Ha májrákról beszélünk, akkor alapvetően el kell különítenünk a máj elsődleges daganatait, melyek a máj saját szöveteiből indulnak ki és a másodlagos daganatokat, ezek elsősorban az emésztőrendszer daganataiból a véráram útján keletkező áttétek.

 Az elsődleges májtumor a világon a 6. leggyakoribb daganat, és a 3. leggyakoribb daganatos halálozási ok. Világszerte több. mint 650.000 új elsődleges májrák fordul elő, ami 600.000 halálesethez vezet, legnagyobb gyakorisággal Afrikában és Ázsiában jelentkezik.

Magyarországon a májrákok gyakorisága folyamatosan emelkedik, 2001-ben 1.077 esetet, míg 2011-ben 1.715 esetet regisztráltak, a betegek közel 60 százaléka férfi. A betegség gyakorisága 50 éves kor felett kezd emelkedni, a betegek 2/3-a 55 és 75 év között van. 

 Az elsődleges májdaganatok 85-90 százaléka ún. májsejtrák, kb. tized ilyen gyakoriságú az epeúti rák. Emellett a máj egyéb szöveteiből is indulnak ki rosszindulatú daganatok.      

 A májsejtrák kialakulásának okai

A májsejtrák károsodott májsejtekből jön létre, az esetek 80-90 százalékban az alapbetegség a májcirrózis, mely krónikus B és C májgyulladás ( hepatitisz ) és/vagy krónikus alkoholizmus talaján alakul ki. A vírusfertőzéstől évtizedek kellenek a cirrózis, majd a májsejtrák kialakulásához. Egyéb okok, mint veleszületett enzim-betegségek, autoimmun májgyulladás is előfordulnak.

Kialakulásában környezeti tényezők, mint pl. az aflatoxin ( gabonaféléken élősködő penészgomba-méreg ), a vinil-klorid gőzei ( PVC gyártás alapanyaga ) és a hormonkezelések ( anabolikus szteroidok ) is szerepet játszhatnak. Az epeúti rákok ismert etiológája szűkösebb, itt is elsősorban az epeutakat érintő krónikus gyulladás a kiváltó ok.

A májrák tünetei, diagnosztizálása

A májrák tünetei nem típusosak, felfedezése gyakran véletlen. Az észlelhető tünetek más betegségekre is jellemzőek lehetnek. Jobb bordaív alatti fájdalom, teltségérzés, hányinger, étvágytalanság, fogyás, gyengeség, fáradékonyság és emésztési zavarok ( puffadás ) mellett előrehaladott stádiumban a májelégtelenség tünetei, mint a bőrviszketés, sárgaság, a hasvíz felszaporodása jelentkezik.

A betegek 40 százaléka tünetmentes a felfedezés idején, ennek ellenére a betegek 70-80 százaléka ilyenkor már nem alkalmas radikális ellátásra.

 A felismerés általában képalkotó vizsgálattal történik ( UH, CT ), a folyamat kiterjedésének tisztázására és az optimális ellátási terv meghatározásához további képalkotó vizsgálatok ( MRI, máj angiográfia = érfestés ), laboratóriumi vizsgálatok ( májfunkció, véralvadás, AFP – alfa-fötoprotein ) és mintavétel ( vékony- vagy vastagtű biopszia ) tartoznak.

A májrák kezelési lehetőségei

A betegség ellátásában a túlélés meghosszabbítására és az életminőség javítására fókuszál a több szakmát egyesítő kezelő csoport ( hepatológus, sebész, onkológus, radiológus, stb. ).
Lehetőség szerint a tumort el kell távolítani. Kiemelt májsebészeti intézményekben a máj kisebb egységétől kezdve akár több lebenyt is érintő ún. rezekciós műtét történhet. Ennek feltétele a betegség körülírható volta és a maradék májszövet várható életképessége. Májátültetés daganat esetén általában nem jön szóba.

Ha nincs mód radikális megoldásra, akkor egyéb, nem sebészi megoldások merülnek fel, szintén a betegség kiterjedésének és a beteg állapotának figyelembe vételével.

Modern lehetőség a májban lévő gócok célzott elpusztítása, mely történhet UH / CT vezérléssel a hasfalon keresztül a gócba vezetett katéteren keresztül rádióhullámokkal keltette hővel, fagyasztással vagy etanolos rombolással.

Más megközelítést jelent a szelektíven, az érintett májterületre a comb verőéren keresztül bevezetett katéteren keresztül történő kemoterápiás infúzió, embolizáció ( mely során apró részecskéket juttatnak be, melyek elzárják a tumor ereit ), illetve az előbbi két módszer kombinációja ( TACE ).

A fenti módszerek hiányában a klasszikus onkológiai módszerek, mint a kemoterápia mellett a legmodernebb, célzott hatású biológiai terápiás lehetőségek is megjelentek a májsejtrák kezelésében ( sorafenib ).

A kezelési módszerek széles palettája ellenére az eredmények nem kielégítőek, ezért elsősorban a megelőzésre ( a fertőzések elkerülésére ) és a korai felismerésre ( a krónikus májgyulladásos betegek rendszeres gondozására ) kell koncentrálnunk.