Afrika legnagyobb védett területén, a tanzániai Selous vadrezervátumában az UNESCO döntése értelmében a közeljövőben beindulhat az uránbányászat. A világ legnagyobb vadrezervátuma 50.000 négyzetkilométernyi területen helyezkedik el. A Selous vadrezervátum sok állatnak ad menedéket Afrikában. Hatalmas mennyiségű állat található a területen, köztük a mára már ritka afrikai vadkutya vagy a fekete orrszarvú. Ezen felül hatvanötezerre becsülik az elefánt populációt, amely a legnagyobb a világon. A százötvenezerre becsült bivaly állománya pedig a legnagyobb a kontinensen. Negyvenezer víziló és a négyezer oroszlán állománya is egyedülálló az afrikai rezervátumok között. Sajnos a terület 90%-ka így sem járható be, mert magán vadásztársaságok uralják, a turisták csak a maradék 10%-t ismerhetik meg. 2011 februárjában Tanzánia kérelmet nyújtott be a WHC felé, hogy az 1982-ben a világörökség részévé vált területnek a határait módosítsa és csökkentse a területet 19793 hektárral. A területmódosítást a Selous vadrezervátum déli részét érinti, ahol is egy külföldi érdekeltségű (a többségi tulajdonosa az orosz ARMZ) cég uránbányát akar nyitni. A miniszter kijelentette, Tanzániának nincs szüksége az UNESCO engedélyére az uránbánya megnyitásához, de figyelembe akarják venni a szervezet javaslatait. Az ügyben most sikerült döntést hoznia a szervezetnek azok után, hogy egy ENSZ delegáció bejárta a területet és két hatástanulmányt is elkészítettek a beruházni akaró cégek. De ez a döntés csak jelképes volt, mert az ország már tavaly jelezte, hogy nem lehet akadálya a bányanyitásnak egy elutasító határozat. A WHC az idén áldását adta 139 millió tonna urán kibányászására, amely kitermelése 60 millió tonna radioaktív és mérgező hulladékkal fog együtt járni a bányászat első 10 évében. Nincs bevált módszer még a világon arra, hogy ez a fajta bányászat ne szennyezze a környezetet. A kitermeléssel járó radioaktív és mérgező technológiai víz bejut majd a felszíni és a talajvizekbe, kimeríti a gyakran értékes vízkészleteket és az éghajlatra jellemző szárazság miatt pedig a kiporzással radioaktív por juthat be a rezervátum területére is. Nem utolsósorban pedig több száz, de akár ezer évre is elszennyezheti a környezetet. Úgy látszik, hogy a WHC döntését a tőke és a kormányzati nyomás befolyásolta és nem a tudomány és az értékek megőrzése. A jövőre nézve ez egy precedens jellegű döntés, hisz most már a világörökségi helyszínek bármelyikén lehet majd a jövőben ipari tevékenységet folytatni egy határmódosítás után. A Selous vadrezervátum uránvagyonából pedig nem Tanzánia fog meggazdagodni, hanem idegen, külföldi érdekeltségű cégek. 2011-ben, amikor még a WHC ellenállt, akkor még összeegyezhetetlennek tartott egy ilyen döntést a szervezet részéről. Az sem menti fel a WHC-t, hogy az idei 36. bizottsági ülésére hagyta a döntést, amikor is Mitrofanova Eleonora Oroszországból volt a levezető elnök és döntöttek az orosz konszern javára. Környezetvédelmi csoportok sürgetik a Világörökségi Bizottságot, hogy vizsgálja felül a döntését és felszólítják a tanzániai kormányt, hogy vonja vissza az orosz cég engedélyeit, mielőtt beláthatatlan következményei lennének az uránbányászatnak Afrika legnagyobb védett területén.