krumpliszsák csuhét vesz fel.
- Egy hónap nekem azzal telik el, hogy csuhét gyűjtök ősszel, már a környékről is, meg most már kérés nélkül is hozzák.
Kanyó Alfonzné gyerekfoglalkozásokat is tart óvodásoknak, iskolásoknak, "holnap is megyek Varsányba a kézművesházba". Azt mondja, élvezik a gyerekek, és ügyesek is, de a csomózás még az iskolásoknak is nehezen megy, "tépőzáras cipőt használnak a mai gyerekek". Ugyanakkor leköti a kicsiket, lányokat is, fiúkat is, amin a litkei csuhéfonó nem csodálkozik, hiszen "személyiségfejlesztés is van a kézművességben, bármely kézművesség legyen az".
Mint litkei vendéglátónk elmondja, az általa szívesen felidézett paraszti világban lábtörlőt, szatyrot, csutkababát, papucsot, lábtörlőt készítettek csuhéból, de a szalmazsák alá se deszkákat tettek, hanem csuhéból font alátétet, ugyanígy csuhéból vagy gyékényből fonták be a székek ülőkéjét.
Négy éve a maga örömére kezdte a csuhézást Kanyó Alfonzné. Nem gondolta hogy ilyen sikeres lesz, de a termékeit eddig nem zsűriztette, arra most készül.
- Rábírtak, hogy induljak a Kézműves Remek pályázaton, pedig amikor megkaptam az indulók névsorát, azt mondtam, édes jó istenem, mit keresek én népi iparművészek között. Nekem nagy szó, hogy elsőre megnyertem, hihetetlen volt. Nem volt nagy önbizalmam. Az ünnepség előtt jött az e-mail, hogy mindenki vigyen magával nagy táskákat, hogy akinek nem kerül kiállításra a munkája, az haza tudja hozni, mert nem tudják tárolni a Mezőgazdasági Múzeumban. Én felkészültem, nagy táskával mentem.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által 2001-ben alapított Magyar Kézműves Remek címet a csuhészatyor termékcsaláddal nyerte el a nógrádi csuhéfonó, a szoba falán látható oklevél tanúsága szerint magas színvonalú és művészi kivitelezést ötvöző kézműipari munkájával, így a termék forgalmazásánál jogosult a megkülönböztető cím használatára.
Korábban virágkötészettel foglalkozott, horgolt, minden kézimunkát kipróbált, de a csuhéfonás fogta meg Kanyó Alfonznét, akinél nagyon ritka nap, hogy nem kezd bele csuhémunkába. Egy nap alatt három-négy babát is elkészít "nyersben", és az alapfigurákra majd később kerülnek a kiegészítők.
- Ha elfújná a szél az összes csuhét a padlásról, és ott állna csuhé nélkül, mit csinálna, mit érezne?
- Hát, nagy gondban lennék. Bele se jó gondolni, hogy mit kezdenék magammal.
0 Megjegyzések